Magyar Salon, 9. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/2)
A TÁRSASÁGBÓL. Kz öreg gróf, s az ősz grófné Estekre megteáztak; S mint szokásuk, három játszma Nagy paszianszt el is játsztak. Az öreg gróf csúzos lábbal Ül hamuszin palotában; És fürtökkel ül a grófné, Egész belnő még valóban. S mond a grófné: «Ma oly szépen «Jött ki minden pasziánszunk. «Ah! én annak úgy örülök, «Ma éjjel tán jól is alszunk». S az öreg gróf, amint ott ül A hamuszin palotában, Nagyot ásít mintha mondná: de jó volna az valóban. «Édes Armand! utolsó nap «Van e hóban úgy e marma? «Ha az ember nem ifjú már, «Aholy gyors az idő szárnya». Az öreg gróf, amint ott ül A hamuszin palotában, Felüti a naptárt, — nézi, És azt mondja: «Ah! valóban». (Utánnyomás tilos.) «Nézd csak kérlek!» — mond a grófné — «Ugyan nézd csak édes kincsem, «Milyen okos, milyen kedves «Ez az én szép fehér pincsem». Az öreg gróf, amint ott ül A hamuszin palotában, Rámosolyog a kis pincsre, És azt mondja: «Ah! valóban». «Nem találod nagyszerűnek? «Hogy ez az én zöld kajdácsom «Most sem alszik, s ily későn is «Egyre raccsol ott a rácson». Az öreg gróf amint ott ül A hamuszin paletóban, Odafordúl a kajdácshoz, És azt mondja: «Ah! valóban». Végre szóhoz jut a gróf is, S mond gyöngéden : «Édes Flóra ! «Oly szellemdús vagy te márma; «De tizenegy már az óra». Az ősz grófné a fürtökkel Feléhajlik egy mély bókkal, S az öreg gróf, amint illik, Búcsút vesz egy homlokcsókkal. Felkel, indúl, csütlik, botlik, Kín a járás csúfos bajban. S Flóra grófné felsóhajtott: «Ah ! mi máskép volt az hajdan». Az öreg gróf visszafordúl A hamuszin palotában, Egy köny csillan a szemében, És azt mondja: «Ah valóban». Temérdek.