Magyar Szalon, 41. kötet (21. évfolyam, 1904-1905/1)
Február
Ludvigh Gyula u. b. 1.1. magyar királyi államvasutak leköszönt elnök-igazgatóját, Ludvigh Gyula főrendiházi tagot a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Ez a nagy kitüntetés méltó elismerése Ludvigh Gyula tizennyolc évig teljesített kitűnő szolgálatainak, melyeket a magyar államvasutak élén fejtett ki a hazai közlekedésügy javára. Kiváló szakértelemmel és páratlan buzgalommal vezette a gondjaira bízott hatalmas intézmény ügyeit s bár hosszú működése alatt nem egy kemény támadásban is volt része, érdemeit illetékes helyen mindig elismerték és méltányolták. S most, mikor nehéz és felelősségteljes állását odahagyja, a magas királyi kitüntetés fényétől övezve vonulhat vissza eddigi működésének és sikereinek színhelyéről. Ludvigh Gyula, mint az államvasutak elnökigazgatója hosszú működése alatt bőven kivette részét a munkából. Az államvasutak vonalai egyre szaporodtak s ezzel együtt emelkedett a felelősség súlya és a gondok sokasága is. Nem mindennapi dolog az olyan kiterjedt szervezetű, óriási adminisztrációval bíró intézményt vezetni, mint a magyar államvasutak, de azért Ludvigh Gyula korántsem azért vonul vissza, mintha pihenésre vágyakoznék, sőt ellenkezőleg, új működési térre vágyik, amelyen bizonyára méltóképpen fogja nagy tehetségét érvényesíteni. Az államvasutak élén eltöltött idő alatt számtalan kitüntetésben volt része a kiváló férfiúnak. Tulajdonosa a Szent István-rend kiskeresztjének, a Vaskorona- és Lipótrendeknek, azonkívül számtalan külföldi rendjelnek, többek között a francia becsületrendnek is tulajdonosa. Bár távozását mindenki sajnálattal látja arról a helyről, melyet oly kitűnő rátermettséggel töltött be, annál nagyobb tUMAV.ft