Magyar Szemle, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - TANULMÁNYOK - Kulin Ferenc: Szabálytalan recenzió - Debreczeni József: Orbán Viktor
SZABÁLYTALAN RECENZIÓ Debreczeni könyve nem azért jó könyv, mert alapos, hiteles és szuggesztív képet fest folytonosan változó hőséről, hanem mert a főszereplő életútját elemezve magát a változást: a személyiséget formáló történelem és a történelmet formáló személyiség bonyolult egymásra hatását képes megragadni. Nyilvánvaló, hogy ez a képesség számos technikai adottságot (elemző hajlam, arányérzék, tájékozottság stb.) feltételez, ám ahhoz, hogy ezek az adottságok egymással összhangban működjenek, annak titka az életrajzírónak a tárgyához fűződő személyes viszonyában keresendő. Ami az írói adottságokat és az ítélőképességet illeti, az Orbán-életrajz szembetűnően érettebb „produkció" a szerző Antall Józsefről szóló könyvénél. Noha Debreczeni ezúttal sem állja meg, hogy olykor hangot ne adjon a történet fő- és mellékszereplőit kategorikusan minősítő rokon-, illetőleg ellenszenvének, és nem mindig tud ellenállni a tárgya szempontjából érdektelen, ám jó poénra hegyezhető sztorik csábításának, az elbeszélés irodalmi minőségét azonban jellem- és jelenetábrázoló készségének ereje, értekező stílusának lényegre összpontosító, áttetsző tömörsége és a szimbolikus jelentést is hordozó nagy ívű szerkezet összhatása teremti meg. A szerzőnek a tárgyához fűződő viszonya, ami ezeket a történetírói kvalitásokat működésbe hozza, nem korlátozható sem az érzet- Debreczeni József: Orbán Viktor, Osiris, 2002.