Magyar Szalon, 25. kötet (13. évfolyam, 1895-1896/2)
Április
( A MAGYAR DIVAT IDEJÉBŐL. A nemzeti színház udvara. Az ötvenes években a nemzeti színház udvara magasabb értelemben vett művészi kaszinó volt, ahol az írók és művészek naponként találkoztak, vitatkoztak, terveitek, tréfáltak, sőt, ami akkor igen kockáztatott foglalkozás volt, politizáltak. Jókai, Tóth Kálmán, Vahhott Imre, Bernáth Gazsi törzsvendégei voltak a udvarnak, amely naphosszat visszhangzott Szerdahelyi Kálmán, Szigeti József és Réthy bácsi zseniális mókáitól. Még saját újságja, napilapja is volt ennek a művészi emlékek tekintetében olyan érdekes udvarnak. Szerdahelyi szerkesztette akkoriban a Látcső című színházi lapot, mely a a művészi élet mozgalmairól minden nap tudott érdekes hírekkel szolgálni. De mint említettük, a vadgesztenyefák szelíd hűsében a magas politika is gyakran szóba került, amiről is a magas helytartótanács értesülvén, nem átallott néhány titkos politikai ügynököt megbízni a színházi udvar érzelmeinek kipuhatolásával. Szegény spiclik! Máig is kacagják, hogy tréfálta meg őket, a gyarló színjátszókat, Réthy bácsi, a nagy komédiás. Napestig együtt ivott velük s aulikusabbnak mutatkozott Metternichnél, végül pedig egy nagy leleplezéssel állott elő. Halkra fojtott hangon s szörnyen titkolódzva azt a gyanúját közölte velük, hogy Sch. kisaszszony, ki akkor kisebb alt-szerepeket énekelt, nem kisasszony, de nem is nő, hanem átöltözött garibaldista. A gyanútalan titkos ágensek megjelentették az esetet Lemonier rendőrfőnöknek, aki véletlenül maga is a politikailag rágalmazott alténekesnő bizalmasai közé tartozott. Képzelhető tehát, mekkora orral búcsúztatta el az ügyetlen szimatolókat. De a színházi udvarnak voltak eredeti politikai értesülései is, még pedig igen jó forrásból. Erkel Fe- 40'JET% SUDAPE51 v