Magyar Szárnyak, 1939 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-09-01 / 9. szám

SZEMLÉN A MAGYAR AERO SZÖVETSÉG KIKÉPZŐTÁBORAIBAN HORTHY MIKLÓS NEMZETI REPÜLŐ ALAP ANYAGI TÁMOGATÁSA MELLETT NAGYSZERŰEN HALAD IFJÚSÁGUNK REPÜLŐ ELŐKÉPZÉSE — Jánosy István beszámolója. — (1) Hosszúnak tetsző előkészítő munka után a kiváló szervező-katona, vitéz Laborczfy Rezső repülődandárnok irányításával már hónapokkal ezelőtt befejezést nyertek azok a nagyszabású előkészületek, amelyek eredményeit csak most láthatjuk, amikor már Budapesten 3, Sze­geden 1, Debrecenben 1, Pécsett 1 és Kassán 1 ki­képző keret végzi ifjúságunk repülőelőképzését. A repülőkiképzés felügyeletét a Magyar Flera Szövetség látja el Czirmay Zoltán repülőszázados sze­mélyében, aki a motoros kiképzés felügyelője. * Elkísértük Czirmay századost ellenőrző útjaira, s belenéztünk abba a fanatikus, szép munkába, amely a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap nyomán szakadt fel a töretlen, szűz magyar ugarból. Katonás fegye­lem, a magyar repülés szent feladatai iránt érzett nagy szeretet jellemzi a kiképzőtáborokat. Jókedvű, nyílt te­kintetű, jóállású repülőnövendékeket s szigorú, de nagy­szerű érzékkel dolgozó fiatal oktatókat láttunk munkában. Mindent elmesélni, mindent visszaadni, amit láttunk és tapasztaltunk, szűk kereteink között alig lehetséges. Már az a tudat, hogy végre ismét repülünk, sza­badon, tetszésünk szerint, annyi géppel, ahánnyal csak tudunk, amennyi a zsebünkből futja; az a tudat, hogy ifjúságunk lelkesedését, tennivágyását, a repülés iránt való szeretetét végre ma már nem kell visszafojtanunk, nem kell titkolóznunk és nem szükséges ma már ifjú­ságunk felfelé törését sokszor hatalmi szóval megakadá­lyoznunk, s egészséges hajtásokat csökevényeknek minő­sítenünk,­­ máris több, mint amit még ezelőtt két­­három évvel remélni mertünk. A magyar ifjúság repülőtáborait megyünk meg­tekinteni, a haderőn kívüli repülőelőképzés korszerű fész­keit, ahonnan a fiatal sasok hamarosan szárnyra kelnek, hogy erélyes szárnycsapásokkal védjék meg a lassan­­lassan nagyobbodó csonka ország határait. Végigjártuk az Aero Szövetség valamennyi kiképzőkeretét s beszámolón­kat mégsem a budapesti három kerettel kezdjük, hanem a visszatért Felvidék fővárosával, a Nagyságos Feje­delem emlékét őrző metropolissal. KASSA. Itt 20 növendék tanulja a repülés tudományát el­méleti és gyakorlati úton. Főoktatójuk Kaltenbach Hen­rik, oktató és intéző Széles Géza, oktató és segédszerelő Niezgodszki István, főszerelő Tomacsek Jenő. Itt is, akárcsak Szegeden és a többi kiképzőkeretnél, a leg­nagyobb fegyelem uralkodik. Kaltenbach főoktató nagy­szerűen neveli a fiúkat s a tábor és napirend — úgy hisszük — Európa bármely nagy repülő nemzete ki­képző táborának büszkeségére válna. De hadd lássuk, mivel telik el a fiatal repülő nö­vendékek egész napja. Hajnali 3 órakor ébresztő, utána azonnal kiszalad a repülőtérre a segélygépkocsi. Gép­vizsgálat és motorpróba következik. Ezután a leszálló­jelet fektetik le s megállapítják az indulási helyet, az­után az oktatók berepülik a gépeket. A növendékek sorakoznak és a főoktató kiadja a napi teendőket. Min­den egyes alkalommal az első repülés az egyedül repülőké. Fél hét órakor bevonulás az épületbe, reggeli, majd ezt követi a szabadban végzett torna, utána kihallgatás. 8 óra után gépápolás, 10—12-ig pedig elméleti oktatást vé­gez a főoktató. Az ebédet 12 órakor fogyasztják el, utána pedig kötelező pihenés és alvás 3 óráig. 3—4-ig rendgyakorlatot végeznek a fiúk, 4—6-ig elméleti fog­lalkozás a repülőtudományok köréből. 7 órakor vacsora s utána szabad szórakozás, majd 9 órakor lefekvés. A kassai kiképzőkeretnél az öt hét eredménye 8 egyedül repülő, akik 70—80 körüli kétkormányos fel­szállás után váltak egyedül repülőkké s ma már bátran szállnak a kis Bücker-gépeken a szelek szárnyán. A kassai kiképzőkeretnek három gépe és egy segély­gépkocsija van, a megfelelő és szükséges szerszámfelsze­reléssel együtt. A keret szelleme­s lelkivilága any­­nyira egységes, hogy azt mondhatnék, egy fejjel gon­dolkoznak s lélekben teljesen egyek a jelöltek és az oktatói kar együtt. A legkisebb óhaj parancs a növen­dékek számára s már most repülőkhöz méltóan igye­keznek viselkedni s olyan nagy fegyelmet tanúsítanak, ami felnőtt, meglett korú, hosszú életen át tapasztala­tokat gyűjtött idősebb urak társaságában is ritkaság­­számba megy. Kaltenbach hassai főoktató első egyedül­­repülő növendékével Miklauzich Istvánnal.

Next