Magyar Szárnyak, 1943 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-01 / 1. szám
amelynek méltóságteljességét a merészen ívelt fasorr, a vörös orcák, a vastag áll és a határozott állkapcsok emelték. Az első látásra vezetésre termett férfimnak látszott, valami iparmágnásnak vagy miniszternek. Néhány komoly kinézésű úr kísérte, akik tiszteletteljes magatartással folytattak eszmecserét vele. »Megértettük egymást, ugye? Három nap múlva benyújtják a javaslatot a szenátusban. Minden egyéb tevékenységet abba kell hagyni. A párt készüljön a közeli választásokra ...« — mondta a nevezetes személyiség. Hangja ércesen, mégis simulékonyan zengett, a római néptribünokéhoz hasonlóan, akik behízelgő hangon elmondott üres szavakkal hozzák önkívületbe a tömeget. Ő volt Mersson szenátor, a hírhedt demagóg, aki Skandináviában tartotta kezében az ellenzék gyeplőit. Személye még a kormány előtt is súlyosan esett a latba és ennek tulajdonítható, hogy most igen fontos megbízatással küldték az Óceánon túlra, Brazíliába. Rendkívüli követként utazott, hogy való képet szerezzen az új politikai helyzetben a gazdasági lehetőségeikről. Ennek az útinak a sikerétől függött egész jövője. Erősen törtető természete volt és nem sajnált semmiféle eszközt sem politikai céljainak elérésére. Nem mindenki helyeselt neki, sokan féltek tőle, jó páran pedig egyenesen gyűlölték. Külön vonat hozta Stockholmból Hamburgba és itt ünnepélyesen fogadták- Jelenlegi kíséretét nem csupán politikusok, hanem kereskedelmi és ipari szakemberek is alkották, akik bíztak küldetése sikerében és azt remélték, hogy ezután újra virágzó üzletieket köthetnek, mert e nagy gazdasági verseny egyre jobban s az egyre hátrányosabban éreztette hatását. Sven Mersson szenátor minden kérdésre ügyes választ adott s közben arra is maradt ideje, hogy közvetlen személyzetével törődjék: »Peters! Rendben van minden?« ‘ Karel Peters, az első titkárja, állandó kíséretéhez tartozott. Most is vele tartott a repülőúton. Sovány, szőke ifjú volt koravén ábrázattal A szenátor kérdésére szolgálatkészen ellenőrizte a podgyászt és jelentette: »Rendben van, szenátor úr!« »Akkor szálljon be és ön is, Elisa!« Karcsú, átlag kinézésű leány vált ki a szenátort körülvevő csoportból és a kikötőhíd felé indult. Elisa Bousson titkárnője, egyben gép- és gyorsírónője volt a nagy férfiúnak és erre a fontos •' 'útra őt , is magával hozta 'Mersson. ,,+■ Az újságírók természetesen a szenátort ire megrohanták és a nap hőse a büszkeség megszemélyesítőjeként állta az objektívok kereszttüzét. Szemből, oldalról," hátulról kattogtak reá a fényrekeszek " és ő gondolatokba mélyedt arccal osztogatta feleleteit. Mersson szenátor brazíliai útja előtt tájékoztatja a sajtót — sercegtek a ceruzáik a riporterek jegyzetfüzetén. A délamerikai kérdés, az európai semleges államok viszonya Dél-Amerikához . * ■ ÚIj . nagyijelentőségű gazdasági egyezmények __ A megbízott rendkivüli feladatai...' . Míg Mersson igérethullámmal árasztotta el hallgatóságát, a kék egyenruhába és tenyérsapkába öltözött repülőgépvezetők elfoglaltak helyet. . két. A szerelők megindították a motorokat és a légcsavarok üres járatban szelték a levegőt. »Jó leszállást, Huber!« — üdvözölte a. kikötőparancsnok az Ezüstkondor kapitányát. »Nyolc nap múlva viszontlátjuk egymást!