Magyar Szemle 2. kötet (1928. 1-4. sz.)

Hajnal István: Arndt magyar utazása 1798-ban

ARNDT MAGYAR UTAZÁSA 1798-BAN.1 A hatalmas kaszárnya József császár alkotása, a későbbi gyászos emlékű Neugebaude volt, a mai Szabadság tér helyén. Az invalidusház Károly király nagy alkotása, a mai Városháznak városház utcai frontépülete. Az imént megnyílt nagy új kórház a mai Rókus-kórház.­ Főorvosa talán túlzott kissé, amikor oly sötét képet festett a magyar nép közt elterjedt betegségről. Ezzel végzett is Arndt a látnivalókkal, miket Pest városa épületekben nyújtott. Pedig a mieink akkoriban szerették magyar Londonnak nevezni Pestet, nem annyira nagysága, mint inkább gyors fejlődése miatt. Budára gyakran mentek át Arndték a hosszú hajóhídon, amelynek közepén széles kocsiút vezet, két oldalán pedig korláttal kerített gyalog­járók. A mai Erzsébet­ és Lánchíd között állott ez a híd. Arndt kellemes sétahelynek is találja, a vizén nyüzsgő hajók, csónakok, a két part sürgés­forgásának látványával s távolról a szigetek barátságosan hívogató képével. „Buda még szabálytalanabbul épült, mint Pest, hegyek között s hegy­oldalakon, de a környéke sokkal szebb, mint Pesté. A Gellért-hegynél kezdődő Rácvárostól körülbelül negyedmérföldnyire terjed el egészen a zsidóváros végéig, de csak keskenyen, hegyek közé szorítva. Házai legnagyobbrészt rosszak, zsindelyesek, füstösek, az utcák rosszul vagy néhol egyáltalán nem is kövezettek." „A Gellért­ és Várhegy közti völgyben fekszik a Rácváros, a lejtőkön egymás fölött ülő házaival. Rút, piszkos város, mélyebben benne még járni is alig lehet az utcákon, nemhogy kocsizni. A rácoknak itt van a templomuk. A zsidóváros meglehetősen messze terjed a Duna mellett s nem oly elhanyagolt, bár még kevésbbé díszes, mint a Rácváros. A legjobb házakat mindjárt a Dunánál találni s néhányat délen a szőllőknél s kerteknél, a budaiak szórakozóhelyeinél. Amfiteátrumszerűen csatlakoznak a városhoz a szőllőhegyek; termésük az úgynevezett vörös budai, mi, ha kellő kort ért el, a legkellemesebb asztali borok közé tartozik, amiket ismerek. Bécsben legalább is ez volt kedvenc borom. Sokat szállítanak belőle Dél-Németországba, Szléziába, Lengyelországba. Fehér bort is termelnek a könnyebb homokos talajon, sok enyheség és kellem van benne, de nincs meg a vörösnek tüze." „A várba meredek utak visznek fel, önmagában is külön egész város. Erősségnek nem jöhet már számba, a falak tornyai és fokai bomladoznak, árkai düledeznek. A gyöngébbek tiltakozása ellenére is körüljártuk a falakat, mindenütt csodaszép kilátás nyilt meg előttünk. Az egyik oldalon a Dunán és Pest városán át messze földek, melyek a mai nap rekkenő forróságában por és köd párájában vesztek el; a másik oldalon a pompás szőllőhegyek. Csínos utcákat és sok nagyszabású épületet találni a várban, a közhivatalok és országos hatóságok székhelyeit. Magán az öreg várpalotán, fekvésén és­ ­ Lásd Magyar Szemle I, 427—432. II, 92—96. * Guszman József: A budai régi Szent János krónikája. Budapest 1923. E mű szerint a főorvost nem Höppnernek, hanem Haffnernek hívták. 204

Next