Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)
PÁRISI TÍPUSOK 573 tűnőbbnek akarja magát feltüntetni, sok szerencséje van, de nem a játékban. Azt hallottam egyszer tőle mondani, hogy három asszonynyal van egyszerre légyottja, pedig egyével bizonyosan volt. A művész, Bastien Lepage tanítványa volt, most Dagnan Bouveret-é. A modern genialitás megtestesülve. A legrosszabb nyelve van a társaság szerint Párisban. Egyszóval élesen lát. A tömeg ki nem állhatja, egyesek istenítik. Egy szláv zenész. Ábrándos szemek, roppant unalmas, csak a zongora mellet élvezhető, túl édes. A tömeg szereti , barátjai nincsenek. Azt hiszi, nem sokára meghal, 9 év óta minden évben azt mondja, hogy a jövő év sirhalmát fogja fölásni, azt hiszem, örökké fog élni, annak daczára, hogy Byron, Musset Chopin fiatalon haltak el. Honvágya van, ha Párisban van, Páris után ered, ha haza megy. A legelégedetlenebb boldog ember. A rastaconéresek. Hazájuk , illetőleg születési és illetőségi helyük a délamerikai államok; külső mázuk a boulevardról ered. Ezekről annyiban kell itt megemlékeznünk, amennyiben a tropikus vérmérséklethez még Páris erkölcsei jöttek hozzá. Hazulról a «Dolce far niente» iránti előszeretet, a folytonos czigarettezés, s a tarka színek iránti előszeretet ered. Párisban megtanulták a lakkczipők méltatását (evvel kezdem), a jargon-t (azt a jargon-t, amelyet a lavoirok mosónői regélnek) és az asphalt imádását. Az igazmondást azonban még itt sem tanulták meg. Olyanok, mint bizonyos tropikus madarak — tarkák — s ez az egész. Alakok. Egy mama. Negyven és ötven év között, már nagyon fonyadt, azonban egy cseppet sem akar annak látszani: kemény színekkel festett haj és kép. Szépségflastromok az álon. Élveteg szem. Van valami szemeiben egy éjjeli kóbor macska pillantásából. Nővére, de gondos, önfeláldozó nővére . . . leányainak. Ki nem aludt . . . csak füstölgő vulkán. A kisasszony... donna Blanca, vagy valami ilyenféle név. Valami a Bullier-i grisette és egy faubourgi elvált asszony között. Tán több szemérem, mint azt az ember első látásra hinné. Festi magát, pedig nincs szüksége rá (annál is inkább, mert színérzéke éppen olyan gyenge, mint édesanyjának). Hozománya az antillákban van, és így nem megy férjhez, van udvarlója egy tucat. Egy tropikus papa. A család pénztárnoka, sysiphusi munka. Felesége uszálya mögött Nicaraguára gondol. Ott jó volt, ott pihenhetett, el-elandalodva a czigarette bűvös füstje mellett ... itt leányát kell elárusítani. Ki adja vissza neki a forró délutánok édes heveréseit ? A fiatalember. Ambuláns illatszerkereskedés. Kissé festi magát, nagyon rizsporozza, a mit be is vall s azzal menti, hogy a beretválkozásnál maradt az állán. Ujjain színes (néha hamis) kövű gyűrűk. Tarka ruhák, ingek, tarka selyem zsebkendők, folytonos lakkcipő. Beszél vagy 8 nyelvet, de mind irtóztató kiejtéssel. Minden premiere-ről beszél, hogy ott volt-e, azt ő tudja. Tolakodó. Azonban szolid franczia szalonokba ritkán teszi be a lábát, de nem azért, mintha igaz lenne az, amit bemutatáskor mondani fog neked, hogy a franczia szalonokba azért nem jár, mert rettenetesen unalmasak. Óh, nem azért ! Érdemes: jól tánczol, mindig udvarias, sokszor az édességig; kész veled (legalább ha neked is úgy tetszik) örök barátságot kötni — tíz napra. Az asphalton van elemében, mert ő a boulevard bojtorjánja. Az uralkodó osztály: a harmadik rend (Tiers État). Simboluma a pénz. Mindent ezért, mindent ez által. Az egyenlőség szerinte azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, a szerint, amint ugyanannyi pénze van. De hátha nincs ? S ez a bökkenő.