Magyar Szemle, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3-4. szám - KÖRKÉP - Mohás Lívia: Állóképek - Gutai Magda összegyűjtött verseiről
KÖRKÉP 147 bármily színesek is maguk a levélváltások, bármennyi eredetiség mutatkozik az egyik póluson, a kötet igazából Cs. Szabó által nyer értelmet, lehetséges (bár jelenleg alig elképzelhető) összegyűjtött levelezésének fontos fejezete. Amit azonban Szőnyi Zsuzsának köszönhetünk, hogy létrejött, hogy megmaradt, hogy megjelenhetett. (Roma summus amor, Kortárs Kiadó, Budapest, 1999) 1. Mozdulatlan létező a költő, figyeli a világot, minduntalan készíti képeit. Ezek itt állóképek, azokból jókora inventár. Interakciókkal alig találkozni, mozgással is ritkán. Az állatok külön is figyelemre méltók. De ők se igen mozognak. Ami nem baj, mint az sem, hogy állnak a képek, fő az, hogy a sorok megmozdítják az embert, lehet a versekre asszociálni. Gutai képei ezer képzetet és élményt elevenítenek föl, amikről azt gondolta az olvasó, hogy már régen elfeledte. Azt gondolom, ettől lehet szeretni a versolvasást, Gutai költészetét is: a messzeségből, a féltudatos vagy a tudattalan tenger fenekéről képes felhozni valaha elsüllyedt dolgokat, mi több, partra dobja azt is, amiről azt se tudtuk, ott van-e valóban. Turner-ködben, lódenkabátban távolodnak a régi búcsúk, nekem ennél a két sornál nyílt ki először a könyv. És rajtam a lódenkabát, szürkészöld, vastag, így ebédeltem egyszer, lelkemen lódenkabáttal, a Vanderbilt-Witney famíliánál, az USA-beli arisztokratáknál. Mielőtt beléptünk volt a hosszú asztalos ebédlőbe, ahol majd fehér ruhás inas mély üvegtálban körbehord vizet, közepén nagy, fehér virággal, kéz- és ujjbegymosásra, de ez ott és akkor sajnos csupán a családfőnek dukált, tehát ennek előtte ültünk volt virágos szófákon és néztük a Turner-képet a szalonban. A há Grór Gáspár ÁLLÓKÉPEK ^ ' 1 J Gutai Magda összegyűjtött verseiről ^ ^ &