Magyar Salon, 7. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/2)

A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM. A­ki a honvédség fejlődését figye­lemmel kísérte s a nemzet életébe bele­­fogadzott kérdések napi megoldását az érdekeltség befolyása alatt szemlélte, az bizonyosan tudni fogja, hogy az 1868-ik évi XLI. törvényczikk, mely a hon­védség szervezéséről szól, mai napig mily erőssé izmosította Magyarország s ezzel az egész monarchia véderejét. Hosszú lenne egy hadsereg, mint mint ma a magyar honvédség, szervezési tör­ténetét vázolni s elmondani a fejlődés minden mozzanatát, mely úgy katonai, mint magyar nemzeti szempontból oly annyira érdekes, annyira összeforrt ennek története az általános nemzeti és politikai érdekkel, hogy ezt a közel­múlt történelem nyitott könyvét, talán mindenki könyv nélkül is ismeri. Kezdetben teremti az 1866-iki poli­tikai esemény Magyarország egész újjá­alakulásával a nemzeti véderőt is, s a honvéd nevet, melynek régi tulaj­donosai annyi éveken keresztül az üldöz­tetés gyászos és keserű sorsát kínlódták, e törvény szentesítette s avatta fel. Mint mindenütt, úgy itt is sok aka­dály, sok politikai nehézség, sok leküzd­­hetetlennek látszó előítélet befolyásolta a kezdet megállapodását, sok tárgyalás, (Utánnyomás tilos.) sok gond előzte meg a XLI-ik törvény­czikk születését; a születés után biztos dajkáló kézbe tették le a kisded cse­csemőt, nehogy a múlt idők vissza­­vissza ragyogó fénye elvakítsa, s zsenge korában tegye elbizakodottá, mások rová­sára, a régi névre keresztelt, de az uj viszonyok szülte gyermekét. Sok ideig élt a honvédség szakszerű miniszter nélkül — mégis érezte néha­­néha a mostoha apaságot és Szende ministerségéig a bár kitűnő államférfiak alatt, — inkább csak vezetve, nem pedig fejlesztve volt. Megvolt a jóakarat azokban is, külö­nösen Andrássy Gyula grófban, kit méltán lehet a honvédség megteremtő­jének nevezni, de másik tárczájuknak terhe, na meg talán a katonai érdekek iránti kevesebb hajlam is alig engedte, hogy egy ily sok irányban fejlődést váró intézmény minden csinját-binját felis­merhessék, de még a kezdet nehéz­sége is. A védtörvény, az alakulási szervezés szabályai, az állomány szaporodásával, újabb meg újabb irányban vártak intéz­kedésre ; a jóakarat a nemzeti hajlamok dédelgetése a parlamentáris vitatkozások erős szervező kéz nélkül nem lettek Magyar Salon. VII.

Next