Magyar Szemle, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - ÉRTÉK ÉS IRÁNY - KONFERENCIA AZ ANTALLI ÖRÖKSÉGRŐL - Orbán Viktor: Antall József, a polgári Magyarország miniszterelnöke
ÉRTÉK ÉS IRÁNY 179 ban a magyar polgárosodás hagyományaival és az euroatlanti régióban meghonosodott társadalmi modellekkel — egy széles, az elesett rétegeket is integrálni képes középosztály létrejöttének, szellemi és anyagi értelemben vett gyarapodásának elősegítése állt. ■jr KERÜLVE A FÉLREÉRTHETŐ ÉS FÉLREMAGYARÁZHATÓ történelmi rutalásokat, ezt nem a keresztény nemzeti középosztály újrate- J- remtésére tett kísérletként írnám le, hanem a keresztény és nemzeti értékek iránt elkötelezett, a hazai polgárosodás legfontosabb bázisát és legjelentősebb társadalmi húzóerejét jelentő középosztály megerősítését szolgáló kísérletként jellemezném. Ennek a polgári politikának második fontos eleme a — mind a nemzet fennmaradása, mind a társadalom fejlődése szempontjából létfontosságú és elsődleges — alapközösségek, a családok, a családtámogatási rendszerek védelme volt. Ne feledjük, hogy 1990-1993 között a magyar nemzeti össztermék több mint 20%-kal csökkent! A magyar gazdaság teljesítőképessége ennyivel esett vissza. Ennek ismeretében kell értékelni azt, hogy a polgári Magyarország első miniszterelnöke ilyen körülmények között sem lépett arra a családok — különösen a fiatal családosok — százezreit ellehetetlenítő útra, amelyen a mai kormányzat jár. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy egy nemzet erejét és a jövő kihívásaira való felkészültségét elsősorban a családok, a családokban felnövekvő generációk jelenthetik és nem pusztán a makrogazdasági főkönyvi számoszlopok mégoly fontos egyenlegei. Ezért volt, hogy az Antall-kormány még egy ilyen össztermék-szűkülés mellett sem zilálta szét azokat a családjuttatási rendszereket, amelyek nélkül ma Magyarországon lehetetlen gyermeket vállalni úgy, hogy az ne váljon szinte törvényszerűen és azonnal a szegénység kiváltó okává. A harmadik eleme ennek a polgári politikának a kulturális tőkéhez való hozzájutás lehetőségének biztosítása. Erről a kérdésről Mádl Ferenc tanár úr itt az egyetemi és főiskolai politikával kapcsolatosan már kimerítően értekezett. Negyedrészt e polgári politika elidegeníthetetlen sajátja még az a fajta törekvés, hogy erkölcseiben, öntudatában, önazonosságában megingathatatlan, önismeretében erősödő, önnön múltjáról, jelenéről és jövőjéről gondolkodni képes közösség formálódjék abból a tíz-egynéhány millió emberből, aki itt él a Kárpát-medencében és magyarnak vallja magát. Mindennek az elmúlt évtizedek „haladó szocialista internacionalizmusa" különös jelentőséget ad. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az is — miként azt Granasztói György is kifejtette —, hogy a polgári Magyarország első miniszterelnöke nem pusztán külpolitikai kérdésként gondolkodott a határon túli magyar kisebbségekről. Összességében tehát azt mondom erről az örökségről, hogy a társadalmi folyamatok olyan irányba történő befolyásolására tett kísérlet, amely arra is alkalmassá tehette volna ismét a polgárosodás útjára lépő Magyarországot, hogy csatlakozzon az európai nemzetek