Magyar Szemle, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
BUDAPEST, 1901. januárius 6. Előfizetési árak : Egész évre..................... .12 kor Félévre.............................................6 kor. Negyedévre........................................3 kor Megjelelt minden vasárnap. ■ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Laptulajdonos és kiadó: Budapest, VI., Uj utcza 14. sz. | Kaczvinszky Lajos. ! Egyes szám ára 30 fillér. XIII. ÉV. 1. szám. A napkeleti bölcs királyok igaz képe. SZÜLETETT Jézus Júliáit Bethlehem nevű városán és bölcsek jöttek napletről imádni őt. Ennek ílékünnepe a három király napja: az Epiphania. Már gyermekkorunkban elbájolt bennünket e királyok története s most is elég nevüket hallanunk, hogy lelkünk megteljék gyönyörű, csodás, gyermeki érzésekkel. Ez a három napkeleti bölcs megannyi király volt s nevük Gáspár, Menyhért és Boldizsár. 1 liven követték a csodálatos csillagot, mely megállt a kicsiny jászol fölött, hol az ökör és a szamár lehelletükkel melengették a királyok királyát. Leborultak a gyermek előtt, ki azért jött, hogy megváltsa a világot. Menyhért aranyat, Gáspár tömjént és Boldizsár mirrhát hozott ajándékul neki. Boldizsár Afrikából jött, göndörhaju volt és fekete; Gáspárnak mandolaalaku volt a szeme s szakálla szép, mint egy arabs lovagé ; Menyhért aggastyán volt s szakálla fehér, mint a les. S ne mondja nekem senki se, hogy nem ilyenek voltak. Egy Mólé nevű franczia pap, aki „a festők tévedéseiről“ értekezett, nem hiszi, hogy a napkeleti bölcsek királyok voltak; én elítélem ezt a Mólét. A katakombák néhány festménye két mágust ábrázol vagy négyet; én nem óhajtom látni e festményeket. Don Calmet azt vitatja, hogy Gáspár neve Magalat, vagy Apellius volt, hogy Menyhértet Galgabatnak, vagy Amarusnak hivták s hogy a jó Boldizsár a Dalmatius, vagy Sáráéii nevet viselte ; én, higgye el mindenki, nem fogadom el ezeket a neveket. Szent Epiphanias azt bizonyitgatja, hogy a bölcsek Jézust nem az istállóban, hanem a házban találták; szent Epiphanias csak szomorít engemet a nélkül, hogy meggyőzne. Én már csak megmaradok a Menyhért, Gáspár és Boldizsár neveknél és a szent jászol mellett. Nem kételkedem ebben a tekintetben, sem Gáspárra nézve, kinek elmondom csodás történetét : „A napkeleti bölcs királynak, Gáspárnak, pompás palotái voltak s övé volt a legszebb kert egész Boldog-Arábiában. Magas torony tetején vizsgálta a csillagokat s meg tudta mondani a jövendőnek titkait. Tudománya, szépsége, elméssége, hatalma és kincsei tekintélyt szereztek neki messze földön. Neki is sok felesége volt, mint Salamonnak és Sába királynője széles tengereken, magas hegyeken átkelve jött, hogy lássa Gáspárt s jött különösen azért, hogy Gáspár is lássa őt. Mikor ez megtudta, hogy a királynő közeledik, fölment a tornyára s megpillantott a szemhatár szélén, nyugat felől, egy kis fekete vonalat a sivatag homokjában. A királynő karavánja volt az. Nemsokára meglátta az elefántokat, a tevéket, a harczosok lándzsáit s a fekete rabszolgák sapkáit. Végre megismerte a királynét is, kit egy nyugágyon hoztak s úgy fénylett és ragyogott, mint a legszebb igazgyöngy. A fiatal mágusnak úgy tetszett, mintha egy égi madár szállott volna a kezére és föllángolva nagy szerelmében olyan pillantást vetett a szép királynőre, hogy fenékig megzavarta annak szívét. Egyszerre azonban egy csillag jelent meg az égen, mely elvakitotta a mágust; nem látta többé sem a tevéket, sem a lovagokat, sőt még Sába királynőjét sem. A csillag élt s ment, ment kelet felé. Gáspár rögtön megértette, hogy neki követnie kell. Elhagyta tornyát, kiválasztott kincseiből egy edényre való tömjént s fölkapva legjobb lovára, otthagyta Sába királynőjét, ki épen akkor fordult be egész kíséretével a kertnek kapuján s jött a rózsabokrok s illatos vizekkel teli medenczék mellett a palota felé. Erre a fogadásra olyasmit érzett a királynő, hogy szépséges arcza, melynek látásáért királyok éltekhaltak, egyszerre olyan ijesztő és rút lett, mint a sakálnak ábrázata. Ennyire boszankodott a tisztátlan, gőgös asszony. De ennek a változásnak is el kellett következnie, hogy kitűnjön a bálványimádás rútsága, mert ettől kezdve a pogányság napjai megvoltak számlálva. A napkeleti bölcs király Gáspár, kit a csodás csillag vezetett, számtalan országon kelt által. Útközben Menyhért és Boldizsár királyokkal találkozott, kik közűl az egyik aranyat, a másik mirrhát vitt magával s együtt tartván velük elérkezett Judának Bethlehem nevű városába. És mindhárman leborulván a gyermek előtt, ki a szalmában feküdt, imádták őt.“ Igy szól Gáspárnak és Sába királynőjének története. Ismeretes szép szonett az, melylyel José- Maria de Heredia, a hírneves franczia költő emlékét ünnepli a három királynak, Menyhértnek, Gáspárnak és Boldizsárnak, kiknek évfordulója előtt állunk : A napkeleti bölcs királyok jőnek Aranynyal, kincsesei, drága ékszerekkel, Tevéknek hátán, gazdag kísérettel A pusztán; — igy szokás rajzolni őket. Vivén magukkal számos szolganépet, A gyermeknek — ki majdan szeretettel Mi értünk kínos halált szenvedett el — Távol keletről hoznak gyöngyöt éket. Belép a kis istálló ajtaján át S lerakja mind ragyogó koronáját, Köszöntve Jézust, ki mosolyg reájok. Tömjén-, arany- s mirrhával a kezében, így jöttek Augustusnak idejében Gáspár, Menyhért és Boldizsár királyok. (José-Maria de Heredia.) A franczia irodalomban szinte feledésbe ment a három király neve, míg a költő újra föl nem elevenítette emléküket. Igaz, hogy e nevek nem az evangéliumokból valók. — Sem Lukács, sem Márk, sem Máté, sem János nem nevezik meg a napkeleti bölcseket, kiket egy csillag vezetett Judának városába, Bethlehembe, hol Jézus született. A kánoni szöveg azt sem állítja, hogy a három mágus, a napkeleti bölcsek megannyi király volt. De XIV. Benedek pápa kimondotta: úgy van, kedves Heredia, a te szonetted jó és szép, a mágusok királyok voltak. Magi reges faere, id est dynastes. Tertullián még tovább megy: azt mondja, hogy majdnem minden napkeleti király mágus volt. Magos reges fere haim'd Oriens. Ez valósággal keleti eszme, de legalább szonettbe való. Ami a bölcsek nevét illeti, amint mondom, nem adhatok nekik egyéb nevet Gáspár, Menyhért és Boldizsárnál; Malagat, Galgabat és Saracin vagy Apellius, Amarus és Dalmatius felényire sem olyan szépek, mint ezek. Ennek a hitemnek vallásával kívánok a szives olvasónak boldog Epiphaniát! Anatole francé.