Magyar Salon, 11. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/2)
REVICZKY GYULÁRÓL. 563 "hatás, melyet Reviczkyre ez az előtte újonnan megnyilt, új problémákat felvető, új eszméket ébresztő, új érzésekre hangoló szellemi világ tett, csak beszélgetéseiben és töredékeiben nyilatkozhatott ; ha Reviczky tervezett nagyobb munkáit befejezhette volna, e két kiváló szellem érintkezéséből dús gyümölcsöket arathatott volna az irodalom. Hogy mennyire becsülte Reviczky Ambrust, kitetszik abból, hogy neki megtette azt, amit kivüle senki másnak, az ő kérésére elállott egy bírálat megírásától, mikor Reviczky annak a visszatetszésnek akart kifejezést adni, melyet «A tegnap és ma» czímű verskötet és az ennek megjelenése alkalmából készült reklámok ébresztettek benne. Bartók Lajossal is erősen rokonszenvezett Reviczky, költeményei közül nagyon dicsérte a «Kurucz bordal »-t, a «Báli emlék »-et, a «Zulejka»-cziklust és a «Pusztai éj»-t. A «Hon»-nál töltött idők alatt tanította Reviczky Fesztetich Tasziló gróf nejét, Hamilton herczegnőt magyar nyelvre; e kiváló mágnás-családról Gyula mindig elragadtatással nyilatkozott és látható volt rajta, hogy menynyire jól esett neki — megalázkodás nélkül — bár csak néhány órára is, olyan légkörben lenni, minőben — ha külső viszonyai engedik — elemét kereste volna. 1882-ben ismét roszra fordult Reviczky sorsa. «A Hon» és «Ellenőr» egyesültek és Gyulát az újonnan alapított lapnál csak leszállított fizetéssel és nem abban a munkakörben, melyet addig kitűnőn töltött be, voltak hajlandók megtartani. Hogy mi volt e mellőzés oka ? Nehezen érthető. Ő a «Hon» munkatársaival a legjobb collegiállis viszonyban állott, Jókai Mór, Hegedűs Sándor és Visi Imre mindig jó indulattal, sőt bizonyos rokonszenvvel bántak vele. Nem lehetetlen, hogy valamely elejtett politikai nyilatkozata. Mert Reviczky a politikával ugyan nem sokat törődött, de sohasem rokonszenvezett azzal a párttal, melynek közlönyénél dolgozott. Egyszer mosolyogva mondta nekem, hogy «pechünk» van, vagy Andrássy Gyula vagy Apponyi Albert miniszterelnöksége alatt kellett volna fellépnünk. Nagyon igaz az a mondás «a capite ...» Andrássy Gyulának volt érzéke a poézis iránt, az ő kormányzata idejében teljesen érvényesült minden igaz tehetség. Meglátod, Apponyi alatt is így lesz. De Tiszában ennek az érzéknek egy paránya sincs. Egy más alkalommal Apponyi kormányképességéről vitatkozott nagyban egy társaság. Ő nem igen szólt közbe, de mikor egyedül maradtunk, felkiáltott. «Hogy Apponyinak nincs programmja! Nevetséges! Hát nem elég programm, hogy ő megszünteti a barbárok uralmát Magyarországon. Mert örök igazság az, amit Göthe mondott, hogy «ki a költészet hangját meg nem érti, akárki és mi legyen, barbár az». De bármi okozta is, az hogy előnyös állását elvesztette, végzetes csapás volt reá. Oly nyomorba többé nem sülyedt, mint előző alkalommal, mert czikkeit és költeményeit most már nem csak elfogadták, de keresték is a szerkesztők, az ő dús lírai ere pedig egyre gazdagabb kincseket hozott felszínre. Hanem rendes életmódot nem folytathatott és sokat nélkülözött, ez aztán végképen aláásta előbbi nyomorgásai által amúgy is meggyöngített egészségét. Majd Kreith Béla «Szemléjénél» majd a «Függetlenségnél» dolgozott, közbeközbe mikor már nagy nehézséggel is alig birta magát a fővárosban fenntartani, Aradra, majd Kassára ment lapot szerkeszteni — de a vidéki társadalom légkörét, mint sokszor mondta, nem tarthatta ki és mihelyt lehetséges volt, visszajött a fővárosba, hol végre 1887- ben sikerült neki a «Pesti Hírlap »-hoz jutnia. Mint az irodalmi és színházi rovat vezetője, elemében volt, Légrády Károly, a lap tulajdonosa tekintettel volt Reviczky kiváló tehetségére és hanyatló egészségére, felmentette őt az éjjeli munkától, kollégái is mindanynyian, de különösen Schmitély és Sebők mindent elkövettek, amire csak képes 360