Magyar Szemle, 1897 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

BUDAPEST Előfizetési árak :­­Egész évre . . .1 frt — kr = 12 kor.­­ Félévre ... 3 írt — kr = 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, IX. ÉV. 1897. Kaczvinszky Lajos. Budapest, VI., Uj­ utcza 14. sz. január 3. Negyedévre . . 1 írt 50 kr = 3 kor. Megjelelt minden vasáruiig». Egyes szám­ára kr­í­y­ fillér. Háromkirályok napja, ül vagyon, a ki született, a zsidók királya ? mert lát­tuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. így szólottak a napkelet felől jövő bölcsek, midőn Heródes idejében Jeruzsálembe érkezének. A ragyogó fényű napkeleti csillag jelölte meg útjük irányát, mely Juda városába, Betlehembe vezette őket. így vagyon ez megírva Máté evangéliumá­nak második részében, melyet a hit fenséges költészete sugároz be, mint magát a napke­let kék egét a ragyogó csillagsereg. És ez egyszerű szavakból plasztikusan domborodik ki előttünk a napkeleti bölcsek hajlott, patriarkális alakja, hitük erőssége, meggyőződésük szentsége s kedélyük érintet­len naivsága. Milyen szívesen tanulnánk ma is e bölcsek tudományából, kiknek lelkét nem durvította el a szkepszis, kik nem fullasztották a tu­dást a teóriák keretébe. Bölcsek valának Isten kegyelméből s nem az akadémiák koldult voksaiból. Oh bűbájos napkelet, poéziseddel együtt mért tűntek el filozófusaid is ? Mért hogy csak az emlékezet tartotta fenn ez érdekes alakokat ! De vájjon bele illenék-e a nyugatra szorult czivilizáczió lármás zajába e keleti bölcsek ihlett, egyszerű szava ? E gondolatokat ébresztette bennem a kü­szöbön álló „Háromkirályok“ napja. A múlt homályából, csaknem két évezred távoli per­spektívájából elébem került a háromkirályok alakja. Látni vélem őket azon koronásan, fe­jedelmi szakállal környékezett arczulattal, hermelinnel szegélyezett királyi palástban, a­hogy a képzőművészet ábrázolni szokta őket. Mennek, mendegélnek. A napkeleti csillagra függesztett tekintetük boldogságtól látszik su­­gárzani. Az éj csöndje visszaadja lépteik halk neszét s a lágy, enyhe szellő gyöngéden ját­szik fürteikkel. Mennek, mendegélnek. Léptük szilárd és biztos, mint maga az égbolt szerkezete, mely­nek egyik magányos fénye vezérli őket a biz­tos czél felé. Mennek, mendegélnek. Arczukon a lélek teljes harmóniája szelíd mosolyban tükröző­dik vissza. Mennek, mendegélnek. Sem háborgó folyam, sem égnek meredő szikla nem zavarhatja meg ütjük egyenes irányát. Mennek, mendegélnek. Félelem és aggály nem leselkedik reájuk a pálmák és olajfák lombsürűjéből. Mennek, mendegélnek. A fizikai bágyadt­­ság nem teszi ingataggá léptüket, mert a hit aczélos ereje lakik szivükben. Mennek, mendegélnek s előttük halad jel­­legtelen égi utján a kalauzoló csillagfény. S a derék földi fejedelmek, a háromkirá­lyok, mindaddig mennek, mendegélnek, mig meg nem találják a „gyermeket Máriával, az ő Anyjával.“ És adának neki ajándékokat, aranyat, töm­jént és mirhát. És szívük megtelik boldogsággal, mert az a gyermek, melyhez a csillag vezérelte őket, a Hit, az Eszme, az Ige. Így jelenik meg előttem a kép az új­ szö­­vetség örök könyvéből. így látom és üdvöz­löm a háromkirályokat s nem kérdem, hol és merre országiának vala, mely tartomány­nak valának felkent fejei, jobbágyaiknak mi volt a neve s minő az arczuk színe ? S az a varázs, mely a háromkirályokat a trónról a vándor-utra hívta, máig is milliók szivét tölti el napkeleti derűvel, égi boldog­sággal. *** A királyok manapság is utaznak. A kor­mányzási érdek megköveteli, hogy néha­nap­­ján útra keljenek, elhagyván az otthon csön­des nyugalmát. Persze mostanság máskép esik meg a ki­rályok utazása. Nem az égbolt csillaga jelöli meg útjukat. Érdemrendes urak, egyenruhás udvarmesterek intézkednek a felől. A kirá­lyok nem követhetik a szív sugallatát, ha­nem a diplomáczia tanácsát. Szövetségesüket kell rendszerint meglátogatniok, nehogy a védő és daczoló szövetség kötelékei megla­zuljanak. Mennek, mendegélnek s nyomukban udvari gálában fényes szolgahad, gyakran egész ha­jórajok vonulnak teljes lobogódíszben. Mennek, mendegélnek s a napnyugati ál­lambölcsek, a vezető politikusok óvatosan körülírják az utolsó betűig, hogy mit és mi­kor kell mondaniok. Mennek, mendegélnek. A kormányzási kö­telesség parancsszava intézi léptüket. Nyájas, leereszkedő arczot kell mutatniok oly embe­rek előtt, kiket szívesen tudnának a poklok mélységes fenekén. Mennek, mendegélnek. Azaz a külön udvari vonat őrjítő gyorsasággal viszi őket birodal­makon és tartományokon át. S a sifrk­ozott sürgönyök tartalma szigorúan megszabja az utiprogrammot. Mennek, mendegélnek. Előttük az udvari fur­r hirdeti érkezésüket s a hivatalos sajtó híven feljegyzi minden elejtett szavukat. Mennek, mendegélnek s a merre járnak, a gomblyukak sóváran leselkednek reájuk, hogy aljas hízelgésekkel, szolgai meghunyászkodás­­sal egy-egy dekorácziót koldulhassanak. Mennek, mendegélnek s az intrika szálai összefogasodnak körülöttük s nyomukban az érdekhajhászat czinikusan űzi mesterkedéseit, ravasz praktikáit. Mennek, mendegélnek, gyakran hajlandó­ságuk ellenére s lelkük ingere nélkül a poli­tikai rezon parancsszavára, mely felkent ki­rályi főkkel szemben sem ismer kíméletet. Mennek, mendegélnek s az újságok ve­gyesen közlik az igaz és hamis híreket felő­lük, melyeket a népek milliói köznapi kí­váncsisággal olvasnak a reggeli és esti la­pokban. Mennek, mendegélnek ... De haj, nincs napkeleti csillag, mely néktek az igaz utat megjelölné. Nagy katonai parádékkal, a háború paró­diáival igyekeznek őket szórakoztatni. Sike­­títő ágyudörgés, ropogó sortüzelés s a harczi­­mének tombolása kiséri útjukat. S ők maguk is nem tömjént és mirhát hoznak ajándékul, hanem első-, közép- és harmadosztályú érdem­rendeket — érdemeseknek s érdemetleneknek. *** Látható tehát, hogy máskép utaznak ma és máskép utaztak egykoron a királyok. E földrész alakulata nagyon megváltozott azóta, csak a napkeleti csillag fénye maradt a régi­nek. Ott ragyog ma is a fényes firmamentu­­mon s a kinek szivében a hit lakozik, azt ma is elvezeti a boldogság örök forrásaihoz, 1. szám.

Next