Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Várnagy Ildikó: Apám emlékére VI.

APÁM EMLÉKÉRE (Várnagy László pszichológus, 1915-1996) 6. rész Biztonság Az ember szervezete már nem tudja követni az általa ala­kított közeg gyorsuló növekedését: gyorsabban változtat, mint ahogy változni képes. Ez önpusztító fáziseltolódás! Okainak fenntartása bűn, hiba. Ebben részes minden em­beri erőrendszer, mely meghatározó: politika, gazdaság, tudomány, művészet. Most kellene világos távlatokat lát­ni, létgazdálkodási módszereket kidolgozni a világban. Az univerzumhoz való erőviszonyunk ellenére saját viszo­nyunk erőmennyisége sosem válhat semmivé. Ez a tény figyelmeztető, számon kérhető. A magunkkal szemben érzett számonkérhetőségeket titkoljuk mások előtt. Miért? Születéskor kapott energiánkat őrizzük, védjük, gyarapít­juk. Mindez mások terhelésével, mások útjában történhet csak. A terheléseket mindenki csak akkor vállalja, ha ha­szonnal jár. Akiknél nem így van, azok elgázolandók! Látni - nem - mérés Látni, lét-összérzékeléssel summázni. Hogyan lehetséges az, hogy az ember ellát minden halálig, miközben önpusz­tító tevékenységét fejlődésnek minősíti? Vakság és süket­ség, történeti méretekben! Csak vakmerően lehet egye­temes emberi távlatokban látni. Közösségivé csak olyan mértékben lehet alakítani az egyént, amilyen mértékben ez az alakítás visszacsatolja az érdek-kielégíthetőségeket .

Next