Magyar Szalon, 25. kötet (13. évfolyam, 1895-1896/2)

Április

( A MAGYAR DIVAT IDEJÉBŐL. A nemzeti színház udvara. Az ötvenes években a nemzeti szín­ház udvara magasabb értelemben vett művészi kaszinó volt, a­hol az írók és művészek naponként találkoztak, vitatkoztak, terveitek, tréfáltak, sőt, a­mi akkor igen kockáztatott foglalko­zás volt, politizáltak. Jókai, Tóth Kálmán, Vahhott Imre, Bernáth Gazsi törzsvendégei voltak a udvarnak, a­mely naphosszat visszhangzott Szer­dahelyi Kálmán, Szigeti József és Réthy bácsi zseniális mókáitól. Még saját újságja, napilapja is volt ennek a művészi emlékek tekinteté­ben olyan érdekes udvarnak. Szer­dahelyi szerkesztette akkoriban a Látcső című színházi lapot, mely a a művészi élet mozgalmairól minden nap tudott érdekes hírekkel szolgálni. De mint említettük, a vadgesztenye­fák szelíd hűsében a magas politika is gyakran szóba került, a­miről is a magas helytartótanács értesülvén, nem átallott néhány titkos politikai ügynököt megbízni a színházi udvar érzelmeinek kipuhatolásával. Szegény spiclik! Máig is kacagják, hogy tréfálta meg őket, a gyarló színjátszókat, Réthy bácsi, a nagy ko­médiás. Napestig együtt ivott velük s aulikusabbnak mutatkozott Metternich­­nél, végül pedig egy nagy leleplezés­sel állott elő. Halkra fojtott hangon s szörnyen titkolódzva azt a gyanú­ját közölte velük, hogy Sch. kisasz­­szony, ki akkor kisebb alt-szerepeket énekelt, nem kisasszony, de nem is nő, hanem átöltözött garibaldista. A gyanútalan titkos ágensek megjelen­tették az esetet Lemonier rendőrfő­nöknek, a­ki véletlenül maga is a politikailag rágalmazott alténekesnő bizalmasai közé tartozott. Képzelhető tehát, mekkora orral búcsúztatta el az ügyetlen szimatolókat. De a színházi udvarnak voltak ere­deti politikai értesülései is, még pe­dig igen jó forrásból. Erkel Fe- 40'JET% SUDAPE51 v

Next