Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)

A KIRÁLYNÉRÓL, nem tudom», válaszolt az udvari tanácsos a legártatlanabb arcz­­kifejezéssel, pedig — ezt ma már elárulhatom — ő volt egyike azon keveseknek, a­kik csakugyan tudták. Másnap Majláth György ismét megszólítja ugyanazt az udvari tanácsost: «Most már tudom» — mondá — «hogyan történt ez a dolog! Ezt Eötvös Pepi csinálta, hogy bennünket bosszantson.» Pedig «Eötvös Pepi» ebben a dolog­ban ép oly ártatlan volt, mint Majláth Gyuri, a­mint ez kétségtelenül be fog bizonyulni, ha egyszer a boldogult bárónak hozzám írt levelei nyilvánosságra jutnak. Külsőleg a dolog lefolyása ez volt: 1866 szeptemberben — én akkor a bécsi első takarékpénztár titkára voltam s épen visszatértem volt rendes szabadság-utamból — 1866 szeptemberben, kevéssel az osztrák-porosz háború lefolyása után, egyik napon beállít hozzám egy csinos fiatal ember s átadja Königsegg grófné, Erzsébet császárné akkori főudvarmesternőjének látogató­jegyét azon üzenettel, hogy a grófné arra kér: látogatnám meg őt másnap déltájban. Fogalmam sem volt, vájjon mit kívánhat tőlem a grófné, a kit nem ismertem, soha sem láttam, kivel soha semmi néven nevezendő összeköttetésben nem állottam. De nem sokat törtem rajta a fejemet, gondoltam ma­gamban: «Qui vivra verra!» Másnap tiszteletemet tettem a grófnőnél, a­ki engem nagyon udvariasan, de meglehetősen hidegen fogadott. Szép asszony volt, s igazán impozáns női alak. Rövid szavakban tudatta velem, hogy császárné Ő Felsége — királynéról akkor még nem volt szó — tőlem kívánna oktatást nyerni a magyar nyelvben és iro­dalomban. Kérdé: várjon hajlandó vagyok-e ezt a missziót elfogadni? Erre kijelentem­, hogy hála Istennek régen túl vagyok ugyan azon az időn, a mikor még órákat kellett adnom, de Ő Felsége kívánatát magamra nézve nemcsak parancsnak, hanem kitüntetésnek tekintem, s a mennyire gyönge erőm megengedi, iparkodni fogok a Felség bizalmának megfelelni. Erre a grófné utasított, hogy a következő napon déli 1 órakor jelentsem magamat: «in der Kammer Ihrer Majestät», és ezzel az audientiának vége volt. Másnap elmentem a burgba és egy kis kérdezősködés után csakugyan megtaláltam az épületnek azt a részét, a melyben Ő Felségének «kamarája» azaz lakosztálya volt. De midőn az első terembe léptem, melyben néhány előkelő hölgy társalgott, azonnal elem­be jött egy fekete frakkos egyén, a ki, midőn nevemet megmondtam, ismét levezetett ugyanazon a lépcsőn, melyen

Next