Magyar Szalon, 41. kötet (21. évfolyam, 1904-1905/1)

Február

Ludvigh Gyula u. b. 1.1. magyar királyi államvasutak leköszönt elnök-igazgatóját, Ludvigh Gyula fő­rendiházi tagot a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Ez a nagy kitüntetés méltó elismerése Ludvigh Gyula tizennyolc évig teljesített kitűnő szol­gálatainak, melyeket a magyar államvasutak élén fejtett ki a hazai közlekedésügy javára. Kiváló szakértelem­mel és páratlan buz­galommal vezette a gondjaira bízott ha­talmas intézmény ügyeit s bár hosszú működése alatt nem egy kemény táma­dásban is volt része, érdemeit illetékes helyen mindig elis­merték és méltányol­ták. S most, mikor nehéz és felelősség­­teljes állását oda­hagyja, a magas királyi kitüntetés fé­nyétől övezve vo­nulhat vissza eddigi működésének és si­kereinek színhelyé­ről. Ludvigh Gyula, mint az államvas­utak elnökigazgatója hosszú működése alatt bőven kivette részét a munkából. Az államvasutak vonalai egyre szaporodtak s ezzel együtt emelke­dett a felelősség súlya és a gondok sokasága is. Nem mindennapi dolog az olyan kiterjedt szervezetű, óriási adminisztrációval bíró intéz­ményt vezetni, mint a magyar államvasutak, de azért Ludvigh Gyula korántsem azért vonul vissza, mintha pihenésre vágyakoznék, sőt ellenkezőleg, új mű­ködési térre vágyik, amelyen bizonyára méltóképpen fogja nagy tehetségét ér­vényesíteni. Az államvasutak élén eltöltött idő alatt számtalan kitünte­tésben volt része a kiváló férfiúnak. Tu­lajdonosa a Szent István-rend kiske­­resztjének, a Vas­korona- és Lipótren­­deknek, azonkívül számtalan külföldi rendjelnek, többek között a francia be­csületrendnek is tu­lajdonosa. Bár távozását min­denki sajnálattal látja arról a helyről, me­lyet oly kitűnő rá­termettséggel töltött be, annál nagyobb tUMAV.ft

Next