Magyar Szárnyak, 1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1938-11-01 / 5. szám

utolsó 10—20 töltényével sikerült ezt is lelőnie. 2.—3. légi győzelmét aratta. Arany vitézségi érem volt a jutalma. 1917. szeptember 23-án Konstarjevica felett Strohschnei­der főhadnaggyal­­ Savoyes, egy Spad gépet, 26-án p pedig hármas rajban egy Spad gépet lőtt. 1917. októberében légi harcban megsebesült. 1918. május 26-án 5 gépes rajban Nerveso-Treviso vidé­kén biztosítottak egy igen fontos fényképező feladatot. A repülés végcélján 10 angol vadászgép támadta meg a rajt. A fényképezőgép védelmében felvették a harcot, amit igen megnehezített az, hogy a megvédendő gép jóval lassúbb volt. I.Iváry hadnagy volt a rajparancsnok s az egész tág kö­telékké bomblott rajból legközelebb repült a felderítő gép­hez. Négy angol Sopwith támadta meg és igen heves légi harcban már 100 m-re szorították le az ellenséges vonalak mögött kb. 4 km-re. Udvardy szakaszvezető azonnal felismerte rajparancsno­kának rendkívül nehéz helyzetét. Teljes sebességgel zuhant az üldöző gépek közé. Annyira heves volt a támadása, —­ egy gépet le is lőtt, —­ hogy rajparancsnokának néhány másod­perc időt tudott nyerni, úgy hogy az meg is menekült. A meg­maradt három gép teljes dühhel vetette magát Udvardyra, sárkányát, motorját szétlőtték, maga is megsebesült. Az volt a szerencséje, hogy a légiharcban közeledtek az első vonal­hoz, mert így is csak ép hogy elérte saját tüzérségünk vonalát s ott simán kényszer leszállt. Másodszor kapta a­, arany vitézségi érmet. Ezenkívül nagy ezüstöt is kétszer kapott. Udvardyról sincsenek adataim. Külföldre vándorolt, de semmit sem tudok további életpályájáról. 18. dr. vitéz Takács Nándor tiszthelyettes. Sajnos, Nándor barátom közismert szerénységével magá­ról semmit sem akart elárulni, kitüntetési javaslatai közül csak az arany vitézségi éremről szóló áll rendelkezésemre. Az alábbi sorokat egy baj­társ írta róla : »A gyalogságnál töltött fáradságos, küzdelmes idők után eléri Takács vágyainak netovábbját, mert 1915. szeptembe­rében pilóta kiképzésre hívják be. Nagy örömére az akkor megnyílt németországi Köslin pilóta iskolába vezénylik, hol kitűnő mesterek útmutatása alapján őt csakhamar mint te­hetséges és ambiciózus tanítványt bocsátják el, hogy magát a haditípusú gépeken továbbképezze. 1916. augusztusában az orosz frontra küldik, hol számos felderítő repülést végez, több légiharcban tünteti ki magát, ily módon tehetségét, akaraterejét s nagyszerű repülői tudá­sát azzal honorálják, hogy együléses vadászgépet kap. Sajnos nem valósíthatja meg álmait, nem bizonyíthatja be még job­ban vadászrepülői kvalitását, mert néhány repülés után a K. D. kurzusba vezénylik, honnét azonban a 42. századhoz oszt­ják be. Ennél a századnál eleinte talán igen sok keserűsé­gen ment át,­­mert a mi nagy Isonzo-offenzívánk előkészü­leteinél mutathatta volna meg tehetségét, tudását és lelkese­déssel párosult sneidigságát és íme. . . míg a társai elraga­dóan szép légi harcokban verik az olaszt, addig ő a repülő­térről a »Sehubfundet«-t befejezve kénytelen ezt végignézni. Ki­mondták rá ugyanis az ítéletet, hogy nem tud repülni, mivel a kis karszti repülőtéren nem szállt le mesterien. Háry százados úr azonban kiváló emberismeretével csak­hamar elismeri Takács talentumát s ettől kezdve nem mos­toha fiú többé, hanem századának pompás tehetségű, oszlopos tagja, kinek azonban egész további működése alatt vörös fonalként húzódik végig mérhetetlen »pech«-je. Nem hiszem, hogy sok