« — integetett vissza Dániel Huber és felszállt a gépbe. Egyike volt a legöregebb és legtapasztaltabb óceánközi pilótáknak. Mersson beszédáradatát elnyomta a motorpróba zaja. Elbúcsúzott kísérőitől és megindult a kikötőhíd felé. A gép bejárata előtt visszafordult és felemelt karral intett istenhozzádot barnáiéinak. Mosolyra nyílt szájából elővillant a kajmánéhoz hasonló, bár néhol arannyal toldozott fogazata és szívélyes ábrázatot igyekezett erőltetni magára az utolsó fényképfelvételek számára. Ezután őt is elnyelte a gépbe vezető, sötéten tátongó ajtónyitás. Az újságírók már dolguk végeztét látták, amikor egyikük hirtelen felkiáltott: »Nini, Serbius! Mégse hajóval utazik!« Megérkezett az utolsó utas. Magas, sovány alak volt kiálló pofacsontokkal. Orra messzire előrenyúlt, szemei villogtak, mint a kés pengéi éshatalmas homloka fénylett, mintha elefántcsontból lett volna. Egész lénye kíméletlen támadó természetét tükrözte vissza. Hanyag mozdulattal jött a kikötőhídhoz és kissé kesernyésen mosolygott: ^ " , ^Tudhattam volna, hogy itt talállak benneteket, moszkitók. Hát nem kaptátok be a horgot? Egyiktek sem ment a pályaudvarra?« — A hajó jóval később indul és feltétlenül kimentünk volna, Selbius mester — zúgták karban az újságírók. — És most legyen kegyes, ereszkedjék le kisképességü kartársaihoz! — Mit akartok? Tudjátok mindannyian, hogy Dél-Amerikába indulok. Azt a hétoszlopos templomot keresem, ahol az inkák áldoztak a napistennek. — A mi kitűnő kollégánk, Edgar Serbius, Brazíliába megy, de nem az inkák templomát felfedezni, hanem azért, mert egy hatalmas lapvállalat megbízta, hogy cikksorozatban számoljon be a délamerikai helyzetről. Ismerve éleslátását és gúnnyal átszőtt stílusát, amelyről most is meggyőződhettünk és amelyet a közönség már jó pár éve közkincsül tud, nem kételkedhetünk... — Beszállni, uram! — szakította félbe a beszéd fonalát egy alkalmazott. Serbius odahajította poggyászát a hordárnak és egy ugrással áthaladt a kikötőhídon . — Viszontlátásra, gyerekek! A kikötőhidat felszedték, a gép ajtaja bezárult. — Kész! — kiáltotta a kikötőparancsnok. Egy karlendítés és a motorcsónak hangos puffogással vontatta el a gépet a parttól. Amint megfelelői távolságra ért a mólótól, a motorcsónak lekapcsolt és a hatalmas gépmadár saját erejével úszott tovább Háromágú légcsavarjaiba kapaszkodva, a szél ellenébe fordult és ezután teljes gázzal nekilendült. Először a két vízlépcső, majd fokozatosan az egész csónaktest kiemelkedett a vízből és néhány másodperc alatt az Északi-tenger alig sós hullámaiból átcsúszott a levegőbe. A felszállást mesteri kézzel maga Huber hajtotta végre és amikor levegőbe emelkedtek, a tanár sokatmondó tekintetével kacsintott oda Rustrai, a másodpilótára: — Látod, így kell! Visszavette a gázt utazósebességre és enyhe balfordulóval nyugati irányba állította a gép orrát. Alacsony magasságban haladt át a város felett s zaja kikanyarodott a tenger felé. Közben egyre emelkedett, hamarosan elhagyta az Elbe torkolatát és kiért a nyílt tengerre. Huber rögzítette a repülési irányt s azután átengedte a kormányt a másodpilótának. — Nesze, Rust, úgy látszik, minden rendben van! — Keresve sem kívánhatnánk kedvesebb időjárást, parancsnok úr. (Folytatjuk.) MU LAKKOK FESTÉKEK Jager GYÁRBÓL MEGBÍZHATÓAK BUDAPEST,* VÁCMIT 34 LIBIK és TÁRSA Budapest VI., dr. Zichy Jenő u. 30. Telefon: 118-927 MOTORSZELEPEK,MOTOR-ÉS REPÜLŐGÉP ALKATRÉSZEK CSAVAROK, ALUMINIUM ÉS DURALUMIN SZEGECSEK stb. 21