Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1903. (Uj sorozat 17. évfolyam)

I. Értekezések. - Zárószó. Kereszty V. dr.

A SZERKESZTŐ ZÁRÓSZAVA. A „Magyar Sion" a jelen füzettel negyvenegyedik évfolyamát fejezi be. Annak is, hogy a mostani szerkesztők az Isten­ben boldogult Zádoritól — aki szintén tizenhét évig szerkesztette a folyóiratot — átvették a szerkesztés munkáját, tizenhetedik esztendeje telt be. Hosszú idő ez és nem csekély fáradság. De a munkát, Isten segítségével, szívesen végeztük. Ámde, bár szívesen dolgoztunk, s akarunk tovább is dolgozni , nincs miért tagadnunk, hogy a fáradtságot érezzük, hogy a fizikum nem áll a jó­akarat rendelkezésére. Spiritus quidem promptus est: caro autem infirma. Betegeskedéssel küzdve, az ily folytonos munkára nem lehet vállalkozni. Uj erőforrásra van a „Magyar Sion"-nak szük­sége. Levavi oculos meos in montes, unde veniat auxilium mihi. Az uj erőforrást uj szerkesztőben, uj dolgozó­társakban, a fiatalabb, de azért tudás és szorgalom dolgában az idősbekkel egyenrangú, lelkesedésben pedig őket bizonynyal túlszárnyaló írói nemzedékben véljük feltalálni. Bár tehát én ezután is fogok dolgozni, erőim­höz képest a szívemhez nőtt „Magyar Sion"-ba, (Prohászka dr. t. barátom pedig a szerkesztőség-Magyar Sión. 56

Next