Magyar Salon, 8. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/1)
PETŐFI ISTVÁN. (1825—1880.) Irta Szana Tamás. Csak hét esztendeje, hogy meghalt s ma már az ő sírján is ott ingatja a vándor fuvalom na feledésnek tüskebokrait». Mikor megjött a híre, hogy a csákói puszta lakossága könnyező szemekkel kísérte sírjába a kicsiny, fürge, szürke emberkét, ki áldása volt a vidéknek, s a csákói uradalomból szorgalmával, ritka becsületességével valódi mintagazdaságot teremtett, a lapok nem készek elmondani, hogy ez az igazi jó gazda Magyarország legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak édes testvére volt, s hébe-korba, amúgy unalomból, maga is írogatott verseket. Azután napirendre tértek a dolog felett, mintha csak kedveskedni akartak volna a meghaltnak, ki, noha a legfényesebb nevek egyikét viselte, s ki volt téve a hiúság legféktelenebb csábjainak, sohasem beszéltetett magáról, s akkor volt boldog, ha vidéki magányában elrejtőzhetett. Pedig könnyen kivehette volna részét a dicsőítésből, melylyel a világ testvérbátyjának adózott, mert mi nagyon is tudunk lelkesedni és rajongani nagyjainkért, ha azokat eltemettük. Ő azonban soha sem követelte, hogy a világ benne a Magyar Salon. VIII. (Utánnyomás tilos.. Petőfi-vért csodálja, s mindig szerényen húzódott vissza minden megtiszteltetés elől, melyről azt hitte, hogy reá bátyja érdemei folytán háramlik. Elvonulva a világtól, éveken át élt a csákói pusztán. Szorgalmával, erélyével, rendkivüli becsületességével tiszteletet szerzett nevének, s «Pista bácsi»-ja lett az egész környéknek, mert mindenki bizalommal és szeretettel közeledett hozzá. A nyugodt, komoly, csak elvétve tréfálkozó emberről ki sem mondta volna, hogy ereiben Petőfi-vér foly, s voltak idők, midőn neki is bőven kijutott a része az élet izgalmaiból. Még kevesebben sejtették, hogy a prózai gondok közé temetkezett gazda egykor igazi szenvedélylyel verselgetett, vagy ha sejtették is, nem kerestek abban egyebet, egyszerű szárnypróbálgatásnál. Pedig a nagy költő genie-jéből Petőfi Istvánnak is jutott egy sugár. Nem azért, hogy ragyogásával csodálkozást keltsen, hanem hogy bevilágítson az ifjú életének sötét napjaiba. Mert, fájdalom, ilyenek is voltak. Petőfi István, mint tudjuk, apja mesterségét folytatta. Már jó üzlete s tisztességes jövedelme volt, mikor Kossuth azt szente, hogy nincsen elég regimentje. Fölcsapott