Magyar Szemle, 1893 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-23 / 17. szám
■ MM | MAGYAR SZEMLE. §3^1 A XVII. szám tartalma:^m Vidéki lapok. E. Gy.-tól. — Lángész és téboly. (Folytatás.) Szomory Károlytól. — A franczia forradalom arczképcsarnoka. Czenzortól. — Az Éjszaki tenger. Endrődi Sándortól. — Egy uj, magyar Messiáshoz. (Költemény.) Tömör Ferencztől. — A szemtelen. Tolnai Lajostól. — Csík Márczi. Törzsök Vilmostól. — Betegen. (Költemény.) Bernardo-tól. — Matyi házassága. Körösi Istvántól. — A vén tölgyfaszekrény. (Vége.) Dickens Károlytól. — Hétről-hétre. (Tárcza.) Zöldi Mártontól. — Heine költészetéről. Lévay Mihálytól. — Tavaszi kiállítás a műcsarnokban. Hevesi Sándortól. — Irodalom és művészet. — Játék. — Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek. — Határidő a megfejtések beküldésére: április 30. A hétről-hétre kisorsolt jutalmakat legott szétküldjük. — 34. Szótag-rejtvény. — de Gerone Katinkától. — lám, kár, nem, ró, i, tu, re, pá, bir, rin, i, ti, iz, rancs, mer, poly, ré, vágy, po, ság, na, lyi, va, ván, lies, i, ha, ist, ti. E 29 szótagból 12 szó úgy alkotandó és írandó egymás alá, hogy kezdőbetűik felülről lefelé és végbetűik alólról felfelé olvasva, egy közmondást adjanak Az egyes szavak: 1. Nyitramegyei helység. 2. Egy magyar sz. király neve. 3. Egy magyar író neve. 4. A nagy „száműzött“ otthona. 5. Az emberek tulajdonsága. 6. Egy elhalt hires püspök neve. 7. Egy elhalt hires archeológus neve. 8. Egy országos párt neve. 9. Hontmegyei város. 10. Eötvös József br. egy regénye. 11. Egy vallásfelekezet. 12. Déli gyümölcs. 35. Számtalany. — Grigássy Károlytól. — 13, 2, 20, 32. Télen ezen jár az ember. I, 14, 15, 6, 19, 20, 14, 15, 29. Van, ha beköszönt deczember. II, 1, 18, 12. Kártékony kis háziállat. 31, 9, 22, 8, 35. Több lakik egy födél alatt. 17, 15, 32, 28, 3, 24. Férfiúnak keresztneve. 25, 23, 16, 27, 37. A pintér dolgozik vele. 36, 26, 10. Éltében sok csapás érte. 34, 33, 23, 24, 7, 37. A tavasz előhírnöke. 5, 12, 3, 21, 30. Az ily gyümölcs ártalmatlan. 1—37. Közmondás ez, nem szokatlan. A 15. szám talányainak megfejtése. 28. Koczka-rejtvény. Bélés, Éles, Les, És, S. 29. Szám-talány. Magasztosabb kegyelettel megóvni a romot, mint üdvözölni a felkelt hatalmat. 30. Átalakítási feladat. Tata — Találta. Bor — Bokor. Bóra — Borúra. Ida — Idria. Fakó — Fatuskó. Kívánság — Kíváncsiság. Int — Ingat. Ottó — Otrantó. Lom — Loram. — Louisiana. Helyes megfejtéseket küldöttek be: Durdik Alajos, Schuster Antal, a rozsnyói ig. nővérek, Csurda Béla, Antal Károly, Kőváry Jánosné, Beöthy Simon, Roszipál Alajos, Angyal György, Geduldiger Jenő, Szkaupil József, Tarnóczy Margit, Hermán Károlyné, Hermán Pista, Maison Mihály, Medveczky János, Szele Kóczián Kornélia, Juhászovits Gizella, Szabados Stefán Ottilia, Enyedi Alajos, gróf Zichy Rafael, Smeringa Alfonz, Dudinszky Tivadar, Tersztyánszky Eleonóra, Gerő Mihályné, Sebők Marcsa, Károly János, Szinnyey Józsefné. Sorsolás utján Medveczky János ur Schiller színművei 1—4 kötetét Tomor Ferencz fordításában,Szkaupil József ur Abonyi Lajos „A fonó krónikája“ cz. beszélyeit és Szele Kóczián Kornélia úrnő Gabányi „Julia“ cz. regényét nyerte. Hajót ütöttek könyvtára. Ha hinni lehet franczia lapoknak, úgy a világ legkisebb szigeteinek egyike és azzal együtt a legritkább könyvtár, amelyet valaha emberi kezek öszszegyűjtöttek, pusztulóban van. Ez a könyvtár az Atlanti-óczeánnak egy szinte ismeretlen szigetén, a Sable-Islandon van. A szigeten összesen ötven tengerész lakik, akiket a kanadai kormány küldött oda. Ezeknek az a rendeltetésük, hogy a hajótörötteknek segélyére legyenek. A szigeten két hatalmas világítótorony van s csak néhány, deszkából őszszetákolt lakóház. Egy nagyobb épületben van elhelyezve a nevezetes könyvtár. A bejáró fölé nagy aranybetűkkel van írva ez a szó Hope (reméli). Az épület egyik részében a hajótöröttek gondozást és ellátást nyernek, a másik részében pedig szellemi szórakozást találhatnak. Néhány