Magyar Szemle, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - KÖRKÉP - Lovas Lajos: A Szorgyán-Tekeres - munkát-kenyeret-show
188 MAGYAR SZEMLE 1997. 5-6. SZÁM művész mintegy négyszáz alkotásával bizonyítsa... Mit is? Azt, hogy ilyen a magyar képzőművészet jelenlegi állapota minden nagyszerűségével és rútságával együtt? Vagy azt, hogy ezek a csúcsteljesítmények, amelyre az a bizonyos egyetemes mérce alkalmazható? Hogy a Műcsarnok tényleg mindenkié? Vagy ...? A Magyar Szalon - noha természetesen részt vett rajta számos jó művész, szerepelt rajta jó néhány izgalmas mű, műcsoport (főként textilek, grafikák) - jelenlegi formájában elsősorban a néző kételyeit, kérdéseit szaporította. Kell-e nekünk ilyen Szalon? A legjobbak közül kevesen voltak ott, a legtöbb tehetséges fiatal hiányzott. A regisztrált ötezer művész tizede küldött be alkotást, mintegy kétezret összesen, tehát a Szalon iránti érdeklődés eleve nem azt bizonyította, hogy a Szövetség által hangoztatott gondolat („egyenlőséget a képzőművészetben") a mostanihoz hasonló kiállítások formájában fejeződhet ki. A beküldött műveknek alig ötöde került a falra. Lehet, hogy úgy gondolják továbbra is, hogy mindenki egyenlő. Azok, akik kiállítottak, mégiscsak egyenlőbbeknek tűnnek, mint a többiek. Ne feledjük azonban, hogy a hozzá nem értés diadalának oly sok szomorú példáját idéző miniszteri közbeavatkozást most valóban a kényszer szülte: egy év nem volt elég, hogy a partnerek között kialakuljon a valódi egymás megértésének szándékától áthatott párbeszéd. P. Szabó Ernő : A SZORGYÁN-TEKERESMUNKÁT-KENYERET-SHOW után megbocsátható, ha a szemleíró ezúttal nem belpolitikai életünk valamely fontos eseményével foglalkozik, hanem a politikai törekvések egy olyan felszíni megnyilvánulása