Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1-2. szám - KÖRKÉP - Bartha Ákos: Baj-társak a két világháború közötti Magyarországon - Kerepenszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban

KÖRKÉP 145 szerecsenmosdatástól sem. Kerepeszki kellő érzékenységgel nyúl a témához, amellett az újabb szakirodalmak terén is igen nagy tá­jékozottságról tesz tanúbizonyságot. A hazai publikációk mellett figyelemre méltó módon hasznosítja a külföldi tanulmányokat, köteteket, hiszen „a külföldi, elsősorban a nyugati történetírás az egyetemi ifjúsági szervezetek történetéről szóló szakkönyvek te­kintetében a magyar előtt jár" (14.). Kutatását nem könnyítették meg a források sem, melyek egyszerre nevezhetők szétszórtnak, hiányosnak és más tekintetben megdöbbentően kiterjedtnek.­ A szerző nem kronologikusan, hanem inkább tematikusan igyekszik értelmezni a szervezetet, mely megoldás helyenként ugyan saját bevallása szerint is „ismétlésekhez vezet" (7.), összességében még­is meggyőző a váz (három nagy fejezet), melyre az elbeszélés épül. Először szervezettörténeti szempontból kerül górcső alá a szö­vetség. Kerepeszki jól kontextualizálja szőkébb témáját: a történel­mi környezet néhány társadalmi, politikai sajátosságát a jobboldali fiatalság bajtársi szövetségekhez vezető útja követi. Bár a konzer­vatív egyetemisták már a századelőn megszervezték a liberális Galilei-kör ellenpólusának szánt szervezeteiket, mindenekelőtt a „kereszt mozgalmat" (és a kötetben nem említett Széchenyi Szövet­séget), valódi hatalommal csupán a berendezkedő ellenforradalmi rendszerben töltődtek fel az ekkor már „egyetemi zászlóaljakként" működő csoportok. Hatalmuk főként a rendvédelmi szervek ol­dalán végzett tevékenységekben, egyetemi igazoltatásokban és különböző atrocitásokban (zsidóverésekben) nyilvánult meg. Az 1920 nyarán megalakuló Turul aktuális célkitűzései természetesen ennél jóval cizelláltabbak voltak; a kötet komparatisztikai eszkö­zökkel szemlélteti a politikai-gazdasági-társadalmi helyzet válto­zásait tükröző éves célokat. A Turul rokon egyesületek közül való kiemelkedéséhez minde­nekelőtt három tényező szükségeltetett: a szövetség intézmény- és (elvi) felekezetfelettisége, szabad királyválasztó álláspontja (kor­mányzóhűsége) és egyetemi befolyása. A szervezet súlyát jelzi, hogy bizonyos címek birtokosaként („patrónusként" vagy „magisz­terként") miniszterek, egyetemi tanárok és elismert írók adták nevü­ket a bajtársak ténykedéséhez. A szerző debreceni adatokkal cáfolja a dzsentri, kispolgári és értelmiségi elemek feltételezett túlsúlyát a szövetségben, rámutatva az alsóbb rétegekből érkezők jelentékeny számára. Hasonlóan érdekes jelenség a konzervatív nőeszményt

Next