Magyar Szalon, 24. kötet (13. évfolyam, 1895-1896/1)
Tartalomjegyzék
177 HÓNAPRÓL-HÓNAPRA 178 SAKKOZÓK. Két ember ül egymással szemben, s mélyen elgondolkozva nézi a harci figurákat. S százan állják körül, százan lesik arcuk vonásait, s ideges figyelemmel kisérik kezök minden mozdulatát. Onnan a nagy kíváncsiság, mert az a bajusztalan, szakáltalan fiatal ember, aki szivarral a szájában a deszkára mereszti szemét: mr. Pillsbury, a világ legnagyobb sakkozója. Egy fiatal amerikai, aki elnyerte a hastingsi nemzetközi versenyen az első díjat a legnagyobb mesterek elől, aki megverte Lasker-X, Steinitz-ex, Tschigorin-1 stb. A sakkozók közt most az egész világon szétment a dicsőségének a híre, mi pedig sietünk körözni azt a képet, amely a döntő küzdelem pillanatát ábrázolja. Még egy fiatal ember arcképét adjuk itt: Maróczy Géza az, egy alig huszonhárom esztendős mérnök. Ő is részt vett a hastingsi versenyen, az ameteurok versenyében, s harminckét ellenféllel megküzdvén, egyetlen partit se vesztett. Ezzel megkapta az első díjat, a mester címet és ki- küzdte Anglia amateur-championságát. A mi örömünk az ő diadalában, hogy magyar ember, s hogy újra elismertette a külfölddel, így Magyarországon a sakkhoz is értenek. Már a pesti sakk-kör legyőzte egyszer a párisit, egy magyar sakkozó nyerte meg a gráci nagyverseny első díját, most pedig Maróczy Géza tetézte a magyar sakkozók dicsőségét. Igaz, hogy mindjárt félelmesnek tartották: »A mi Magyarországból jön, az veszedelmes« volt a mondás, a mellyel Maróczyt fogadták. S veszedelmes is lett. MARÓCZY GÉZA.