Magyar Szemle 24. kötet (1935. 5-8. sz.)
Badics József: Szerves birtokpolitika
Macir Szemle 1935 AUGUSZTUS XXIV. KÖTET 4. (96.) SZÁM SZERVES BIRTOKPOLITIKA AEREBOE, a németek nagy agrárpolitikai úttörője panasszolja agrárpolitikájában, hogy a telepítési akciókban rend/rszerint csak a telepítés technikájáról van szó és nem cél-JL IL tudatos, átgondolt telepítési politikáról. Pedig ezen fordul meg a dolog, ezen múlik a még oly jól választott mechanikus megoldás okszerűsége is. Nálunk a telepítés kérdéseinek lényegét sokan abban látják, hogy a felett vitázzanak, hogy például falu- vagy tanyarendszerben telepítsünk-e, milyen legyen a telep mértani alakja, a telepes lakása, mit termeljen s termelése veszteségét milyen alapból fedezze az állam stb.? Ezek helyett a csak harmadsorban fontos részletkérdések helyett vizsgáljuk meg azokat az organikus kapcsolatokat, amelyek a mezőgazdasági üzem jövedelmezősége, népességeltartó képessége, a birtok- és üzemnagyság, valamint az állam gazdasági és kultúrpolitikai ténykedései közt fennállanak. Liebig, a nagy élettani tudós állította fel a növények táplálkozásáról azt a róla elnevezett törvényt, hogy a növény fejlődésének mértékét a növény fejlődéséhez szükséges annak a tápanyagnak a mennyisége szabja meg, amelyik a többi tápanyaggal szemben minimumban van. A növény a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat csak egy meghatározott arány szerint képes felvenni. Ez az arány mindenkor a minimumban lévő táplálékhoz igazodik. Liebig törvénye azonban az egész mezőgazdasági termelésre is alkalmazható. Ez a tágabb értelemben vett minimumtörvény azt tanítja, hogy a mezőgazdasági termelés eredményességét az a termelési tényező szabja meg, amelyik az adott viszonyok közt a minimumban van. Minimumban lehet például a talajminőség, a klíma s ezen belül például a napsugár vagy a csapadék, a felszerelés, a forgótőke, a munkaerő, a szaktudás, a piaci viszonyok (agrárolló), a jogrend, a vagyonbiztonság stb. Az egész termelés eredményességét akár magán-, akár közgazdasági nézőpontból az a tényező fogja megszabni, amelyikből a legszűkösebben futja. Hiába van meg elegendő mennyiségben a termeléshez szükséges minden egyéb tényező, ha például, mint azt ma világszerte tapasztalhatjuk, minimumban van a gazdaságpolitikai bölcseség vagy a jogbiztonság. A termelés eredményessége, a népesség boldogulása ehhez a minimumhoz zsugorodik. A legjobb szándékú részletintézkedések, amelyek nem a minimumban lévő termelési tényezőt gyarapítják, a termelés ered- 20 297 I(jf$T5' F rrr'Tr:r«Kí> liOtxSOÍS Í 193? ev. J '