Magyar Szemle, 2010 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - KÖRKÉP - Kerepeszki Róbert: Ujváry Gábor: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a neobarokk társadalomban"

148 MAGYAR SZEMLE, 2010.11-12. SZÁM­ ban Ujváry egymás mellé helyezi a korszak történettudománya legnagyobb hatású szintézisének, a Magyar történetnek a szerző­párosát, Hóman Bálintot és Szekfű Gyulát. Kiderül, hogy politikai nézeteik, lelkületük és életpályájuk alakulása az ő esetükben is kü­lönböző, viszonyuk pedig ellentmondásos. Ezeknek a fordulatok­ban gazdag kapcsolatoknak az állomásait megismerve is közelebb kerül az olvasó a két világháború közötti korszak szellemiségéhez. A harmadik tematikus rész és egyben az egész kötet leghosz­­szabb tanulmánya, az Egyetemi ifjúság és katolicizmus a „neobarokk társadalomban" valóban iskolapéldája a történelmi átértékelésnek. Az írás „főszereplője" ugyanis nem egy személy, hanem egy ifjú­sági egyesület, a Foederatio Emericana, amely a korszak legjellem­zőbb egyetemi szervezettípusának, a bajtársi szövetségnek az egyik mintapéldánya. Az első világháború után a (szélső)jobboldali, „ke­resztény-nemzeti" szervezkedéseknek részben elindítója, részben legfontosabb bázisa a fiatalság, elsősorban az értelmiségi ifjúság volt, amely céljainak eléréséhez alakította ki ezt az új szervezeti formát. A sort a Turul Szövetség megalakulása nyitotta meg még 1919-ben a budapesti, majd vidéki tudományegyetemek fakultá­sain, ezt követte ugyanebben az évben a Műegyetem diákságát összefogó Hungária Magyar Technikusok Egyesülete, 1921-ben a katolikus jellegű Foederatio Emericana, végül 1927-ben a legitimis­ta Szent István Bajtársi Egyesület.­ „Intranzigens" jobboldaliságuk miatt ezek a szervezetek a második világháború utáni időszakra nemkívánatossá váltak, és a rendszerváltozás előtti magyar törté­nettudomány ebből adódóan rendkívül egyoldalú, leegyszerűsítő és sommás képet alkotott róluk. A marxista történetírás a bajtársi szövetségek általa fasisztának vagy „reakciósnak" tartott jellegét hangsúlyozta (antiszemitizmus, egyetemi zsidóverések és tünteté­sek stb.), és igyekezett a szerepüket lekicsinyelni, vagy más megvi­lágításban feltüntetni, illetve az „elnyomó rendszernek" tett szol­gálataikat kiemelni. Ujváry Gábor azonban már a rendszerváltozás körüli években bátran nyúlt a témához, igyekezett árnyalni ezen a képen, bemutatni a bajtársi szövetségek általános jellegzetessé­geit, kialakulásuk motivációit, kötött és részletes szokásrendjüket.­ Ez az 1980-as, 1990-es évek fordulóján elkezdett munka „érett be" A harmincharmadik nemzedékben helyet kapó, terjedelmes írásában. Félreértés ne essék, Ujváry nem emeli piedesztálra a Foederatio Emericanát, nem kapnak a tanulmányában túlzottan nagy teret a

Next