Magyar Szemle, 1897 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
BUDAPEST Előfizetési árak :Egész évre . . .1 frt — kr = 12 kor. Félévre ... 3 írt — kr = 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, IX. ÉV. 1897. Kaczvinszky Lajos. Budapest, VI., Uj utcza 14. sz. január 3. Negyedévre . . 1 írt 50 kr = 3 kor. Megjelelt minden vasáruiig». Egyes számára kríy fillér. Háromkirályok napja, ül vagyon, a ki született, a zsidók királya ? mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. így szólottak a napkelet felől jövő bölcsek, midőn Heródes idejében Jeruzsálembe érkezének. A ragyogó fényű napkeleti csillag jelölte meg útjük irányát, mely Juda városába, Betlehembe vezette őket. így vagyon ez megírva Máté evangéliumának második részében, melyet a hit fenséges költészete sugároz be, mint magát a napkelet kék egét a ragyogó csillagsereg. És ez egyszerű szavakból plasztikusan domborodik ki előttünk a napkeleti bölcsek hajlott, patriarkális alakja, hitük erőssége, meggyőződésük szentsége s kedélyük érintetlen naivsága. Milyen szívesen tanulnánk ma is e bölcsek tudományából, kiknek lelkét nem durvította el a szkepszis, kik nem fullasztották a tudást a teóriák keretébe. Bölcsek valának Isten kegyelméből s nem az akadémiák koldult voksaiból. Oh bűbájos napkelet, poéziseddel együtt mért tűntek el filozófusaid is ? Mért hogy csak az emlékezet tartotta fenn ez érdekes alakokat ! De vájjon bele illenék-e a nyugatra szorult czivilizáczió lármás zajába e keleti bölcsek ihlett, egyszerű szava ? E gondolatokat ébresztette bennem a küszöbön álló „Háromkirályok“ napja. A múlt homályából, csaknem két évezred távoli perspektívájából elébem került a háromkirályok alakja. Látni vélem őket azon koronásan, fejedelmi szakállal környékezett arczulattal, hermelinnel szegélyezett királyi palástban, ahogy a képzőművészet ábrázolni szokta őket. Mennek, mendegélnek. A napkeleti csillagra függesztett tekintetük boldogságtól látszik sugárzani. Az éj csöndje visszaadja lépteik halk neszét s a lágy, enyhe szellő gyöngéden játszik fürteikkel. Mennek, mendegélnek. Léptük szilárd és biztos, mint maga az égbolt szerkezete, melynek egyik magányos fénye vezérli őket a biztos czél felé. Mennek, mendegélnek. Arczukon a lélek teljes harmóniája szelíd mosolyban tükröződik vissza. Mennek, mendegélnek. Sem háborgó folyam, sem égnek meredő szikla nem zavarhatja meg ütjük egyenes irányát. Mennek, mendegélnek. Félelem és aggály nem leselkedik reájuk a pálmák és olajfák lombsürűjéből. Mennek, mendegélnek. A fizikai bágyadtság nem teszi ingataggá léptüket, mert a hit aczélos ereje lakik szivükben. Mennek, mendegélnek s előttük halad jellegtelen égi utján a kalauzoló csillagfény. S a derék földi fejedelmek, a háromkirályok, mindaddig mennek, mendegélnek, mig meg nem találják a „gyermeket Máriával, az ő Anyjával.“ És adának neki ajándékokat, aranyat, tömjént és mirhát. És szívük megtelik boldogsággal, mert az a gyermek, melyhez a csillag vezérelte őket, a Hit, az Eszme, az Ige. Így jelenik meg előttem a kép az új szövetség örök könyvéből. így látom és üdvözlöm a háromkirályokat s nem kérdem, hol és merre országiának vala, mely tartománynak valának felkent fejei, jobbágyaiknak mi volt a neve s minő az arczuk színe ? S az a varázs, mely a háromkirályokat a trónról a vándor-utra hívta, máig is milliók szivét tölti el napkeleti derűvel, égi boldogsággal. *** A királyok manapság is utaznak. A kormányzási érdek megköveteli, hogy néhanapján útra keljenek, elhagyván az otthon csöndes nyugalmát. Persze mostanság máskép esik meg a királyok utazása. Nem az égbolt csillaga jelöli meg útjukat. Érdemrendes urak, egyenruhás udvarmesterek intézkednek a felől. A királyok nem követhetik a szív sugallatát, hanem a diplomáczia tanácsát. Szövetségesüket kell rendszerint meglátogatniok, nehogy a védő és daczoló szövetség kötelékei meglazuljanak. Mennek, mendegélnek s nyomukban udvari gálában fényes szolgahad, gyakran egész hajórajok vonulnak teljes lobogódíszben. Mennek, mendegélnek s a napnyugati állambölcsek, a vezető politikusok óvatosan körülírják az utolsó betűig, hogy mit és mikor kell mondaniok. Mennek, mendegélnek. A kormányzási kötelesség parancsszava intézi léptüket. Nyájas, leereszkedő arczot kell mutatniok oly emberek előtt, kiket szívesen tudnának a poklok mélységes fenekén. Mennek, mendegélnek. Azaz a külön udvari vonat őrjítő gyorsasággal viszi őket birodalmakon és tartományokon át. S a sifrkozott sürgönyök tartalma szigorúan megszabja az utiprogrammot. Mennek, mendegélnek. Előttük az udvari furr hirdeti érkezésüket s a hivatalos sajtó híven feljegyzi minden elejtett szavukat. Mennek, mendegélnek s a merre járnak, a gomblyukak sóváran leselkednek reájuk, hogy aljas hízelgésekkel, szolgai meghunyászkodással egy-egy dekorácziót koldulhassanak. Mennek, mendegélnek s az intrika szálai összefogasodnak körülöttük s nyomukban az érdekhajhászat czinikusan űzi mesterkedéseit, ravasz praktikáit. Mennek, mendegélnek, gyakran hajlandóságuk ellenére s lelkük ingere nélkül a politikai rezon parancsszavára, mely felkent királyi főkkel szemben sem ismer kíméletet. Mennek, mendegélnek s az újságok vegyesen közlik az igaz és hamis híreket felőlük, melyeket a népek milliói köznapi kíváncsisággal olvasnak a reggeli és esti lapokban. Mennek, mendegélnek ... De haj, nincs napkeleti csillag, mely néktek az igaz utat megjelölné. Nagy katonai parádékkal, a háború paródiáival igyekeznek őket szórakoztatni. Siketítő ágyudörgés, ropogó sortüzelés s a harczimének tombolása kiséri útjukat. S ők maguk is nem tömjént és mirhát hoznak ajándékul, hanem első-, közép- és harmadosztályú érdemrendeket — érdemeseknek s érdemetleneknek. *** Látható tehát, hogy máskép utaznak ma és máskép utaztak egykoron a királyok. E földrész alakulata nagyon megváltozott azóta, csak a napkeleti csillag fénye maradt a réginek. Ott ragyog ma is a fényes firmamentumon s a kinek szivében a hit lakozik, azt ma is elvezeti a boldogság örök forrásaihoz, 1. szám.