Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Várnagy Ildikó: Apám emlékére VI.
APÁM EMLÉKÉRE (Várnagy László pszichológus, 1915-1996) 6. rész Biztonság Az ember szervezete már nem tudja követni az általa alakított közeg gyorsuló növekedését: gyorsabban változtat, mint ahogy változni képes. Ez önpusztító fáziseltolódás! Okainak fenntartása bűn, hiba. Ebben részes minden emberi erőrendszer, mely meghatározó: politika, gazdaság, tudomány, művészet. Most kellene világos távlatokat látni, létgazdálkodási módszereket kidolgozni a világban. Az univerzumhoz való erőviszonyunk ellenére saját viszonyunk erőmennyisége sosem válhat semmivé. Ez a tény figyelmeztető, számon kérhető. A magunkkal szemben érzett számonkérhetőségeket titkoljuk mások előtt. Miért? Születéskor kapott energiánkat őrizzük, védjük, gyarapítjuk. Mindez mások terhelésével, mások útjában történhet csak. A terheléseket mindenki csak akkor vállalja, ha haszonnal jár. Akiknél nem így van, azok elgázolandók! Látni - nem - mérés Látni, lét-összérzékeléssel summázni. Hogyan lehetséges az, hogy az ember ellát minden halálig, miközben önpusztító tevékenységét fejlődésnek minősíti? Vakság és süketség, történeti méretekben! Csak vakmerően lehet egyetemes emberi távlatokban látni. Közösségivé csak olyan mértékben lehet alakítani az egyént, amilyen mértékben ez az alakítás visszacsatolja az érdek-kielégíthetőségeket .