Magyar Szalon, 31. kötet (16. évfolyam, 1898-1899/2)
♦ «Apotheosis. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára irta Jókai Mór. Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal «PETŐFI HÁZ», párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznay, Merényi, Bérczy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry, stb. Szabadság nemzete: fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánczczal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá. Nemtö. (Tompa, gyászoló hangon.) Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sirba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad, A rombadült ország, szegény Magyarország. ■ A sirt fölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, a kisértetek éje Ut lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Magyar Szalon XXXI. 30