Magyar Szalon, 31. kötet (16. évfolyam, 1898-1899/2)
5 HEGEDŰS SÁNDOR 6 hozott neki. Nem is maradtak adósai egymásnak. Mikor Hegedűs Sándor kis ember volt, korán kelt, későn feküdt és közben mindig dolgozott és mennél nagyobb ember lett, annál korábban kelt, annál későbben feküdt és annál többet dolgozott. A legtöbb embernél megfordítva szokott lenni, de Hegedűs Sándor nem is azok közé az emberek közé tartozik, akikből a legtöbb van a világon. Neki a pályájával együtt nőtt a munkája és a munkájával együtt nőttek a sikerei. Tömérdek sikere volt, de egy olyan sem, amit ki nem érdemelt volna. Az élet megadott neki szinte mindent, amit adhatott, de ő is megfizetett az életnek mindenért, amit kapott tőle. Való: Hegedűs Sándor carrieréje a munka diadala, de való az is, hogy Hegedűs Sándorral együtt carrieret csinált a munka is. Ez a magyarázata annak, hogy mikor országos méltóságra emelkedett, valósággal ünnepli az egész nemzet. A maga diadalát látja benne minden becsületes törekvés, hazafias munka, odaadó buzgalom. Lehet ebben az országban boldogulni, csak úgy kell élni, ahogy élni kell. Nem a Hegedűs Sándor hibája, hogy könnyebb ezt elismerni, mint megcsinálni. Ő megcsinálta. Egy jókora csomó esztendővel ezelőtt elindult egy szegény kis székely diák egy minden szépért és nemesért dobogó szívvel a mellében és egy minden okos és jó iránt fogékony agyvelővel a koponyájában. Szövetségre lépett a munkával. A szivével meghódította magának a boldogságot, az eszével meghódította magának a nemzetét. Úgy intézte el a maga dolgát, hogy örül az ország, mikor az övéi egy részét a kezére adhatja. Ebben a szép legendában pedig az a legszebb, hogy igaz. Érdemes embernek a szerencséje is érdem, mert meg van érdemelve. A dicsőséget és a sikert meg lehet szerezni, a boldogságot az isten adja jutalmul. Hegedűs Sándor megérdemelte a boldogság jutalmát, de a gondviselés nem is maradt adósa. Mint jó kereskedelmi miniszterhez illik, itt is rendben van a mérlege. Olyan boldogságot adott neki a gondviselés a családjában, amilyet csakugyan csak egy Hegedűs Sándor érdemelhetett ki. A felesége Jókai Jolán, unokahuga Jókai Mórnak, igazán méltó mind a két nevére, arra is, a melyikkel született, arra is, amelyikkel egy gyönyörű, megénekelni valóan boldog frigy révén felcserélte. Minden megérdemelt szerencséje között Hegedűs Sándornak a legáldottabb szerencséje marad, ez a nemes jóságú, magas gondolkodású, a maga asszonyi és anyai hivatásában igazán tündöklő kegyelmes asszony. Soha szebb találkozása az egymáshoz méltó lelkeknek, mint a Hegedűs Sándoré és Hegedűs Sándornéé. Hegedűs Sándor emelkedését látta a világ is, amint a férj dicsősége egyre magasabb lett, egyre szélesebb lett az a kör, amely Hegedűs Sándorné nemes lelkének, szíve jóságának áldásait érezte. Nem is lehetett másképpen, hiszen a Jókai Mór unokahuga és a Hegedűs Sándor felesége. Hegedűs Sándor dicsőségének Hegedűs Sándorné a melegsége. Büszkék lehetnek egymásra kölcsönösen és büszkék lehetnek mindketten a gyermekeikre. Három gyermekük van. Két fiú, egy lány. A legfiatalabb a leány. Rózsika, aki a maga nyitó tavaszának verőfényével teszi sugárzóvá a Hegedűsök házi boldogságát. A két fiúról már hallott az ország. Az idősebbik, Lóránt, ott kezdte a nyilvános szereplését, hogy alig huszonhárom éves korában sub auspiciis Regis avatták doktorrá. Ami annyit jelent, hogy kitüntetéssel tette le kis diák kora óta valamennyi vizsgáját. Azóta Pápa város egyhangú lelkesedéssel képviselőjévé választotta, törvényhozó lett és feleségül vévén a szép Navratil Margitot, boldog fag