Magyar Szemle, 1893 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

MAGYAR SZEMLE SZÉPIRODALMI, KRITIKAI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre . . . (i írt. — kr. = 12 kor. Laptulajdonos és kiadó : SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. I j-utcza 14. sz. Félévre .... 3 fit. — kr. =■ í* kor. Negyedévre . . 1 fit. 50 kr. => 3 kor. KACZVINSZKY LAJOS. Megjelen minden vasárnap. Egyes szám ára 15 kr. = 30 till. A kereszténység és a művészeti eszmény. Ha van religió, mely a művészetek jelen­tőségét a földi s érzékfölötti eszmekörben egy­aránt elismeri, mely tartalmának föltétien, egyetemleges jellegét a művészet remekeiben mint. visszatükröződésben láttatja s mely a művészeteknek a valódi, örökérvényű eszmé­nyeket nyujta : ez ... csak a keresztény religió lehet, mint az egyetemes, feltétlen igaznak, szép és jónak egyedül közvetlen nyilatkozata. A görögök szellemi életfolyásának főténye­zője a művészetek voltak, mint a földi lét­nek a nép benső életerőiből kifejlődő disze, zománcza. A görög művészetek a vallással szoros összefüggésben lévén, tárgyukat nagy­részben a vallás eszmeköréből merítették, de a mely szinte a földi élet légkörében mozogván: legmagasztosabb eszményük se emelkedett az általános emberi fölé; a művészi momentum annyira háttérbe szoritá a vallásit, hogy ez maga is tisztán esztétikai jelentőségűvé lön. A művészet pótolta a vallást. Az antik művészet czélja nem lehetett más, mint a természetes ember apotheozisa, külső, érzéki jelenségének tökélyében. A keresztény művészet tárgyi köre határ­talan. Kiterjed a földöntúli életre, melyben a keresztény eszmény végnélküli tartalma be­fejezetten ragyog. A keresztény világnézlet szerint Jézus földi élete a világtörténet legnagyobb ténye, melyre az emberiség egész múltjának fejlődése irányult s melyből minden haladás kiindul; mert ő általa, ő benne lön megszüntetve az ellentét a szellemi és anyagi világ, az eszményi és a reálizmus között. Keresztény világnézlet az, hogy a lélek ön­magában végnélküli, önálló, szabad s mint ilyen, a természetnél magasztosabb. E szerint a keresztény művészetnek legmagasztosabb tárgya az Isten-ember, az összes történeti eszme­körrel, mely ezen központ, mint eszmény körül csoportosul. Továbbá a valódi keresztény műremekben nemcsak a lélek és test, az alak és anyag jelentkezik kellő összhangban, hanem a szellemi életnek titokszerü sejtelme és végnélküli teremtő­ereje is. Azért a keresztény szépségeszmény követelménye az, hogy a művész müvében ki­fejezze a szellem túlsúlyát a külső, az alaki, az érzéki fölött és a szemlélőben az eszményi tartalom előtüntetése által azon tudatot ébreszsze, hogy a valódi szép legkülönbözőbb jelenségei­ben is örök, változatlan érvényű alapokon nyug­szik. Ez az oka, hogy a keresztény művészet leg­nagyobb remekei bizonyos titokszerü, kimagya- rázhatlan sejtelmet, vágyakozást ébresztenek bennünk egy magasabb világ, a szépnek örök, bevégzett tökélyü kutforrása iránt, ellentétben a görög remekművekkel, melyek egy vágy vagy érzés kielégítésének béke-érzetét nyújtják. A keresztény művészet az emberit az iste­nihez emeli föl, a föltétien eszménynyel egye­síti, megnemesiti s a nézőben a tulvilági örök­lét utáni vágyat ébreszti. Azért a keresztény religiót a művészet bár­mily magas fejlődésében nemcsak háttérbe nem szoríthatja, de nem is nélkülözheti, mert a mi a művészetek lételeme, a valódi eszmény, az örök szép : épen az a keresztény religió lényege és forrása. A valódi művészet az örökbecsű művészi alkotásokhoz a tiszta eszményt. ma is a keresztény religióból nyeri. Az Isten-ember eszmekörének legkimagaslóbb eszménye a Mária-eszmény. Mária, mint a Megváltó Istenember szűz- anyja, elválaszthatlanul összefügg a megváltás tényével. A megváltás titka