Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)

PÁRISI TÍPUSOK 573 tűnőbbnek akarja magát feltüntetni, sok szerencséje van,­­ de nem a játék­ban. Azt hallottam egyszer tőle mon­dani, hogy három asszonynyal van­­ egyszerre légyottja, pedig egyével bi­­­zonyosan volt. A művész, Bastien Lepage tanít­ványa volt, most Dagnan Bouveret-é. A modern genialitás megtestesülve. A legrosszabb nyelve van a társaság szerint Párisban. Egyszóval élesen lát.­­ A tömeg ki nem állhatja, egyesek istenítik. Egy szláv zenész. Ábrándos szemek, roppant unalmas, csak a zongora mel­let élvezhető, túl édes. A tömeg sze­reti , barátjai nincsenek. Azt hiszi, nem sokára meghal, 9 év óta minden évben azt mondja, hogy a jövő év sirhalmát fogja fölásni, azt hiszem, örökké fog élni, annak daczára, hogy Byron, Mus­set Chopin fiatalon haltak el. Honvágya van, ha Párisban van,­­ Páris után ered, ha haza megy. A legelégedetlenebb boldog ember. A rastaconéres­ek. Hazájuk , ille­tőleg születési és illetőségi helyük a délamerikai államok; külső mázuk a boulevardról ered. Ezekről annyiban kell itt megemlé­keznünk, a­mennyiben a tropikus vér­­mérséklethez még Páris erkölcsei jöttek hozzá. Hazulról a «Dolce far niente» iránti előszeretet, a folytonos czigarettezés, s a tarka színek iránti előszeretet ered. Párisban megtanulták a lakkczipők méltatását (evvel kezdem), a jargon-t (azt a jargon-t, a­melyet a lavoirok mosónői regélnek) és az asphalt imá­­dását. Az igazmondást azonban még itt sem tanulták meg. Olyanok, mint bizonyos tropikus madarak — tarkák — s ez az egész. Alakok. Egy mama. Negyven és ötven év között, már nagyon fonyadt, azonban egy cseppet sem akar annak látszani: kemény színekkel festett haj és kép. Szépségflastromok az ál­on. Élveteg szem. Van valami szemeiben egy éjjeli kóbor macska pillantásából. Nővére, de gondos, önfeláldozó nő­vére . . . leányainak. Ki nem aludt . . . csak füstölgő vulkán. A kisasszony... donna Blanca, vagy valami ilyenféle név. Valami a Bullier-i grisette és egy faubourgi elvált asszony között. Tán több szemérem, mint azt az ember első látásra hinné. Festi magát, pedig nincs szüksége rá (annál is inkább, mert színérzéke éppen olyan gyenge, mint édes­anyjának). Hozománya az antillákban van, és így nem megy férjhez, van udvarlója egy tuc­at. Egy tropikus papa. A család pénz­­tárnoka, sysiphusi munka. Felesége uszálya mögött Nicaragu­ára gondol. Ott jó volt, ott pihenhe­tett, el-elandalodva a czigarette bűvös füstje mellett ... itt leányát kell el­árusítani. Ki adja vissza neki a forró délutánok édes heveréseit ? A fiatal­ember. Ambuláns illatszer­kereskedés. Kissé festi magát, nagyon rizsporozza, a mit be is vall s azzal menti, hogy a beretválkozásnál ma­radt az állán. Ujjain színes (néha hamis) kövű gyűrűk. Tarka ruhák, ingek, tarka selyem zsebkendők, folytonos lakk­­c­ipő. Beszél vagy 8 nyelvet, de mind irtóztató kiejtéssel. Minden premiere-ről beszél, hogy ott volt-e, azt ő tudja. Tolakodó. Azonban szolid franczia szalonokba ritkán teszi be a lábát, de nem azért, mintha igaz lenne az, a­mit bemuta­táskor mondani fog neked, hogy a franczia szalonokba azért nem jár, mert rettenetesen unalmasak. Óh, nem azért ! Érdemes: jól tánczol, mindig udva­rias, sokszor az édességig; kész veled (legalább ha neked is úgy tetszik) örök barátságot kötni — tíz napra. Az asphalton van elemében, mert ő a boulevard bojtorjánja. Az uralkodó osztály: a harmadik rend (Tiers État). Simboluma a pénz. Mindent ezért, mindent ez által. Az egyenlőség szerinte azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, a szerint, a­mint ugyanannyi pénze van. De hátha nincs ? S ez a bökkenő.

Next