Magyar Szalon, 20. kötet (11. évfolyam, 1893-1894/1)
Tartalomjegyzék
A SZENT-TORNYAI NÉPSZÍNHÁZ MŰSORÁBÓL. — HÁROM JELEKET. — Irta Justh ZsiGMOND. (Szamossy László rajzaival.) ELÖLJÁRÓBAN PÁR SZÓ. Múltkor levelet kaptam egy igen tisztelt s nagyrabecsült rokonomtól, ki a politikai pályán működik, hogy én tulajdonkép mit akarok sz.szt.-tornyai népemmel. Nos, elmondom nyilvánosan, hogy ő is megtudja, s ne csodálkozzék anynyira. Azt hiszem, a földbirtokosnak, — miután népével dolgozik s azonos czéljai vannak — együtt kell vele vigadni is. Mert ha a népnek hasznos időtöltése akad ha nem unja magát, akkor nem gondol a szoczializmussal sem, s a világ semmiféle «izmusá»-val. Ha minden birtokos gyermekének fogja tekinteni munkáját, bérlőjét, ha annak szellemi és anyagi gyarapodásával törődni fog, akkor azok a bérlők, munkások is úgy fognak birtokosaikra feltekinteni, mint édesatyjukra, kiket becsülni, tisztelni fognak. És pedig milyen könnyen lehet ezt elérni! Én évek óta minden vasárnap egy czimbalmost és egy hegedűst hozatok ki Orosházáról, ennek a két czigánynak czinczogó muzsikája mellett, az én jó népem eltánczol esti hattól reggeli hatig a békességben. Közben pedig színi előadás tartatik. Igen, színi előadás. Mi itt egy kis színtársulatot toboroztunk öszsze, Fesztyné Jókai Róza komámasszonynyal, meg Csebelékkel , még pedig csupa szabadospuszta-szt.-tornyai földművelőkkel. Játszatunk aztán ezekkel Shakespeare-t, Moliére-t és népszínműveket. Előadásaink eltartanak este fél 9-től éjfélig, mert népem dehogy is tudna egy darabbal betelni. Vannak aztán ilyenkor annyian, hogy nem félnek egymástól. És mily érdeklődéssel viseltetnek a színjátszók iránt! A próbákat a bál tartama alatt tartom, de ezeket is nyit- Ferruchio Szent-Tornyán. 20 Magyar Szalon XX.