Magyar Salon, 7. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/2)

csak folyton önmagát adja, s azért a párisi közönség el van ragadtatva, mert Judit-nek olyan végtelenül kedves az egyénisége, s ebben a műfajban alakítást alig követel. A harmadik kategóriába (bár ezt kel­lett volna elsőnek tennem) pedig azon színészt sorozom, kinek erős, határo­zott az egyénisége és mégis annyira felmegy szerepeiben, hogy nem csak megalakítja azokat, hanem transponálni is tudja bennök magát, s így ezt a sze­repet mintegy a saját vérmérsékletén, egyéniségén keresztül, a saját művésze­tével mutatja be nekünk. Ebből az osztályból fakadnak (ha t. i. e két elem összhangban van náluk) a nagy, az úttörő színészek és színésznők, ez osztályba sorozom én Jászay Marit. Vizsgáljuk csak őt kissé közelebbről. Egyéniségének alapját formázó jegyek közösek a magyar nép fő jellemvonásai­val, s ez magyarázata annak, hogy mű­vészetének klassicitása igazán hat. Mert a magyar nép derült, nyugodt harmonikus, csak nagy vonalakban nyilatkozik, s így világnéz­ete a régi görögök világnéz­etéhez nagyon ha­sonló. Tán innen van az is, hogy a magyar paraszt alakja annyira emlékeztet az antik szobrok nyugodt méltóságára. Van valami fenségesen egyszerű egy öreg alföldi telkes gazda nyugodalmas alakjában, a­melyen keresztül szinte egy régi görög szobor körvonalait életben, de azért nyugalomban véljük megpil­lantani. És Jászay Mari egyesíti magában a magyar nép leányának egyszerű és széles mozgását s a Dianák nyugalmas összhangzatos plastikáját, mintegy az egyik által magyarázva meg a másikat. Már alakja is klassikus (s ez pedig lénye­ges, mert a színésznél az alak egyike a legfontosabb tényezőknek), közép­ma­gasságnál csak valamivel magasabb, olyanféle termetű, mint a­milyenek­nek Taine a velenczei iskola férfias társo­ ja, nyílt tekintetű és merészen őszintén érzékies Venusait leírja. Alak­ján a finomultságnak, elpuhultságnak nyoma sincs. Szabadon, merészen nagy mozdulatokkal nyilatkozik mint asz­­szony, így mint színésznő. És művé­szete is ilyen. Erős, férfias, magyar földből fakadt, magyar és soká népies volt, azonban népiessége idők folytán az egyéniségét befolyásolt írók, s ját­szott szerepek kettős hatása alatt lágyabb és színesebb lön. Alakításaiban­­sohasem szed szét kis részekre, sohasem a részletek festésére fekteti a fősúlyt, hanem az egészet nagy vonásokban adja: az egyszerűt és az egy­ségest keresi; alakításainak alapja a ma­gyar néppel azonos nyugodt, harmo­nikus derült világnéz­ete, a­mely erős a nélkül, hogy durván nyilatkozna, a­mely megkapó hatásvadászat nélkül. Mindig csak pár nagy vonásban adja a megtestesítendő szenvedélyt, elkerülve alakításában a modern felszíneket és subtilitásokat, a­melyek például Sarah Bernhardt-ot a legjellemzetesebb s leg­kiválóbb modern színésznővé emelik. Különben e művésznővel állítható leginkább szembe s így vele is lehet leginkább kimagyaráznunk egyéni­ségét. Ellentétek, mert Sarah Bernhardt a legmodernebb, s Jászay Mari (nézetem szerint) a legklassikusabb színésznő Európában. Sarah Bernhardt a finomultság olyan fokát érte el, hogy bár­hol is játszék.

Next