Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)
Tartalomjegyzék
PETŐFI ÖSSZEKOCCZANÁSA A HADÜGYMINISZTÉRIUMMAL. a hámor birtokát, mely egész hadseregünket elláthatja golyókkal s minthogy ketté vágja az Orsova és Temesvár közti egyenes közlekedést. Karánsebesen kaptam Kossuth elnök úrtól s a hadügyminisztertől figyelmeztetést arra nézve, hogy használni fognék az országnak, ha mielőtt előbb haladnék, kitakarítanám a Bánátot, mint tettem Erdélylyel. Mind a ketten szerencséltettek annak megírásával, hogy az Aradon levő Vécsei tábor- nok, az 5-ik hadtest parancsnoka, 3 vagy 4 ezer emberrel azon esetben segítheti hadi működéseímet. Szintén Karánsebesen tudtam meg, hogy az Erdélyből kiűzött ausztriai hadsereg egy része, mely a verestoronyi szorosnál menekült ki, már átkelt Orsovánál, s útban van Temesvárra, s a többiek kik Brassón túl a tömösi szoroson szöktek át, folyvást érkezőben voltak Orsovára, onnan hajdonlag Temesvárra menendők. Teljes szívvel helyeselvén a kormány kivonatait s érezvén mily nagy fontosságú, hogy meggátoltassék ezen segítség érkezése azon erős helyre, melynek akkor csak 6000 védője volt, azonnal azt határozom, hogy Temesvárnak megyek a Puchner csapat maradékának, mely pár nap alatt megérkezendő volt. Nem volt tehát egy elveszteni való pillanat sem, s ámbár akkor csak mintegy 1200 emberrel s 12 ágyúval rendelkezhettem, kettőzött marssal Lugoson termettem folyó hó 19-én reggeli 7 órakor. Az ellenség, mely mintegy 1000 emberrel s 5 ágyúval tartotta elfoglalva e várost, kétségkívül azt gondolván, hogy nagy erővel jöttem, Temesvár felé húzódott vissza Leiningen csapatához, mely Kövéresen állott a temesvári garnisonnak mintegy felével. E merész marsot azon meggyőződésből tevem, hogy könynyen magamhoz vonhatom mindazon csapatokat, melyek számomra voltak részint Vécsei tábornok hadtestéből, részint a magam seregéből, mely Dobra felől közeledett. Nyílt rendeleteket küldtem ki tehát a két irányban, hogy a parancsnokokat, kik azokat megkapják, fölhívjam, miszerint rögtön Lúgoson teremjenek. Az 5-ik hadtestbeli Villám alezredes, ki Radnán kapta meg rendeletemet, egy pillanatot sem veszítve el, másnap Lúgosra ért a csapattal, melyet vezényelt, s mely néhány száz emberből s 6 ágyúból állt. Ha Vécsei tábornok ugyanezt tette volna azon csapatokkal, melyekkel rendelkezhetett, azonnal Temesvárhoz mehettem volna, s működési tervemet végrehajtom vala. De e tábornok, ahelyett, hogy kötelességét teljesítette volna, mely minden katonára nézve abból áll, hogy az ellenség elé menjen, ha alkalom van reá, nemcsak hogy meg nem érkezett, sőt ellenkezőleg írt nekem, s Villám alezredesnek azon rendeletet küldé, hogy ez tüstént visszatérjen Aradra, sőt még le is tette őt a dandárparancsnokságról, amiért előre jött. Vécsei tábornoknak tehát ezen tette késleltető, sőt talán le is vonta azon eredményt, melyhez oly könnyen juthattunk volna, ha ő kötelességét teljesíti, mert alkalmasint belé telik még egy néhány nap, míg zászlóaljaim Lugosra érnek oly számmal, mely elegendő lesz előhaladásomra. Jogom van tehát és kötelességemnek is tartom Vécsei tábornokot a kormány előtt vagy hazaárulónak nevezni, vagy oly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha többé semmiféle hadiparancsnokságot nem kell bízni. Úgy hiszem, adtam jeleit a nemeslelkű magyar nemzet és kormány iránti teljes áldozatkészségemnek ; úgy hiszem, kötelességem figyelmüket arra irányozni, amit tennünk kell még, hogy kiűzzük az ausztriai hadsereget, mely még Magyarországban van, s mely felényire sem oly erős, mint a mi hadseregünk száma. Katonáink kitűnőek, jó tisztek sem hiányzanak, de a gyávákat el kell küldeni s a hadsereg élére oly tiszteket kell tenni, kik tanúságot tettek bátorságuk s ügyszeretetükről. Ennél fogva van szerencsém kérni Vécsei tábornok letételét és Villám alezredesnek ezredessé neveztetését. Lugos, ápr. 23. 1849. Bem, az érd. hadsereg fővezére. Hogy ennek mi lett a következménye, az Görgeyhez intézett következő levelemből tűnik ki: 14-1. szám. Klapka tábornok s helyettes hadügyminiszter Görgey Arthur fővezér és hadügyminiszter úrnak Budavár alatt. Debrecen, máius io-én 1849. A «Honvéd» czímű kolozsvári lapban Bem altábornagy úrnak a honvédelmi bizottmányhoz i. é. ápril 23-áról írt és a «Márczius tizenötödike» 69-dik számában mellékelt levele megjelenvén, általjában híre volt, hogy ezen levelet az előbb nevezett hírlap szerkesztőségével minden megbízás vagy felhatalmazás nélkül Petőfi Sándor százados közölte. Erre néhány nap előtt Petőfi Sándor itt Debreczenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. Én őt a sajtóval ezen visszaélése miatt kérdőre vonván, figyelmeztetem, menynyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyilvánítása nemcsak a lovagiassággal meg nem fér, hanem a mostani bonyodalmak közt káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy azon