Magyar Szárnyak, 1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1938-11-01 / 5. szám
utolsó 10—20 töltényével sikerült ezt is lelőnie. 2.—3. légi győzelmét aratta. Arany vitézségi érem volt a jutalma. 1917. szeptember 23-án Konstarjevica felett Strohschneider főhadnaggyal Savoyes, egy Spad gépet, 26-án p pedig hármas rajban egy Spad gépet lőtt. 1917. októberében légi harcban megsebesült. 1918. május 26-án 5 gépes rajban Nerveso-Treviso vidékén biztosítottak egy igen fontos fényképező feladatot. A repülés végcélján 10 angol vadászgép támadta meg a rajt. A fényképezőgép védelmében felvették a harcot, amit igen megnehezített az, hogy a megvédendő gép jóval lassúbb volt. I.Iváry hadnagy volt a rajparancsnok s az egész tág kötelékké bomblott rajból legközelebb repült a felderítő géphez. Négy angol Sopwith támadta meg és igen heves légi harcban már 100 m-re szorították le az ellenséges vonalak mögött kb. 4 km-re. Udvardy szakaszvezető azonnal felismerte rajparancsnokának rendkívül nehéz helyzetét. Teljes sebességgel zuhant az üldöző gépek közé. Annyira heves volt a támadása, — egy gépet le is lőtt, — hogy rajparancsnokának néhány másodperc időt tudott nyerni, úgy hogy az meg is menekült. A megmaradt három gép teljes dühhel vetette magát Udvardyra, sárkányát, motorját szétlőtték, maga is megsebesült. Az volt a szerencséje, hogy a légiharcban közeledtek az első vonalhoz, mert így is csak ép hogy elérte saját tüzérségünk vonalát s ott simán kényszer leszállt. Másodszor kapta a, arany vitézségi érmet. Ezenkívül nagy ezüstöt is kétszer kapott. Udvardyról sincsenek adataim. Külföldre vándorolt, de semmit sem tudok további életpályájáról. 18. dr. vitéz Takács Nándor tiszthelyettes. Sajnos, Nándor barátom közismert szerénységével magáról semmit sem akart elárulni, kitüntetési javaslatai közül csak az arany vitézségi éremről szóló áll rendelkezésemre. Az alábbi sorokat egy bajtárs írta róla : »A gyalogságnál töltött fáradságos, küzdelmes idők után eléri Takács vágyainak netovábbját, mert 1915. szeptemberében pilóta kiképzésre hívják be. Nagy örömére az akkor megnyílt németországi Köslin pilóta iskolába vezénylik, hol kitűnő mesterek útmutatása alapján őt csakhamar mint tehetséges és ambiciózus tanítványt bocsátják el, hogy magát a haditípusú gépeken továbbképezze. 1916. augusztusában az orosz frontra küldik, hol számos felderítő repülést végez, több légiharcban tünteti ki magát, ily módon tehetségét, akaraterejét s nagyszerű repülői tudását azzal honorálják, hogy együléses vadászgépet kap. Sajnos nem valósíthatja meg álmait, nem bizonyíthatja be még jobban vadászrepülői kvalitását, mert néhány repülés után a K. D. kurzusba vezénylik, honnét azonban a 42. századhoz osztják be. Ennél a századnál eleinte talán igen sok keserűségen ment át,mert a mi nagy Isonzo-offenzívánk előkészületeinél mutathatta volna meg tehetségét, tudását és lelkesedéssel párosult sneidigságát és íme. . . míg a társai elragadóan szép légi harcokban verik az olaszt, addig ő a repülőtérről a »Sehubfundet«-t befejezve kénytelen ezt végignézni. Kimondták rá ugyanis az ítéletet, hogy nem tud repülni, mivel a kis karszti repülőtéren nem szállt le mesterien. Háry százados úr azonban kiváló emberismeretével csakhamar elismeri Takács talentumát s ettől kezdve nem mostoha fiú többé, hanem századának pompás tehetségű, oszlopos tagja, kinek azonban egész további működése alatt vörös fonalként húzódik végig mérhetetlen »pech«-je. Nem hiszem, hogy