Magyar Salon, 8. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/1)
BLAHA LUJZA SZEREPEI. ITt azt mondom: «se üstöm, se füstöm Isten veled kincsem». . . — «Akkor már vén lány leszek — dévajkodék Ilon, az Agnes asszony lánya, — megaszalódik az arczom, elvesztem az egészséges színemet, vézna töpörödött leszek, mint a dércsípett gyümölcs!» — Jajaj! ennyi szószaporítás, — sopánkodék Marjolaine, a Kisasszony feleségem — pedig csak juthatnék el a mi imádott asszonyunkhoz, tudom kapna rajtam. . . Most megint olyan karcsú, nyúlánk, üde, szende, mint leánykorában, mikor vele «jártam a rozsok között.» Én leszek első föllépő szerepe. — Azt ugyan jól tudod, monda önérzettel Marcsa. — Tündérlak Magyarhonban, ahol a mi asszonyunk föllép, az igaz, akármit válasszon is, de a viszontlátás ünneplésére csak nem fogja mondani: «Adieu, adieu, beh édes szó, ez a szó adieu». . . hanem ezt, hogy «Messze jártam, másutt is volt jó dolgom. De a szívem csak azt mondja jobb itthon.» — Ha, ha, eszem a szívedet — gúnyolódék Simon, — ugyan «messze járt» a mi bálványunk. . . a kocsiúton túl, a Szerényi-udvarban, . . . ugyancsak jó dolga volt, abban a Mikádó pongyolában, gyöngén, élet-halál közt lebegve, szenvedve.. . eltaláltad lelkem ! Te csak edd Gyuriczáddal a «czupákodat» — mialatt asszonyunk elénekli a Koldusdiákban: «Sötét falak, az Isten áldjon, Sokat szenvedtem köztetek.» — Ez még semmit sem bizonyít, tamáskodék Kozski, épen most mondtad Simon pajtás, hogy Mikádó pongyola van rajta. Ez azonban tévedés. Asszonyunknak tudvalevőleg semmi köze « Parasztkisasszony.»