Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.
128 MAGYAR SZEMLE, 2013.11-12. SZÁM megjelenéséig) elfelejtetnek. Mindhármójukban közös, hogy több-kevesebb mértékű, eredeti művészi értékű kibontakozásuk lényegében 1896 után következett be; tehát Justh Bródyt és Herczeget illetően inkább csak a „zsengéiket" olvasta. Térjünk vissza Justh naplóihoz és leveleihez. Témaviláguk egyrészt szerteágazóan terjedelmes - másrészt két karakteresen elkülönülő, messzemenően átfogó és jelentékeny filozófiai alapfogalom köré szervezhető. Mivel az egyik a civilizáció, a másik meg a kultúra, ilyenformán Justh Zsigmond is - Szemere Bertalan születési bicentenáriumához hasonlóan - két emléktanulmányt igényel és érdemel. A jelenlegi a kultúráé - a korábbi a civilizációé: Politikatörténeti portrévázlatok főcímmel. Alcíme szerint: Társadalomkritikai töredékek Párizstól Pestig, a 150 éve született Justh Zsigmond naplóiban. (Közlésre a Confessio című folyóirat, a Magyarországi Református Egyház Figyelője fogadta el.) Miniatűr politikai panoptikum az, két részre bontva, első felében a franciák, a másodikban meg a magyarok szerepeltetésével. Ott Gambetta, Mac-Mahon és Boulanger - itthon Rudolf trónörökös, gróf Tisza Kálmán, gróf Csáky Albin, Berzeviczy Albert és Kállay Béni. A politikusok kevés számú „portrévázlatait" (a franciákhoz még hozzákapcsolva XIII. Leó pápát is) mindkét esetben kiegészíti egyfajta társadalmi kitekintés. Ott a párizsiak és mindenféle művészek - itthon a pestiek és a dzsentrik. Ez a tanulmány (vagy talán inkább esszé) tehát már a kultúráé. Közelebbről a művészeti és esztétikai kultúráé - Justh szemrevételezéseiből kiindulva. Tagolásunk a művészeti ágak hagyományosan egyezményes sorrendjéből fakad. Az első fejezet az irodalomé, majd színre kerül a dráma és a zene, végül megmutatkoznak a képzőművészetek. Főként a szobrok és festmények zárják „keretbe" a műfajok szemléjét. Természetesen minden