Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-16 / 46. szám
552 őt új hatáskörébe. Hogy mily magasan fogta föl ő hivatását, ennek fényes tanujele a Vörösmarty-szobrának ügyében megindított mozgalma. Az ő eszméje volt, hogy „Zalán futása“ és a „Szózat“ nagy költőjének, az ő dicsőségének megfelelő szobor emeltessék az ország központjában. Bár mások szélesebb alapokon folytatták a mozgalmat és egyúttal több dicsőséget merítettek belőle a maguk számára is, az általa gyűjtött tizennégyezer korona összeg volt mégis a gyűjtés magva, az ő lelkesedése a mozgalomnak megindító ereje. 1900-ban vált meg a Katholikus Körelnökségtől; Veszprémbe költözött s kedvelt tagja volt ott a rendháznak. Sok becses mű fogja nevét fönntartani, ilyenek: Szent László a magyar költészetben (1891), Vörösmarty realizmusa (1892), A bűnbánat költészete (1894), Irodalmunk a milleniumig (1896), Múlt és jövő (1896), A színész (1886), A sikkasztó (1895), Stilisztika és olvasókönyv (1892—93), Rhetorika és olvasókönyv (1895), Poétika és olvasókönyv (1896), Magyar drámai mesék (1899), azonkívül Vörösmartyról számos nagyobb műve jelent meg. Ezekben is szép monumentumot emelt kedvelt nagy költője szellemének. Hétfőn temették el Veszprémben általános, nagy részvét mellett. — Bizony megérdemelte azokat a koszorúkat, melyeket az érdemeit elismerő körök, továbbá jó barátai és tisztelői halmoztak ravatalára. Ha volt a koszorúkon csillogó köny, az az elhunyt szenvedéseit siratta, a mely szenvedések sorozata után oly jól eshetik az elhunytnak a jobb világ örök békéje, örök boldogsága ! (.) Irodalom és művészet. Kossuth lelke. Irta Vargha Damján dr. Székesfejérvár, 1902. A tudós szerző, kinek „Codexeink Mária-siralmai“ czimü dolgozata akadémiai jutalmat is nyert, Kossuth Lajos szellemi fejlődésének nyújtja képét jelen dolgozatában. Nem mondhatnók, hogy szempontjai megragadók volnának s Kossuth működésének teljes átérzéséhez segítenének, de úgy általában elég világosan szemléltetik az 1848-iki küzdelmek főalakjának a számkivetés magányában is hazája érdekében működő hősnek jelentőségét. Kossuthban föl kellett volna tüntetnie azt, a mit kevesen vettek észre : hogy I. i. Mátyás király mellett, ki az első európai stilü magyar fejedelem volt, Széchenyi mellett, kit az első európai stilü magyar mágnásnak tekinthetünk, Kossuth volt az első európai stilü magyar ember. Nem tett különbséget Kossuth működésének szétágazó s az 1848-iki küzdelmekben egyesülő irányai között sem. Külön kellett volna szólnia Kossuthról, az íróról, Kossuthról, a szónokról, Kossuthról a politikusról és államférfiúról. Csak ebben az esetben érdemelné meg Vargha Damján dolgozata a sokat ígérő czimet : Kossuth lelke. Széchenyi ma. Irta Réz Mihály. — Budapest, 1902. Újat a szerző Grünwald Béla nagyszabású és sokoldalú tanulmánya után nem tud mondani Széchenyiről, de amit mond, az föltétlenül igaz és helyes. Széchenyi reformeszméinek agrárpolitikai, szocziális és társadalmi jelentőségét emeli ki. Kimutatja, hogy Széchenyi a nemzetiségekkel szemben korántsem a dhauvinizmus, hanem az érdekazonosság politikáját folytatta, bár másrészt a nemzeti irány excluziv uralmát sürgette. Széchenyi alapította meg a liberalizmust, de nem magáért a liberalizmusért, hanem hogy a nemzeti eszme szolgálatába kényszerítse s igy a nemzeti eszmét gyorsabb győzelemre segítse. Ausztriával szemben Széchenyi nem az opportunizmus, hanem az inalterabilitás elve alapján állott. Általában arra törekedett, hogy reformjaink és haladásunk a történelmileg kifejtett erőviszonyokhoz mért legyen. A dolgozat magában véve tehát elég tanulságos s főleg tájékoztató olvasmány. Nagyboldogasszony, vagyis a szent szűz Máriának nagysága, boldogsága és dicsősége. Irta Miksa István dr. Budapest, 1902. A Mária-hónapokra szóló elmélkedések sorozata ez az értékes, gyönyörű nyelvezetű könyv. A szerző elragadtatásában a legmagasztosabb gondolatokra bukkant s e gondolatokhoz mindig megtalálja a megfelelő értékes keretet. Ezért örömmel üdvözöljük Miksa ur könyvét, mely gyöngéd hangjai és főleg tömör nyelve miatt semmiesetre sem fölösleges Nogáll hasonló irányú művei mellett, sőt hézagot is pótol, mert a német és franczia nyelvből fordított Mária-elmélkedéseket nyelvre fölülmúlja. Szűz Mária élete és szereplése kimeríthetetlen forrása lesz mindenkor a legszentebb igazságoknak s a legmegnyugtatóbb gondolatoknak: ezzel a tudattal végzi be a szerző könyvének olvasását mindenki. S ez oly tanulság, melyért magáért is érdemes egy hitbuzgalmi művet végigolvasni. h. m. Kemény Zsigmond élete és irói működése, — Jókai Mór élete és költészete. Irta Nógrádi László. Pozsony, 1902. Elég világos és áttekinthető képét