Magyar Salon, 11. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/2)
308 TUSTH ZSIGMOND. Harmadsorban czélja : A már fennálló művészi társaságok, intézetek iránt az érdeklődést felkelteni. Ezek tagjai rendesen csak szakférfiak lévén, maguknak társadalmilag propagandát alig tehetnek, így társaságunk mintegy összekötő kapcsa lesz a nagy közönség és az akadémia, Kisfaludy-, Petőfi-, képzőművészeti társaságok, a philharmonikusok stb. között. Részt vehet ezeken kívül mindazon nagyobb ünnepélyek (bevonulások, nagyobb szabású jelmez-estélyek stb.) rendezésében, amelyek in illései jelleggel is kell hogy bírjanak, segítheti a könyv- és zenemű-kiadókat, náluk évente bizonyos számú könyv és zenemű megjelenését lehetővé téve azáltal, hogy tőlük e művekből néhány száz példányt mint tagilletményt átvesz; tanácscsal segítheti azokat, kik a közkönyvtárak szervezésébe beleszólnak stb. stb. Végül, s ez nem érdektelen mi reánk írók és művészekre nézve, az egylet létrejötte be fogja bizonyítani azt, hogy már minálunk is minden társadalmi körön keresztül lengett annak a tudata, hogy egy életerős, fejlődő, haladó nemzetnek kötelessége: művészetét, irodalmát pártolni, mert hiszen a politika mellett mindenesetre az iralom és művészet mutatja meg leginkább egy nép szellemi fokát. Hiszen nemcsak egy Deákot, egy Széchenyit, hanem egy Petőfit, Aranyt, egy Lisztet és Munkácsyt adta a világnak a magyar nemzet. Hiszszük, hogy nemcsak parlamentünk, hanem szalonjaink szelleme is megüti az európai mértéket, hogy nemcsak a harcz mezején, nemcsak a szóvita terén, de ott, hol «lantra borul a babér», ott is élünk, lelkesedünk, teremtünk. Azt kell megmutatnia a magyarnak, hogy daczára annak hogy politikus népnek nevezik, nem mostoha gyermeke az író, a művész. Erre törekszünk, ebben bízunk.