és a szüz-anyaság titka egyenlően nagyszerű és szép. E titok szépségét fokozza a Máriában kifejezésre jutott „nőiség“, „szüzesség“ és „anyaság“ eszménye, az emberi szívnek e három magasztos érzület-forrása, melyek a legmélyebb tisztelet, a legnemesebb küzdelem és legtisztább szeretet érzelmeit keltik fel kedélyvilágunkban. Ez lélektani oka azon, az eszmények törté­netében páratlan hatásnak, melyet a Mária- eszmény a keresztény világnézietben az erköl­csök és esztétikai érzület megnemesitésére s ezáltal a képzőművészetekre, az emberi kép­zelem e legmagasztosabb költészetére, főleg a festőmüvészetre gyakorolt. A görög-római közművelődés keretében a nő az érzéki szép kifejezője volt és az érzéki élvek eszközévé sülyedt. A görög-római nőiség isteni ideálja, „Venus“, „Aphrodite“ nem volt sem szűz, sem feleség, sem anya. Mi sem volt meg benne abból, a mi a nőt megnemesiti, föl­magasztalja, eszményíti; de mindaz megvolt benne, a mi a nőt lealacsonyítja. Az érzéki szépséff fegyverével leigáza isteneket, embereket egyaránt. Ez eszménynyel szemben, melynek tisztelete századokon át a nőiség sülyedését jelenté, — a kereszténység a szüzességet mint a leg­magasztosabb eszményt állitá fel és az erkölcsi tisztaságot, a szemérmet a családi szentély őr­angyalává tevén, magában az érzékek világában a szűzies szemérmet emelé uralomra. „Kedves­ség fölötti kedvesség a szent és szemérmes asszony.“ (J. S. fia.) Az érzéki szépség eszménye rombadőlt; a kereszténység a külső szépségnek megadá tar­talmát, az erkölcsi jóságot s ezáltal a „valódi szép“ eszményét tüntetó elő. Ez eszmény leg­magasztosabb megvalósulása Mária, kiben a szűz, feleség és anya a nőiség apotheozisává emelkedik. És igy Mária, mint az eszmények teljessége, a kereszténység életfolyásában a legmélyebb tisztelet és követés tárgya, a szépészeti érze­lemnek is leggazdagabb forrásává lön, mert a Mária-eszményben a művészet a legtökélete­sebb tisztán emberi ideált, az örök nőiség leg­magasztosabb kifejezését ■— és a szép és jó szűzies egyesülésének reálizmusát nyeri a mű­vészi érzékités tárgyául. Mária a katakombáktól napjainkig 18 szá­zadon keresztül a képzőművészetek, főleg a festészet állandó eszménye, melynek érzékités» a legnagyobb vvészek leghőbb vágya és tö­rekvése volt: S igazán agasió művész egy sincsen, a ki ez. eszmény megörökítését meg nem kísérletté volna. Andrássy Kálmán, Ryermek-iroclalom. Eégi igazság, hogy az irodalomhoz, annak a szó szoros értelmében való élvezéséhez a szoktatást már a gyermekszobában kell kezdeni. Itt fejlesztheti ki a helyes és okszerű nevelés és irányítás a legnagyobb művészetet: az ol­vasás művészétét. Kitka ember az, a ki elmondhatja magáról, hogy jól tud olvasni és nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is olvas. Az anya szabhat leginkább gyermekének irányt, ő hajlíthatja a gyenge nádat. A kinek az anyja jól tud olvasni, az elsajátíthatja ezt a művészetet. Az anyát ebben a jóakaratában a gyermek- irodalom támogathatja, a mely most a lehető alacsony fokon és vonalon áll, ugyannyira, hogy nem érdemes bírálni sem. Az úgynevezett karácsonyi könyvpiacz teszi ki a gyermekirodaimat, hozzávéve az egyné­hány gyermekujságot. Egyenkint és együtt csupa silányság valamennyi és nem alkalmatos a gyermek kedélyéhez. Elrontott férezmüvek. Csodáljuk, hogy a tanítók és tanárok nem találnak itt tért törekvésüknek és ambicziójuk kielégítésének. Ki művelhetné ezt az irodalmat, ha nem a szakemberek ? Az egész közoktatás kevés súlyt fektet a gyermekirodalomra. Lelkiismeretlenül vágják, hadarják össze az ifjúsági iratokat, csak úgy szakmánybán. Ihlet és hivatás egyet sem teremt a mai időben és csak a régiek a jók. Milyen bűn ez ? Hiszen az olvasás kedvelésén alapszik az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék