Magyar Szemle, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

BUDAPEST, 1901. januárius 6. Előfizetési árak : Egész évre..................... .12 kor Félévre.............................................6 kor. Negyedévre........................................3 kor Megjelelt minden vasárnap. ■ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:­­ Laptulajdonos és kiadó:­­ Budapest, VI., Uj­ utcza 14. sz. | K­a­c­z­v­i­n­s­z­k­y L­aj­o­s.­ ! Egyes szám ára 30 fillér. XIII. ÉV. 1. szám. A napkeleti bölcs királyok ig­az képe. SZÜLETETT Jézus Júliá­it Bethlehem nevű városá­­n és bölcsek jöttek nap­­letről imádni őt. Ennek ílékünnepe a három kirá­­ly napja: az Epiphania. Már gyermekkorunkban elbájolt bennünket e királyok története s most is elég nevüket hallanunk, hogy lelkünk megteljék gyönyörű, csodás, gyermeki érzésekkel. Ez a három napkeleti bölcs megannyi király volt s nevük Gáspár, Menyhért és Boldizsár. 1 liven követ­ték a csodálatos csillagot, mely megállt a kicsiny jászol fölött, hol az ökör és a szamár lehelletükkel melengették a királyok királyát. Leborultak a gyermek előtt, ki azért jött, hogy megváltsa a világot. Menyhért aranyat, Gáspár tömjént és Boldizsár mirrhát hozott ajándékul neki. Boldizsár Afrikából jött, göndörhaju volt és fekete; Gáspárnak mandolaalaku volt a szeme s szakálla szép, mint egy arabs lo­vagé ; Menyhért aggastyán volt s szakálla fehér, mint a les. S ne mondja nekem sen­­ki se, hogy nem ilyenek voltak. Egy Mólé nevű franczia pap, a­ki „a festők tévedései­ről“ értekezett, nem hiszi, hogy a napkeleti bölcsek királyok voltak; én elítélem ezt a Mólét. A katakombák néhány festménye két mágust ábrázol vagy négyet; én nem óhaj­tom látni e festményeket. Don Calmet azt vitatja, hogy Gáspár neve Magalat, vagy Apellius volt, hogy Menyhértet Galgabatnak, vagy Amarusnak hivták s hogy a jó Boldi­zsár a Dalmatius, vagy Sáráéii nevet viselte ; én, higgye el mindenki, nem fogadom el eze­ket a neveket. Szent Epiphanias azt bizo­­nyitgatja, hogy a bölcsek Jézust nem az istállóban, hanem a házban találták; szent Epiphanias csak szomorít engemet a nélkül, hogy meggyőzne. Én már csak megmaradok a Menyhért, Gáspár és Boldizsár neveknél és a szent jászol mellett. Nem kételkedem ebben a tekintetben, sem Gáspárra nézve, kinek elmondom csodás tör­ténetét : „A napkeleti bölcs királynak, Gáspárnak, pompás palotái voltak s övé volt a legszebb kert egész Boldog-Arábiában. Magas torony tetején vizsgálta a csillagokat s meg tudta mondani a jövendőnek titkait. Tudománya, szépsége, elméssége, hatalma és kincsei te­kintélyt szereztek neki messze földön. Neki is sok felesége volt, mint Salamonnak és Sába királynője széles tengereken, magas hegyeken átkelve jött, hogy lássa Gáspárt s jött különösen azért, hogy Gáspár is lássa őt. Mikor ez megtudta, hogy a királynő kö­zeledik, fölment a tornyára s megpillantott a szemhatár szélén, nyugat felől, egy kis fe­kete vonalat a sivatag homokjában. A ki­rálynő karavánja volt az. Nemsokára meg­látta az elefántokat, a tevéket, a harczosok lándzsáit s a fekete rabszolgák sapkáit. Végre megismerte a királynét is, kit egy nyugágyon hoztak s úgy fénylett és ragyogott, mint a legszebb igazgyöngy. A fiatal mágusnak úgy tetszett, mintha egy égi madár szállott volna a kezére és föllángolva nagy szerelmében olyan pillantást vetett a szép királynőre, hogy fenékig megzavarta annak szívét. Egyszerre azonban egy csillag jelent meg az égen, mely elvakitotta a mágust; nem látta többé sem a tevéket, sem a lovagokat, sőt még Sába királynőjét sem. A csillag élt s ment, ment kelet felé. Gáspár rögtön meg­értette, hogy neki követnie kell. Elhagyta tornyát, kiválasztott kincseiből egy edényre való tömjént s fölkapva legjobb lovára, ott­hagyta Sába királynőjét, ki épen akkor for­dult be egész kíséretével a kertnek kapuján s jött a rózsabokrok s illatos vizekkel teli medenczék mellett a palota felé. Erre a foga­dásra olyasmit érzett a királynő, hogy szép­séges arcza, melynek látásáért királyok éltek­­haltak, egyszerre olyan ijesztő és rút lett, mint a sakálnak ábrázata. Ennyire boszan­­kodott a tisztátlan, gőgös asszony. De ennek a változásnak is el kellett következnie, hogy kitűnjön a bálványimádás rútsága, mert ettől kezdve a pogányság napjai megvoltak szám­lálva. A napkeleti bölcs király Gáspár, kit a csodás csillag vezetett, számtalan országon kelt által. Útközben Menyhért és Boldizsár királyokkal találkozott, kik közűl az egyik aranyat, a másik mirrhát vitt magával s együtt tartván velük elérkezett Judának Beth­lehem nevű városába. És mindhárman leborulván a gyermek előtt, ki a szalmában feküdt, imádták őt.“ Igy szól Gáspárnak és Sába királynőjének története. Ismeretes szép szonett az, melylyel José- Maria de Heredia, a hírneves franczia költő emlékét ünnepli a három királynak, Meny­hértnek, Gáspárnak és Boldizsárnak, kiknek évfordulója előtt állunk : A napkeleti bölcs királyok jőnek Aranynyal, kincsesei, drága ékszerekkel, Tevéknek hátán, gazdag kísérettel A pusztán; — igy szokás rajzolni őket. Vivén magukkal számos szolganépet, A gyermeknek — ki majdan szeretettel Mi értünk kínos halált szenvedett el — Távol keletről hoznak gyöngyöt­ éket. Belép a kis istálló ajtaján át S lerakja mind ragyogó koronáját, Köszöntve Jézust, ki mosolyg reájok. Tömjén-, arany- s mirrhával a kezében, így jöttek Augustusnak idejében Gáspár, Menyhért és Boldizsár királyok. (José-Maria de Heredia.) A franczia irodalomban szinte feledésbe ment a három király neve, míg a költő újra föl nem elevenítette emléküket. Igaz, hogy e nevek nem az evangéliumokból valók. — Sem Lukács, sem Márk, sem Máté, sem János nem nevezik meg a napkeleti bölcseket, kiket egy csillag vezetett Judának városába, Bethle­­h­embe, hol Jézus született. A kánoni szöveg azt sem állítja, hogy a három mágus, a nap­keleti bölcsek megannyi király volt. De XIV. Benedek pápa kimondotta: úgy van, kedves Heredia, a te szonetted jó és szép, a mágusok királyok voltak. Magi reges faere, id est dynastes. Tertullián még tovább megy: azt mondja, hogy majdnem minden napkeleti király mágus volt. Magos reges fere haim'd Oriens. Ez valósággal ke­leti eszme, de legalább szonettbe való. A­mi a bölcsek nevét illeti, a­mint mondom, nem adhatok nekik egyéb nevet Gáspár, Meny­hért és Boldizsárnál; Malagat, Galgabat és Saracin vagy Apellius, Amarus és Dalmatius felényire sem olyan szépek, mint ezek. Ennek a hitemnek vallásával kívánok a szives olvasónak boldog Epiphaniát! Anatole francé.

Next