Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)
Tartalomjegyzék
Mióta Jókai Mór elnöklete alatt megalakult ama bizottság, amely Petőfi hamvainak felkutatását tűzte ki czélul, hozzám, mint e bizottság titkárához, több honfi kegyeletes szívességéből néhány igen érdekes adat jutott, melyek mindegyike azon jószándékkal volt beküldve, hogy egynémely kérdést tisztázzon. Közel 24 éve annak, hogy vitás ama kérdés, várjon elesett-e Petőfi, avagy csak eltűnt ? Természetes tehát, hogy a beküldők közül a legtöbb ezzel foglalkozik. Egybevetve a beküldött adatokat a már ismeretes adatokkal, a legjobb meggyőződéssel azt írhatom, miként az igazság keretébe legjobban beillik Barabás Károly úr hozzám beküldött elbeszélése,ki egyetemben Barthos Zsigmond nevű barátjával, (ki Petőfi Sándorral szintén igen jó viszonyban állott), látta elesni Petőfit, s annak elestét le is írta, de leírása mindeddig nem jelent meg, mivel a magyaros érzületű hírlapszerkesztők az általános demoralisatió közepette nem merték e lesújtó hírt közzétenni. Az elesés színhelyét részletesen s helyesen tájékoztatólag írja le Barabás Károly rokonához, Maszák Hugó úrhoz intézett levelében. E levél mindenesetre irányadó teend az ásatások megkezdésére nézve s mondható, hogy a helyjelzés pontossága ép oly jelentékeny tényezővé válhatik, mint ama tudósítások, melyek Petőfi testalkata, ruhafoszlányai, s főleg fogazata s koponyaalkatára vonatkoznak. Eltérőleg a kevésbbé jól értesült tudósítóktól, B. Károly úr azt sürgeti, hogy ne Héjasfalva közelében, hanem a fehéregyházi határon a csatatéren levő, egymás végibe s nem egymás mellé ásott két közös sírban kerestessék meg Petőfi hamvait. Azokkal szemben, kik megközelítve az igazságot, Héjasfalvát jelölék ki Petőfi sírhelyéül, a következőket írja Barabás úr levele mellékletében: «Az igaz, hogy Héjasfalva közelében is huszáraink közül — kik fel akarták tartóztatni az üldöző orosz lovasságot, mígnem a Héjasfalván megtalált szekerek között elmenekülhet — estek el egynéhányan, de Petőfi már akkor a csatatéren a szürke lovasság által meglövetett volt, épen azon pillanatban, midőn egy még el nem menekült honvédcsapathoz ezeket kiáltotta: «Nehogy rendet bontsanak, mert ha rendet bontanak, mindnyájan veszve vagyunk». Ezen két közös sírt kell felbontani Barabás Károly szerint, s az egyikben bizonyosan megtalálják Petőfi hamvait. Lássuk azonban Petőfi eleséséről szóló leírást. «Ha élne honvédhadnagy albisi Barthos Zsigmond barátom a mondottak alá ezeket írná: «De egyiknek sincs igaza, mert én a segesvári csatában, midőn az ágyúk mindkét részről elnémultak, Fejéregyházánál az országúton felüli dombon levő bokros helyen egy esővíz mosta árokból láttam, hogy Petőfi Sándor sebesen siet egy még el nem menekült honvédcsapat felé, s HOL NYUGSZIK PETŐFI SÁNDOR? Irta Dr. Vali Béla.