Magyar Szemle, 1895 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
v ■ --.-p ,.... - - - - ..---—tv sí cím: Sflagiav Szemle 47 Hogy ez nem ment kemény harczok nélkül, képzelhető. A régi irány rendelkezett az akadémikus tekintélyével és kíméletlenül bírált, úgy, hogy a művészeknek csakis a naiv publikum elismerése nyújtott elégtételt, mely ujjongott, valahányszor olyan színeket, a természettől lopva elcsent fényt látott, aminő Böcklin képein és Szinyeinek a starkenbergi tavat is befoglaló idilljén (1872.) volt látható. De míg Böcklin kitartóan folytatta a harczot és végre felülkerekedett, a magyar művészben sikerült disgusztálni az urat és félreállt azoknak úíjából, akik reális képeit frázisokkal bírálták. Képeit öszszeszedte és műtermében és magánlakásán helyezve el, otthagyta a küzdőtért, melyen lentebb említett barátai közül Lenbach és Max Gabriel még mindig dolgoznak, Böcklin és Makart azonban már kidőltek. E két mester emléke mindegyre fölelevenedik bennünk, mikor Szinyei Pálnak ezt az úgy mondhatnék házi képtárát végignézzük. Találunk ott tájképet, csendéletet, zsánert és arczképet, de mindenben Makart fényes, tündöklő színeit, Makart szenszualizmusa és Böcklin erejét, a svájczi mester titáni ridegsége nélkül. Ezt találjuk kivált a művész két nagyobb alkotásán, melyek egyikének czíme »A szatir«, másikáé »A pacsirta«. Amaz erdőtisztást ábrázol, hofa tövében egy szatir fújja a nádsípot, melynek csalogató hangjára szép nimfa közeledik. Csak fejét látjuk, de a szőke fej, mely a világos háttéren, a lombsátor keretében megjelenik, megfejti az egész helyzetet és megadja a teljes hangulatot. A kép még Münchenben készült és a szatirhoz egy fiatal újgörög piktor szolgált modellül. »A szatir« is kedves kép, de még kedvesebb bárányfelhős, kék egével a legsötétebb kedélybe is belopózó »A pacsirta.« Az előtérben üde szinü, tavaszi növényzet, buja pázsit, mellette patak, melyben az imént ifjú leány fürdött, a ki most háttal fordulva és kényelmes-bágyadtan odakönyökölve, álmatagon néz a dalolva felemelkedő pacsirta utáninnen a kép neve). Az egész kép csupa hangulat, csupa szín és élet, pedig fényoldalát még csak most említjük, azt a remek,szinte vakítóan kék égboltozatot, amit csak az leshet el a természettől, aki azt szerető szemmel lesi meg. Hátra van még Szinyeinek egy képe, mely szintén sernyei műtermében van és mely azért fontos, mert festőjének a nyilvánosságtól való visszavonulásában kiváló szerepe volt. Zsáner »Majális«, de amolyan művészmajális, ahol kisded társaság lakmározik kényelmesen a földre fekve. Nők és férfiak derült hangulatban fogyasztják az uzsonnát és mikor jókedvű arczukra tekintünk, szintelátjuk, illetve halljuk vidám csevegésüket, a könnyűvérű bohéme-nép társalgását sok semmiről. Ámde a kritikának (mármint a hatvanas évek kritikusainak) sehogy sem fért ez az ő fejükbe. »Micsoda közönséges, mindennapi tárgy !« írta a jó öreg »Pesti Napló« megbotránkozva. Szinyei Pál pedig szép csendesen félre állott, vadászott és várt, azaz hogy nem várt bizony, mert még édesatyjának arczképét is befejezetlenül hagyta s jöttek évek, mentek évek... Azalatt pedig nagyot fordult a művészvilág és vele együtt a műkritika is. Az a tavasz, melynek első fecskéjéül Szinyei vállalkozott, elementáris erővel jött meg. Befellegzett a barátszinű, sötéttel sötétbe festett képeknek és lejárt a modorosság uralma. Akkortájt egy csekély számú, de válogatott társaság járt a jernyei műteremben, melynek portiusán szépen jelentkezett a kakukfa és vadpetrezselyem. »Fa nő itt és fenyérvirág!« jegyezte meg valaki a jelenvoltak közül. És mintha ez a megjegyzés hullámra keltette volna a művész pihenő lelkét, azóta újból elővette az ecsetet. Befejezte az édesatyja képét, megjelent a műtárlaton és megmutatta, hogy azért sem mondott búcsút a művészetnek. Ne is mondjon soha ! Latkóczy Mihály. Hétről-hétre. »Magyar Szemle« eredeti tárczája. — — januárius 23. ÉLJESEN farsangi hangulatban volt a képviselőház az új kormány bemutatkozásakor. Csintalan pajkosság ütött tanyát a törvényhozás termeiben, akár csak a vigadóban egy jól sikerült álarczosbál alkalmával. Álarczosok, — nem ugyan a szó szoros értelmében, — a tisztelt honatyák között is szép számmal akadtak s ezeket az ő szörnyen erőltetett komoly ábrázatukról lehetett leginkább fölismerni Bezzeg, ha a pártfegyelmet nem kellene szem előtt tartani, hogy kaczagtak volna a kaczagókkal ezek is s hogy szórták volna a gúnyos közbeszólások hegyes nyilait a miniszteri bársonyszékek felé ! Mert szent igaz, hogy a tetetett komolyság mellett az őszinte irigység