nyerjük e két regényírónknak, Nógrádi László műveiben, melyeknek tudományos értékük ugyan nincsen, nem is e czélból készültek, de föladatuknak, hogy a műveit magyar közönség s főleg az ifjúság szemében tárgyuk iránt érdeklődést keltsenek, teljesen megfelelnek. Nógrádi stílusát azonban meg kell rónunk, annyira elnagyolt és magyartalan. Szerinte Jókai a „Hétköznapok“-at franczia hatás után írta, Kassai kanczellár tanácsa Erdély jólétét czélozza, s mindezek és hasonlók nem valók az ifjúságnak szánt művekbe, mert amúgy is általános a panasz a magyar nyelvérzék romlottsága miatt. Dicséretreméltó másrészt, hogy a szerző nem tudálékoskodik és az ismertetett regényekből bő tartalmi kivonatokkal szolgál. Hullám között, hullám fölött. Irta Teller Vincze. Veszprém, 1902. 158. lap. Különféle lapokban megjelent elbeszéléseit gyűjtötte össze e kötetben Teller Vincze. Ezek az elbeszélések a legtisztább erkölcsi fölfogás alapján állanak s elég élénken vannak tartva. Thémái csupa aktualitások s épen az az érdeme a szerzőnek, hogy az aktuálisok és modern történetek keretében is föl tudja tüntetni a keresztény hit vigasztaló momentumait. Stílusa szintén élénk, könnyen folyó, bár egyszerű és természetes. Érdekes kép például a „Beöthy Balambér" czímű és meghatóan gyöngéd húrokat penget a „Karácsonyest“. A jeles kötetet szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe. , Köszöntsük Máriát ! Mária-dalok. Énekhangra, orgona, harmonium vagy zongorakisérettel. Irta Kontor Elek. Az ismert nevű zeneköltőnek immár negyedik Mária-füzete ez. Ily művei közül némelyik oly kedveltségre tett szert, hogy van köztük, amelyik már három kiadást ért meg. E füzet is haladást jelöl pályáján. Kedves, magyaros és a maguk egyszerű igazságában megkapó dallamok ezek, melyek méltók arra, hogy nemcsak a vallásos házakban, hanem az Isten hajlékában is megrendüljenek. Tartalma a következő : 1. Mária nevenapján (Rudnyánszky Gy.); 2. Magyarország Pátronája (Szepessy László); 3. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén (Bán Aladár); 4. Nagyboldogasszony napján (Rudnyánszky Gy.); 5. Szűz Mária eljegyzése (Rudnyánszky Gy.); 6. Magyar ifjúság imája (Szepessy László.) — A füzet ára 2 kór.s Rózsavölgyinél jelent meg, de kapható a szerzőnél is, következő czimen: Kontor Elek tanár, Budapest, Rákóczi-tér 2. Művészi kiküldetés. A közoktatásügyi miniszter Boruth Andor fiatal festőművészt, a Benczur-féle festő-mesteriskola tagját, Spanyolországba küldte, hogy ott tanulmányokat tegyen s egy-két Velasquez-képet lemásoljon. Boruth már festett egypár képet Velasquez-modorában, melylyel tárlatainkon nagy föltünést keltett. Zrínyi Miklós emléke. Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek emléket állítanak Csáktornyán. — A szoborbizottság Szász Gyula fővárosi szobrászt bízta meg az emlékmű készítésével. Szász elkészítette a mintát, melynek magas oszlop a főrésze. Az oszlop derekán van Zrínyinek domborművű mellképe, a csúcsán pedig a turul madár. Átfestett Dürer-képek. A müncheni régi Pinakothékában többek közt egy Dürer Alberttől származó hármas kép is látható, a közepén Krisztus születése, két oldalt pedig Baumgartner Lukács és István nürnbergi patriciusok képmása lovagviseletben. Lukács jobbjában egy lándzsát tart a magasba, István pedig baljában a földreállított pajzsát fogja. E két szárnyképet Fischer müncheni udvari festő 300 évvel ezelőtt restaurálta s a háttérbe lovat és tájképet festett. Érdekes, hogy a múlt hetekben a Leitner-féle müncheni mükereskedésben ezen Dürer-féle hármasképnek kétségbevonhatatlanul egykorú másolatát állították ki. E régi triptichonon azonban a két szárnykép Lukács és István patricziusokat lényegesen másképen tünteti föl s igy világosan kitűnik, hogy a derék restaurátor a két képet alaposan átfestette. Az egykorú másolaton Baumgartner István mint szent György lovag látható, aki a pajzs helyett bal kezében egy kimúlt és hosszúra nyúlt sárkányt tart, melyet a nyakánál fogva markolt meg. Baumgartner Lukácsot pedig szent Hubertnek ábrázolta Dürer, a megfelelő jelvényekkel és zászlóval. Most, hogy mindez kiderült s a Pinakothékában őrzött eredetivel összehasonlították a másolatot, megállapítható az is, hogy az átfestett eredetin a sárkány körme és egyik szeme még áttetszik. A két másolatért 40 ezer márkát kérnek, de a Pinakothéka költség hiányában aligha veszi meg, pedig érdekes lenne a megmásított eredetit és egykorú másolatát összehasonlításul egymás mellé függeszteni. MAGYAR SZEMLE 46. szám. '*;*;*T*r^r*T*r*r*T*I*;*-*T*’**r*r*'*-*T*w*T*7*T*T*T*-*!*r*T»T*-*T*~*-*T*T»T*I*T*I*w*TV^*T*T*r*T<l Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: KAGZVINSZKY LAJOS. KAPOSI JÓZSEF-