sok talentumosabb, önfeláldozóbb, sneidigabb pilótát tud fölmutatni az akkori hadsereg, mint Takács volt. Óriási ambíciója sarkalta őt a legmerészebb tettekre is. Repülői tudása elsőrendű volt, a légiharc teóriáját természetben is ismerte és .. . hogyan hogyan sem, de Takácsot lőtték — vagy egzecirozták le az összes pilóták közül a legtöbbször. Nem a tudás hiánya miatt, hanem mert ő volt a századPechrogek-ja. Mások kevesebb tudással és kevesebb ambícióval nagy eredményeket értek el, mert a hadiszerencse jobban kedvezett. Bajtársias, önfeláldozó jellemének megvilágítására sok példát lehetne felhozni. Vezetőjét, bajtársát akkor sem hagyta el, mikor ez reá majdnem biztos halált jelentett. Berontott egy ízben az 5 Sopwich-ból álló rajba azért, hogy rajparancsnokát megmentse. Vehemens támadásával magára vonja ellenfeleinek figyelmét, kik első áldozatukat elengedve. Takácsot fejlövéssel kényszerítik a 28 helyen talált géppel leszállni, de bajtársát megmentette! Ekkor kapta az arany vitézségi érmet.« Egyéb kitüntetései I. oszt. ezüst vitézségi érem kétszer, kisezüst, bronz. Három igazolt légi győzelme van.« A háború után forgalmi pilóta lett. Nehéz szolgálata mellett nagy energiával feküdt neki abbahagyott tanulmányainak. Letette a nyolc gimnáziumról a vizsgát, érettségizett, majd megszerezte az államtudományi doktorátust. Ma is forgalmi pilóta tiszti rangban, a budaörsi repülőtéren. 19. Risztics János tiszthelyettes. Kiváló repülő, bátor, merész, de legfőbb érdeme az önfeláldozásig menő bajtársiasság és kötelességtudás. Már felderítő pilóta korában kitűnt kiváló erényeivel s megkapta az I. oszt. ezüst vitézségi érmet. Csakhamar vadászrepülő lett s egyik dísze a Háry századnak. 1917. május 21-én hármas rajban légizárat repültek s feladatukat kitünően megoldották. Hazatérőben az erős felhősödés miatt tág kötelékben repültek. A felhőkből hirtelen egy Niuport tört rá a rajparancsnokra. Risztics azonnal közbedobta magát — tekintet nélkül a meglehetősen gyenge gépre —, teljes gázzal zuhant rá az ellenségre s megmentette parancsnokát a biztos lelövéstől. Ez év június 30-án a 4 felderítő század egy gépét kisérte. Hazatérőben észrevette, hogy Görznél egy Niuport megtámadta két saját felderítő gépét. Miután saját feladatát már elvégezte, önként beavatkozott a harcba. Erős fordulóharcban le is lőtte ellenfelét. Másodszor kapta a nagyezüstöt. Többszörös légigyőztes is lett. 4 légi győzelme után megkapta az arany vitézségi érmet. Tudomásom szerint 8 légi győzelme van. 1918. április 17-én négyes rajban kisértek egy rádiós gépet. A Montello felett nyolc angol vadászgép támadt rájuk. Risztics és Hefty igen erős fordulóharcot vívtak ellenfeleikkel, mikor látták, hogy a raj többi részét erősen szorongatják az angolok és 4000 m-ről már 2000 m-re lenyomták őket. Tekintet nélkül arra, hogy hátukban repülő ellenségnek a legjobb célt mutatják és gépeiket máris több találat érte, halálküzdelmüket vívó tisztjeik segítségére siettek. Sajnos rajparancsnokukat, londoni Gassner Mihály főhadnagyot nem tudták megmenteni, mert szárnytörés következtében lezuhant, a másik tisztet megmentették. Vakmerő, hősies támadásukkal az ellenséget további eredményes működésében megakadályozták és közülük két gépet lelőttek. Mindketten másodszor kapták az arany vitézségi érmet. Risztics a háború után a Junkers cégnél volt repülő pilóta s itt egy világrekordot is állított fel. További sorsáról nem tudok semmit. Állítólag Amerikába költözött.