Magyar Szemle, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9-10. szám - ESSZÉ - Orbán Viktor: Gyászbeszéd Granasztói György temetésén

ORBÁN VIKTOR GYÁSZBESZÉDE GRANASZTÓI GYÖRGY TEMETÉSÉN 2016. augusztus 25., Budapest Az volt a tervem, hogy idén, amikor az ősz beszökik, és Szent Mihály útján suhan, vele és Martonyi Jánossal - ha egy napra is, de - kiszökünk Párizsba. Megírták ugyanis, hogy elkészült Párizs szívében az a hatal­mas ortodox templom, amelynek felszentelése néhány napra a politikai hírek élére állítja a francia fővárost, s hetekig teret nyit az Európáról, a civilizációk jövőjéről, a politika és a kultúra kapcsolatáról szóló eszme­­futtatásoknak. Már előre - mint látható, túlságosan is korán­­ örültem annak a délutánnak, amelynek izgalmas történetfilozófiai beszélgetései­ben én majd érdeklődő hallgatással vehetek részt. A magamfajta örök diák mérföldekről, és ha szabad ezt mondanom: szagról felismeri az örök tanárt, így csapódtam én Granasztói György, az örök tanár mellé, és ezért ragaszkodtam hozzá addig, amíg tehettem. A tanároknak ez a fajtája nem ad órákat, nem tart előadásokat, és nem vizsgáztat. A ta­nároknak az a fajtája, amelyhez Granasztói György is tartozott, egysze­rűen csak van, létezik, él, és megengedi, hogy mi vele együtt létezhes­sünk. Nem magyaráz, nem bizonyít, csak elmond, ha beszélsz, figyel, ha szamárságot mondasz, rápirítás helyett elegáns ellentörténetet hoz föl, s te beismerés nélkül is ráébredhetsz szamár voltodra. És ha eredeti gondolatod támad, valami titkos módon érzed, hogy ő is veled örül. A veszteségünk hatalmas és felmérhetetlen. Nem melldöngető, nem ég­bekiáltó, inkább csendes és mély veszteség ez. Olyan veszteség, amely nem dönt le a lábadról, nem sújt a földre, nem rendít meg drámaian, de érzed, hogy sokáig nem tudsz majd szabadulni a tompa fájdalom­tól, érzed, hogy hiánya évekig fog kísérni nap mint nap. Még a hiánya is olyan lesz, mint az élete volt: decens, kimért és mély. Mindig is azt gondoltam róla, hogy ha van ősalakja a polgárnak, ha van megtestesü­lése a Márai-féle embereszménynek, ha van még túlélő példánya ennek az osztálynak, akkor az minden kétséget kizáróan ő. A magyar polgár. Aki, bár magától értetődőnek tekinti a szellem elsőbbségét az anyaggal szemben - elvégre nem beszélő állatok vagyunk -, sohasem esett azok hibájába, akik az értelmet, a kulturáltságot, a műveltséget az emberi BÚCSÚ GRANASZTÓI GYÖRGYTŐL .

Next