talentumosabb, önfeláldozóbb, snei­­digabb pilótát tud fölmutatni az akkori hadsereg, mint Ta­kács volt. Óriási ambíciója sarkalta őt a legmerészebb tet­tekre is. Repülői tudása elsőrendű volt, a légiharc teóriáját természetben is ismerte és .. . hogyan hogyan sem, de Ta­kácsot lőtték — vagy egzecirozták le az összes pilóták közül a legtöbbször. Nem a tudás hiánya miatt, hanem mert ő volt a század­­Pechrogek-ja. Mások kevesebb tudással és kevesebb ambícióval nagy eredményeket értek el, mert a ha­diszerencse jobban kedvezett. Bajtársias, önfeláldozó jellemének megvilágítására sok pél­dát lehetne felhozni. Vezetőjét, baj­társát akkor sem hagyta el, mikor ez reá majdnem biztos halált jelentett. Berontott egy ízben az 5 Sopwich-ból álló rajba azért, hogy rajparancsno­kát megmentse. Vehemens támadásával magára vonja ellenfeleinek figyel­mét, kik első áldozatukat elengedve. Takácsot fej­lövéssel kény­szerítik a 28 helyen talált géppel leszállni, de bajtársát meg­mentette! Ekkor kapta az arany vitézségi érmet.« Egyéb kitüntetései I. oszt. ezüst vitézségi érem kétszer, kisezüst, bronz. Három igazolt légi győzelme van.« A háború után forgalmi pilóta lett. Nehéz szolgálata mel­lett nagy energiával feküdt neki abbahagyott tanulmányainak. Letette a nyolc gimnáziumról a vizsgát, érettségizett, majd megszerezte az államtudományi doktorátust. Ma is forgalmi pilóta tiszti rangban, a budaörsi repülőtéren. 19. Risztics János tiszthelyettes. Kiváló repülő, bátor, merész, de legfőbb érdeme az ön­­feláldozásig menő bajtársiasság és kötelességtudás. Már felderítő pilóta korában kitűnt kiváló erényeivel s megkapta az I. oszt. ezüst vitézségi érmet. Csakhamar vadászrepülő lett s egyik dísze a Háry századnak. 1917. május 21-én hármas rajban légizárat repültek s feladatukat kitünően megoldották. Hazatérőben az erős fel­­hősödés miatt tág kötelékben repültek. A felhőkből hir­telen egy Niuport tört rá a rajparancsnokra. Risztics azon­nal közbedobta magát — tekintet nélkül a meglehetősen gyenge gépre —, teljes gázzal zuhant rá az ellenségre s meg­mentette parancsnokát a biztos lelövéstől. Ez év június 30-án a 4 felderítő század egy gépét ki­sérte. Hazatérőben észrevette, hogy Görznél egy Niuport megtámadta két saját felderítő gépét. Miután saját felada­tát már elvégezte, önként beavatkozott a harcba. Erős for­dulóharcban le is lőtte ellenfelét. Másodszor kapta a nagy­­ezüstöt. Többszörös légigyőztes is lett. 4 légi győzelme után megkapta az arany vitézségi érmet. Tudomásom szerint 8 légi győzelme van. 1918. április 17-én négyes rajban kisértek egy rádiós gépet. A Montello felett nyolc angol vadászgép támadt rá­juk. Risztics és Hefty igen erős fordulóharcot vívtak el­lenfeleikkel, mikor látták, hogy a raj többi részét erősen szorongatják az angolok é­s 4000 m-ről már 2000 m-re lenyom­ták őket. Tekintet nélkül arra, hogy hátukban repülő el­lenségnek a legjobb célt mutatják és gépeiket máris több találat érte, halálküzdelmüket vívó tisztjeik segítségére siet­tek. Sajnos rajparancsnokukat, londoni Gassner Mihály fő­hadnagyot nem tudták megmenteni, mert szárnytörés kö­vetkeztében lezuhant, a másik tisztet megmentették. Vak­merő, hősies támadásukkal az ellenséget további eredményes működésében megakadályozták és közülük két gépet lelőt­tek. Mindketten másodszor kapták az arany vitézségi érmet. Risztics a háború után a Junkers cégnél volt repülő pi­lóta s itt egy világrekordot is állított fel. További sorsáról nem tudok semmit. Állítólag Amerikába költözött.

Next