Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)

Tartalomjegyzék

M­ióta Jókai Mór elnöklete alatt megalakult ama bizottság, a­mely Petőfi hamvainak felkutatását tűzte ki czélul, hozzám, mint e bizottság tit­kárához, több honfi kegyeletes szíves­ségéből néhány igen érdekes adat ju­tott, melyek mindegyike azon jószán­dékkal volt beküldve, hogy egynémely kérdést tisztázzon. Közel 24 éve annak, hogy vitás ama kérdés, várjon elesett-e Petőfi, avagy csak eltűnt ? Termé­­szetes tehát, hogy a beküldők közül a legtöbb ezzel foglalkozik. Egybevetve a beküldött adatokat a már ismeretes adatokkal, a legjobb meggyőződéssel azt írhatom, miként az igazság keretébe legjobban beillik Barabás Károly úr hozzám beküldött elbeszélése,ki egyetemben Barthos Zsig­­mond nevű barátjával, (ki Petőfi Sán­dorral szintén igen jó viszonyban állott), látta elesni Petőfit, s annak elestét le is írta, de leírása mindeddig nem je­lent meg, mivel a magyaros érzületű hírlapszerkesztők az általános demora­­lisatió közepette nem merték e lesújtó­­ hírt közzétenni. Az elesés színhelyét részletesen s helyesen tájékoztatólag írja le Barabás Károly rokonához, Maszák Hugó úrhoz intézett levelében. E levél mindenesetre irányadó teend az ásatások megkezdésére nézve s mondható, hogy a helyjelzés pontos­sága ép oly jelentékeny tényezővé vál­­hatik, mint ama tudósítások, melyek Petőfi testalkata, ruhafoszlányai, s fő­leg fogazata s koponyaalkatára vonat­koznak. Eltérőleg a kevésbbé jól ér­­­tesült tudósítóktól, B. Károly úr azt sürgeti, hogy ne Héjasfalva közelében, hanem a fehéregyházi határon a csata­téren levő, egymás végibe s nem egy­más mellé ásott két közös sírban ke­restessék meg Petőfi hamvait. Azokkal szemben, kik megközelítve az igazságot, Héjasfalvát jelölék ki Petőfi sírhelyéül, a következőket írja Barabás úr levele mellékletében: «Az igaz, hogy Héjasfalva közelében is huszáraink közül — kik fel akarták tartóztatni az üldöző orosz lovasságot, míg­nem a Héjasfalván megtalált sze­kerek között elmenekülhet — estek el egynéhányan, de Petőfi már akkor a csa­tatéren a szürke lovasság által meglöve­tett volt, épen azon pillanatban, midőn egy még el nem menekült honvédcsapat­hoz ezeket kiáltotta: «Nehogy rendet bontsanak, mert ha rendet bontanak, mindnyájan veszve vagyunk». Ezen két közös sírt kell felbontani Barabás Károly szerint, s az egyikben bizonyosan megtalálják Petőfi ham­vait. Lássuk azonban Petőfi eleséséről szóló leírást. «Ha élne honvédhadnagy albisi Bar­thos Zsigmond barátom a mondottak alá ezeket írná: «De egyiknek sincs igaza, mert én a segesvári csatában, midőn az ágyúk mindkét részről elné­multak, Fejéregyházánál az országúton felüli dombon levő bokros helyen egy esővíz mosta árokból láttam, hogy Petőfi Sándor sebesen siet egy még el nem menekült honvédcsapat felé, s HOL NYUGSZIK PETŐFI SÁNDOR? Irta Dr. Vali Béla.

Next