Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1889-06-30 / 28. szám

328 A kastély előtt virágszőnyeg és délövi leveles növényekkel körülvett banáncsoport mellett a sziget legbecsesebb fái emelkednek. Itt van legelőször is a csodásan szép hétágu óriási tarka levelű platán, mely József nádornak legdrágább szervefénye volt. Maga fedezte föl egy olaszországi kertésznél és 1828-ban mint zsenge csemetét maga ültette a kastély elé. Az 1838-iki nagy árvíz idején karvastagságu lehetett. A jégzajlás azonban eltörte s a pusztulás után a kertész bekötözve, összeragasztva, támogatva, gondosan ápolgatta s remegve várta a nádort. József nádor könyezve állt meg rongyokba takargatott kedvencze előtt ; azután igy kiáltott föl: „Nyomorékot nem tűrök, fáj a veszteség, de le kell vágni tőből.“ S levágatta. Hét ágat hajtott az 1839-iki tavaszon a csonka platán. A nádor meghagyta mind a hetet és elnevezte a fát „hét testvérnek.“ Tehát még csak 50 éves e bámulatos platáncsoport. A téren továbbá jávorfák, tulipánok, vadgesztenyék, amerikai diófák és hársak láthatók. Érdekes a négy hárs Buda felé egy csomóban. Az egyik hatalmas, erős, sudár, vastag, a többi gyöngébb, mintha sok évvel fiatalabb volna. Pedig ikertestvérek, egy napon ültette a nádor mind a négyet, csakhogy az az egy többre vitte a testvéreinél, jobb a tüdeje, nagyobb a szerencséje s tán nem volt Jump fiatal korában. A tér szigeti belső oldalán két szomorúfűz mögött van egy feltűnően fejlett és szép arábiai gummi-ákácz, melynek hat ága szintén a nagy árvíz idejéből való. A vihar megcsonkította ritka tökéletességű koronáját, de még így is legszebb példány Európában. A kastély előtti tér baloldali útjai közül az első a virágtelephez, a legszélső pedig az új fenyveshez visz. Jobbra egy nyitott földnyelv szalad a Dunába. Ez volt József nádor kikötője. A kastélyt elhagyva a háttérben dombosvölgyes tájon a pompás uj fenyves látható, mely 16 hold kiterjedésű, elől pedig az öreg fenyők sötétlenek szakadatlan sorban, csaknem a sziget alsó végéig. Egy-egy gömbölyű, czinóberpiros, édes gyümölcsöt érlelő papirosszederfa, fehér törzsű nyír, földig érő szomorú fűz, szürke jávor tarkítja az élénk fenyőcsoportokat. így érkezünk le a lovaspálya telepe mellett a sziget alsó részébe, ahol vadszőlővel s folyondárral befuttatott két szép lakóház, továbbá a főkertész lakása s az alsó vendéglő áll. Derék magyar vendéglős, hetenkint négyszer a legjobb katonai zenekar, itt hát igen kellemes pihenő esik, melyhez az alsó hajókikötő érkező s távozó vendégei adják az élénk hátteret. A lakóházak elé kanyarodva a rózsalugasba állított ugrókút önti vizét. Innen visszafelé megint a pesti oldal szélén futó főúton lehet folytatni a sétát. Az első csoport itt egy csomó ezüstnyárfa, most teljes virágzásban a legpompásabb látnivalók közé sorozható. Mellettük egy szép tulipánfa áll s a jégvermeken túl árnyékos, mely itt következik egymásba kapaszkodó óriási topolyok közt. Ezt a tájat egy isteni kép zárja be, mely a park közepéig terjed, az ólaz nyárfák, vadnarancsok, hársak, eprek, gesztenyék, kőrisfák, jávorok, fényük, nyírfák és gömbákáczok legszebb példányaival költői tarkaságban gyönyörködtetve. Kitűnik valamennyi közül egy jávorfa, mely, mintha menyasszony korában fává varázsolt tündér volna, oly busán lógatja le fehér leveleit. Ezen túl aztán a leendő fenyves ma még apró csemetéi kötik le a figyelmet. A fenyőcsaládból mintegy 90 válfaj látható itt kisebbnagyobb példányokban. A finomabbak közül csak a remek Wellingtonia giganteát, a czédrus deodorát, a criptomeriákat, a tulyák, cziprusok változatos csoportjait, a kékes szürke, sötét és világoszöld színbe játszó fajokat, az amerikai fekete, fehér és vörös fenyőket említem. A fősúly úgy látszik a luezfenyőre van fektetve, melynek ez kitűnő talaj lehet, mert buján tenyészik. Ha ez a fenyves egész nagyszerűségében kifejlődik a sziget legkeresettebb kincse lesz, kétségtelen. Egy dombról lebilincselő kilátás nyílik a budai hegyekre, melyeken most éjjel a nyaralók ablakai mint rezgő aranyjánosbogarak fénylenek. A fenyvestől a második út egy feltűnő szilfa-csoport tövében a főbejárás a felülmúlhatatlan szép rózsaligetbe s Magyar főkertész nagyhírű virágtelepére. Virágzás idején a rózsaliget a leggyönyörűbb látvány, mely kápráztat és szédít. 