rozzant emelvényen szél sorjában egymás mellé van állítva a köze nyolczszáz darab könyv. Ezeknek a nevezetessége abban áll, hogy úgy gyűjtötték őket össze a hajótöröttek adományaiból. Ezeket a könyveket a szerencsétlenül jártak életük veszélyeztetésével mentették ki és hozták Sable Island szigetére. Majdnem az összes könyvei rongyosak és piszkosak. Valamennyin meg látszik a tenger sós vizének a hatása. Néhány könyvön rajta van a hajótörötteknél utolsó szentencziája, amelylyel búcsút vettek a halál pillanatában a világtól. Shakespeare Othellojának egy díszpéldányára rá van his reszketős, bizonytalan vonásokkal Walpolenal nevezetes mondása : „Life is a tragedy to those who feel, a comedy to those, who think.“ Az élet tragédia az érzőknek, komédia a gondolkodóknak. Egy Bibliának fedelére egy női kés VEGYESEK. karczolta fel, úgy látszik a legvalságosabb pillanatban, a következő szavakat: „Mi nem félünk, mert te őrködsz fölöttünk Uram, a kit nem fogod tűrni, hogy alámerüljünk s ha I mégis —történjék meg a te akaratod, Sela.“ Ezt a nevezetes könyvtárt a szigettel együtt most veszedelem fenyegeti. Onnan érkezett hírek szerint a kis sziget sülyedőben van. Attól félnek, hogy rövid idő múlva mindenestül elmerül a tengerbe. Tönkretett műkincs. A velenczei doge-palotában bestiális dolognak jutottak a nyomára. Az utóbbi napokban az őrök szétrombolva találták a palotabeli képtárnak egyik pompás, régi képét, mely egy velenczei nobilét ábrázolt. A kép át volt lyukasztva. Vásznából egy darabot kitéptek. Hogy ki követte el ezt a vandalizmust, azt nem tudják. A kép értéke 200,000 líra volt. Fájdalmas-e a halál ? Beardsley angol orvos behatóan foglalkozott ennek a kérdésnek a kutatásával és arra az eredményre jutott, hogy a halál a legtöbb esetben tisztán negatív aktus és teljesen összehasonlítható egy világnak a hervadásával. A sejtszövetek érzékenységének a foka — úgymond Beardsley — bizonyos viszonyban áll azoknak az integritásával. Ugyanaz az inger, mely az érzékenységet fokozza, elvégre csökkenti azt, az aggkor pedig végkép megszünteti. Minden a táplálkozást megnehezítő vagy megakadályozó momentum először is tönkreteszi az egyén általános jólétét, míg aztán a vérben felhalmozódó szénsav elpusztítja az idegek ingerlékenységét. E pillanatban beáll a halál. E közben az embernek olyan érzése lehet, mint a milyen az álmot, vagy a morfinnal való mesterséges narkózist előzi meg s a mely ment minden fájdalomtól. Eltekintve a halluczináczióktól, melyek a megzavart agyműködés eredményei, az ember érzése egyáltalában nem lehet fájdalmas. Bizonyságoknak tekinthetők a viviszekcziók, tetszhalottak elbeszélése, akik még képesek a hozzájuk intézett kérdésekre felelni. A kisgyermekek ugyanolyan derült arczkifejezéssel halnak meg, mint a minővel elalszanak. Szóval a halál nem fájdalmas. Önműködő árusítógép az ókorban. Az alexandriai Hero, aki Kr. e. száz évvel élt, beszéli, hogy az egiptomiak templomba menet szentelt vízzel mosták kezüket. A templom bejáratánál alkalmazott edény szolgáltatta a vizet, de csak, ha bizonyos pénzdarabot dobtak egy nyílásba. Kisebb pénzre a készülék nem reagált. A pénzdarab egy mérleg karját mozgatta és ha a karon becsúszott, ez a végére alkalmazott dugaszszal ismét betorlaszolta a nyílást, melyen át a víz kihatolt. A mai önműködő árusító automaták tehát nem képeznek valami újabb találmányt, sőt inkább igenis nagy múlt áll mögöttük. Carlyle a zseniális nőkről. Az angolok legnagyobb történetírója, Carlyle egy levelében, amelyet valamely jóbarátjához intézett, aki egy „zseniális“ leányt akart feleségül venni, érdekesen nyilatkozik a zseniális nőkről. A levél erre vonatkozó része így hangzik: „Az említett hölgyet én is zseninek tartom. Én csodálom ezt a tulajdonságot, de az igazat megvallva, sohasem tanácsolnám egy barátomnak sem, hogy zsenit vegyen feleségül. Nagyon jól tudom, hogy én magam is, ha valaha megnősülnék, ebből a fajtából vennék feleséget, de azt is tudom, hogy életem akkor csupa nyugi