Magyar Salon, 8. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/1)
PETŐFI ISTVÁN: 99 Írtam a rózsámnak Két hosszú levelet, De nem jött még vissza Egyre sem felelet. Mi az oka — mi nem ? — Azt én nem tudhatom. Tán meghalt irántam Imádott angyalom. Sok megtörtént, igaz, Amit nem reméltem, Ez is megtörténhet, Nem épen lehetlen. S ha ez való lenne, Akkor több nincs hátra: Megfogamzott rajtam Az ég minden átka! Kinek fülében ne csendülnének viszsza e versek olvasásakor Petőfi Sándor egyszerűségükben oly bájos dalai, s ki ne érezné mégis, hogy a költemény töprengő, panaszkodó soraiból igaz és őszinte érzelmek szoknak hozzánk. Ha a technika kissé szabatosabb, a rímelés tisztább volna, ez a vers egyikévé válnék legszebb műdalainknak. Hasonló hiányok mellett igazi lendület, a kifejezések bája s olykor szellemes fordulatok jelenkeznek népdalaiban : Hej!galambom korcsmárosné, gyöngyvirág, Kóstoltassa meg csak vélem a borát. Sohsem voltam én még itten, jól tudja, A javából adjon hát szoktatóba’. Ott kinn szél fúj, esik eső javába’, Jó helyem van nekem itt a korcsmába’. Mi a patvar, úgy hevülök borától, Talán bizony üdvözölnék csókjától. .Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg, Kincsem, lelkem korcsmárosné én megyek, Nincsen pénzem kifizetni a borom; Itt egy pár csók, ezt zálogba’ itt hagyom. Megjelenik nála koronkint az az enyelgő, tréfás hang is, mely annyi ■eredetiséget és sajátságos bájt kölcsönöz bátyja költészetének. A költő egy ízben azzal kecsegteti, hogy lovakat vásárol neki. A tizenkilencz éves fiú kap az ígéreten s versekben figyelmezteti szavának beváltását rá: ígérsz nékem paripát, Még pedig párjával; Legyenek bármily drágák, Nem gondolsz árával. Csakhogy Pista öcsédnek Nagyobb kedve legyen, Mert aztán vásárokra Csak lóháton megyen. Jól meggondold éd’s bátyám, Amit ajánlottál; Jól tudod: az Ígéret Adomány után vár. Igyekezz hát, hogy gazdag Mentül előbb legyél; Istók öcséd számára Paripákat vegyél. Attól tartok, hogy ha majd Gazdagságod várom, A vásárokra mindig Gyalog kell sétálnom! ■ Nem tudom, teljesült-e az ígéret, annyi azonban bizonyos, hogy a Pista fiúból igen jó lovas vált. Följegyezték róla, hogy egyszer Jászberényben, a József nádor félszázados ünnepe alkalmával rendezett lóversenyen ezüstérmet is nyert jutalom gyanánt. A költő elkérte tőle a medáliát és évekig magánál hordozta azt, büszkén mutogatva ismerőseinek, hogy az ő Pista öcscse minő jó lovas. Hogy az ilyen ifjúra nagy hatással lehettek az 1848-iki lázas mozgalmak, mondani is felesleges. Alig perdült meg az első dob, alig szólalt meg az első harczi trombita, fölhagy a szerelmi epekedéssel, s önérzetes hangon dalolja: Szerettem én s szeretem a rózsámat, De még jobban szeretem a hazámat. Bátran néztem én a rózsám szemébe, Még bátrabban nézek az ellenségre. Szállhat ezer halál szembe én velem, Reám, tudom, nem fog szállni félelem. Bátor voltam, bátor leszek halálig. Ha meghalok , becsületemre válik.