1200 nemes rózsafaj több mint tízezer tövön virágzik egyszerre. A liget közepén ugrókutas pavilion áll, balra pedig az üvegház, előtte új fajú elematisokkal. Most az üvegházban a glekszineák nyílnak, s szépen fejlesztett pálmák, levélplánták, páfrányok s más üvegházi növények gazdag választékban láthatók. Az üvegház mögött van a szakszerűen berendezett faiskola, a finom cserjék és fák 200 legritkább válfajával. Tulya sövény mellett a telep belső oldalán levő gyümölcsösbe lehet jutni. Csupa piramis alakba nevelt alma- és körtefák vannak benne, a legnemesebb 120 faj becses példányai. A telepről visszafordulunk a főutra s itt azonnal az első romhoz érünk, mely a Dunapartján áll s a Margit-kolostor és templom védő bástyájának főőrtornya volt. A Duna mentén ma is láthatók, még a határbástya nyomai. Ezentúl következik a romok világa. A műkertészet kezét nem látjuk, a természet vad szépségei bájulnak el. A romok első része a hajdani kolostor, a második pedig a templom. A főnövényzet e romok közt a vadkörte, a som, a folyondár, az üvegfű és a vadbalzamina, melyet sok botanikus jár ide megbámulni. A romok vidékéről kilépve ismét a kultúra remekei fogadnak. Itt minden ponton a leggyönyörűbb parkrészletek szemlélhetők. Mindjárt jobbra egy csoport vadszőlő magas sűrű lugasa igéz meg. Egy vadkörte törzsére kúszott föl s éveken át tartó iszonyú küzdelem fejlődött ki a vén törzs és a százkarú élősdi között. Még tavaly kinyúlt s levelet hajtott a nagy körte egy-egy ága, az idén azonban már minden erejével az élősdit kénytelen táplálni. Rózsák, folyondárok, téveteg utak, hús búvókák váltakoznak itt egy csomóban, egy különálló romfal, egy keleti s egy rücskös törzsű északi platán emelik a táj érdekességét, honnan befelé a baloldali út megint a tölgyeshez vezet. Előbb az ausztráliai celtisznek három csodaszépen fejlett remek példányát, a jázmin egész faerdővé nőtt csoportját, mellette a szép komlóbükköt bámulják meg, aztán előttünk terül el szétszórtan a nemes tölgy 50 legérdekesebb válfaja, köztük a babérlevelű, a rozmaringszint s a piramidális tölgy, melyekkel József főherczeg pár évvel ezelőtt gazdagította a szigetet. Itt már feltűnik a fürdőpalota karcsú alakja s néhány bekanyarodó út mellett végig suhanva visszaérkezünk sétánk kiindulópontjára. Természetesen nagyon csepp része ez a sziget tömérdek ritkaságának és természeti szépségének, de a ki megkívánja az édenkert teljes megismerését, az előtt nem áll semmi gát, minden helyiségbe, a fürdőbe, a fogadókba, a virágtelepre, az üvegházba, a főherczeg kastélyába szabadon beléphet, virágot vásárolhat levágva és tövestül és a parkon végig a derék főkertész személyében mindig szíves és kellemes kalauzra talál. Rudnyánszky Gyula.A MAGYAR SZEMLE, A BOSZU. BESZÉLI. Irta: VERESS ZSIGMOND. (Folytatás.) Leverten hallgatott el, fejét lecsüggesztette s időközönként mélyen felsóhajtott. Olga sem volt vig, de kétségbeesett sem; bízott az isteni Gondviselésben. Szegény lányka, pedig ha látta volna, mily óriási fájdalom várakozik rá, tán szíve repedt volna meg a jövő szenvedések biztos tudatában. De nem látott a jövőben remélt. Egyszerre mintha valami mentő gondolata támadt volna, fölugrott helyéről György. — Meg van a menekvés a bajból. — Ugyan hogy? — Atyám előtt föltárok mindent, ő megbocsát nektek arról biztositlak, s rábeszélem, hogy kérjen bocsánatot anyádtól. S ha anyád is megtudja, mily hévvel szeretjük egymást, akkor nem fog tovább boszu után lihegni. — Csalódos György, anyám és a boszu gondolata összeforrtak. — De az lehetetlen, hogy lánya boldogságát is kockáztassa, s az még nagyobb lehetetlenség, ha békülésre szólítják fel, hogy ne béküljön ki. György egyenes, nemes jelleme fejti meg, hogy nem tudta azt fölfogni, hogy legyen anya, ki gyermeke boldogságát is szívesen feláldozza, csakhogy boszuját kielégíthesse; s hogy nem tudta elgondolni, hogy valaki még azután is haragudjék s boszuért szomjúhozzék, ha bocsánatot kértek tőle. — Én ismerem anyámat, s ez a kérdés 28 szám.