Magyar Szemle, 2012 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5-6. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Szabó István "ellentörténelmei" az 1950-es években

118 MAGYAR SZEMLE, 2012. 5-6. SZÁM Jegyzetek A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010- 0007 számú projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Eu­rópai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.­­ Szabó István (1898-1969) debreceni származású történész, akadémikus, egyetemi tanár, Mályusz Elemér ún. népiségtörté­neti iskolájának egyik kiteljesítője, aki a második világháború után is társadalomtörténeti témákkal, mindenekelőtt a magyar parasztság történetével foglalkozott, annak máig legavatottabb kutatójává vált. Főbb művei: Ugocsa megye (1937), A magyar pa­rasztság története (1940), A magyarság életrajza (1941), Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (1948), A falurendszer kialakulása Magyarországon (1966), A középkori magyar falu (1969), Jobbágyok­­parasztok (1976). Munkásságáról, a róla szóló irodalomról leg­újabban vö. Erős Vilmos 2010, 2012. 2 A Marr-i elmélethez vö. Mordovin Maxim, 2006. Az elmélet szerint az ősi régészeti kultúrákat egységes modellre lehet vissza­vezetni, amelyben nincs szerepe az etnikai sajátosságoknak. Mind­ez leképeződése a merev marxi formációelméletnek.­­ Szabó István mindezen felfogásával, értelmezésem szerint, egyfajta „ellentörténelmet" képvisel, a fogalom foucault-i értel­mében. Foucault szerint - saját uralmának legitimálása céljából - minden hatalom megteremti a saját történelemről alkotott fa­buláját, amellyel gyökeresen szemben állnak az általa alávetett, szubaltern rétegek, kultúrák stb. történelemről alkotott nézetei, s amelyek így nemritkán a fennálló hatalommal szembeni „ideológi­ai interpelláció" letéteményesei (a fogalmak Gramsci és Althusser által megalkotott értelmében). Nézetem szerint Szabó István elő­zőkben fejtegetett, a magyar történelemről alkotott narratívája is beleilleszthető ebbe a szkémába. A háború előtt a Szekfű-féle szellemtörténet szerinte (és a népiek szerint) egyoldalúan nyuga­­tos (részben a kultúrfölény gondolatával érintkező) retorikájával szembeni tiltakozásként kapcsolódik a magyar történelem kelet­európai vonatkozásait is figyelembe vevő s persze a parasztságra építő koncepcióhoz. A háború (főként persze 1848) utáni új hatalmi

Next