Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1-2. szám - KÖRKÉP - Bartha Ákos: Baj-társak a két világháború közötti Magyarországon - Kerepenszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban
KÖRKÉP 145 szerecsenmosdatástól sem. Kerepeszki kellő érzékenységgel nyúl a témához, amellett az újabb szakirodalmak terén is igen nagy tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. A hazai publikációk mellett figyelemre méltó módon hasznosítja a külföldi tanulmányokat, köteteket, hiszen „a külföldi, elsősorban a nyugati történetírás az egyetemi ifjúsági szervezetek történetéről szóló szakkönyvek tekintetében a magyar előtt jár" (14.). Kutatását nem könnyítették meg a források sem, melyek egyszerre nevezhetők szétszórtnak, hiányosnak és más tekintetben megdöbbentően kiterjedtnek. A szerző nem kronologikusan, hanem inkább tematikusan igyekszik értelmezni a szervezetet, mely megoldás helyenként ugyan saját bevallása szerint is „ismétlésekhez vezet" (7.), összességében mégis meggyőző a váz (három nagy fejezet), melyre az elbeszélés épül. Először szervezettörténeti szempontból kerül górcső alá a szövetség. Kerepeszki jól kontextualizálja szőkébb témáját: a történelmi környezet néhány társadalmi, politikai sajátosságát a jobboldali fiatalság bajtársi szövetségekhez vezető útja követi. Bár a konzervatív egyetemisták már a századelőn megszervezték a liberális Galilei-kör ellenpólusának szánt szervezeteiket, mindenekelőtt a „kereszt mozgalmat" (és a kötetben nem említett Széchenyi Szövetséget), valódi hatalommal csupán a berendezkedő ellenforradalmi rendszerben töltődtek fel az ekkor már „egyetemi zászlóaljakként" működő csoportok. Hatalmuk főként a rendvédelmi szervek oldalán végzett tevékenységekben, egyetemi igazoltatásokban és különböző atrocitásokban (zsidóverésekben) nyilvánult meg. Az 1920 nyarán megalakuló Turul aktuális célkitűzései természetesen ennél jóval cizelláltabbak voltak; a kötet komparatisztikai eszközökkel szemlélteti a politikai-gazdasági-társadalmi helyzet változásait tükröző éves célokat. A Turul rokon egyesületek közül való kiemelkedéséhez mindenekelőtt három tényező szükségeltetett: a szövetség intézmény- és (elvi) felekezetfelettisége, szabad királyválasztó álláspontja (kormányzóhűsége) és egyetemi befolyása. A szervezet súlyát jelzi, hogy bizonyos címek birtokosaként („patrónusként" vagy „magiszterként") miniszterek, egyetemi tanárok és elismert írók adták nevüket a bajtársak ténykedéséhez. A szerző debreceni adatokkal cáfolja a dzsentri, kispolgári és értelmiségi elemek feltételezett túlsúlyát a szövetségben, rámutatva az alsóbb rétegekből érkezők jelentékeny számára. Hasonlóan érdekes jelenség a konzervatív nőeszményt