is ott ült arczaikon. Irigyelték az ellenzéket, mely kedvére tombolhatott. Az újdonsült kabinetet kevésbbé irigyelték. Nem lesz hosszú életű az epigonok uralma : erről eleve meg vannak győződve. Mióta Szilágyi Dezső a Ház elnöke, azóta a Sándor-utczai palotában a viszonyok kissé megváltoztak. A »nagy« Dezső, amint őt tisztelői és hivatásos bámulói nevezik, szigorú rendet tart s a rakonczátlankodó elemek mumusává készül lenni. S valljuk meg, ezirányu szereplésével, — őrködvén, hogy a törvényhozás méltósága csorbát ne szenvedjen, — nagyobb hálára kötelezi az országot, mint a polgári házassággal. Bánffy Dezső báró különben eddig eléggé vértezettnek mutatkozik s debatteri talentum is jóval több van benne, semmint gondolták. Kérdés, várjon a közigazgatási viták idején azért képes lesz-e megállani helyét. Az új választások elé is kíváncsisággal tekint a közvélemény. A miniszterek kerületeiben nagy a sürgés-forgás és Csáktornyán a néppárt már erős akcióba lépett a kultuszminiszterrel, Wlassics Gyulával szemben. A franczia köztársasági elnök választása aránylag elég simán folyt le. Rövid hét hónap alatt másodízben látta viszont Versailles az elnökválasztó kongresszust, mely ezúttal 430 szavazattal a Brisson 361 szavazata ellen Faure Felixet tisztelte meg bizalmával. Faure Felix, a franczia köztársaság új elnöke javakorbeli 54 éves úriember, ki szerény állapotból küzdötte föl magát a legmagasabb polctra. Atyja bútorkereskedő volt Párisban s fiát is erre a pályára készítette elő. A fiatal Faurenak azonban nem tetszett a bútorüzlet s később timárságot tanult. Majd Havreba ment és gyarmati czikkeket közvetítő irodát nyitott. Iparkodása, ügyessége kedvelné tették a kereskedő világban, úgy, hogy csakhamar saját hajói is voltak. Nyilvános pályáját mint községi tanácsos kezdte meg. Majd képviselővé választották s ettől fogva hihetetlen gyorsasággal emelkedett a politikai pályán. Több ízben volt kereskedelmi, majd gyarmatügyi államtitkár, legutóbb pedig a Dupuy-kabinetben mint tengerészeti miniszter vállalt tárczát. Az új elnököt, kit Párisban eddig sokan a nevéről is alig ismertek s kinek személye a lakosság nagy tömege előtt egészen ismeretlen volt, általában a franczia nép rokonszenvesen fogadta, kivéve persze a szoczialistákat, a kik elhatározták, hogy azonnal megkezdik ellene hadjáratukat . . . íme, ilyen változatos, eseményekben gazdag farsangot ül a politikai világ, a nempolitikai világ pedig járja a tánczot, mulatságot mulatságra s úgy él az idővel. Az elit-bálok mellett a budapesti elegáns közönség napirendjén jelenleg a városligeti jégünnepély is szerepet játszik. Az előkészületeket mind megtették, a jelmezek, díszítések készen, —■ a hires külföldi korcsolyázók Hollandiából s tudja a jó Ég még honnan már útban. S most minden attól függ, hogy vasárnap mire virradunk. Hej, de sok szép leányarcz beborul, — a rendezők arczáról nem is szólva, — ha addig az ég, amint már azt az idei télen néhányszor megtette, valahogy túlságos melegen talál kiderülni! De ne tartsunk mindjárt a legrosszabbtól, sőt inkább reméljük, hogy a piros orrok divatja egy ideig még keményen fogja magát tartani. A főváros tanácsa végre elhatározta, hogy a főváros nevében elfogadja József főherczegnek a Margit-sziget eladására vonatkozó ajánlatát, illetve negyedfél millió forinton megveszi a Margit-szigetet. A megvásárláshoz azonban feltételül kötik ki, hogy a kormány a Margit-hidat a szigettel kapcsolja össze s a szigetet a jégzajlások ellen védőgáttal építtesse körül. Tekintetbe véve a főváros pénzügyi viszonyait, egynémely oldalról nagyon komoly hangok hallatszottak ugyan e vásár ellen, de minthogy a főváros roppant szegény üdülőhelyekben, a tanács nem zárkózhatott el a közóhaj elől, hogy a nagyközönség érdekében nyilvános mulatóhelyképen a szigetet birtokába vegye. A tanácsi határozat fölött azonban még a közgyűlésnek kell döntenie. A téli kiállítás képeit lassan már széthordják a műcsarnokból s helyüket egy tehetséges fiatal festőnek, Csók Istvánnak nagyszabású történeti képe, továbbá a látásában meggyöngült agg Molnár Józsefnek száznál több vászna fogják betölteni. Csók István képe Báthory Erzsébetet ábrázolja Csejthe várában, amint a vár udvarán kaján örömmel nézi, hogy fagynak meg a hóban az általa ruhátlanul oda kidobott leányzók. Csók István Antwerpenben és Bécsben is aranyérmet nyert e művével. Molnár József képei, egy félszázados művészi tevékenység termékei, eladásra vannak szánva s ismerve a jeles festő szerény árait, remélhetőleg jórészben el is fognak kelni. A lipótvárosi bazilika kupolájára készítendő