Magyar Szemle 25. kötet (1935. 9-12. sz.)

Bierbauer Virgil: A kiállítások művészete

Okt. BIERBAUER: A KIÁLLÍTÁSOK MŰVÉSZETE 143 Igen a kiállítás vásári tartalma —• üzleti gerince — teljesen a háttérbe szorult, sőt azt a rendezők szinte mellékesnek minősítették, szinte takargatták! Az itt feltárt út jellemzőjévé lett az elmúlt 25 év nagyobb és kisebb kiállításainak: 1925-ben Párizs az új iparművészet jegyében rendez világkiállítást, 1931-ben a francia kolóniáknak népszerűsíté­sére. 1929-ben Köln a sajtó nagyhatalmát kívánja demonstrálni a Pressán. Újabb típust inauguráltak 1927-ben Stuttgartban, ahol nem múló kiállítási pavillonokat és csarnokokat róttak össze, hanem az új lakóforma bemutatására egy 30 házból álló lakótelepet építettek, amely azóta is használatban van. Ezt a példát azóta többször követ­ték. (Breslau 1929, Wien 1932, Varsó 1935.)­ De egy emberöltő ilyen gyakorlata mindezt megszokottá tette, a közönség mindinkább kezd elfásulni a kiállításügy iránt, belefárad és bizalmatlan lesz, főként azért, mert néhány egészen nagyszabású, kitűnő gondolat, de alapjában szinte tökéletesen megrendezett kiállí­tás után a kiállítások hada csak csalódást okozott számára. Mindenki, aki a kérdéssel foglalkozik, világosan érzi, hogy vagy be kell szüntetni a kiállításokat, vagy valamilyen változásnak kell bekövetkeznie, külö­nösen érzik ezt a kiállítók, akik a költségeket megfizetik. Elkedvetle­nedésük, kényszerű részvételük csak még inkább elsekélyíti az egész kiállításügyet. Bár nálunk, szomorú gazdasági körülményeink köze­pette, nagyobbszabású, világviszonylatban is hatásra törekvő kiállí­tásokról beszélni sem lehet, mégis mindezt érzi mindenki, aki csak meglátogatja mindig inkább vásárjellegű kiállításainkat és ott meg­figyeli az unottan fáradozó közönséget, a kiállítók kedvetlenségét. Lássuk tehát a kiállításügy alapvető kérdéseit először a látogató közönség szemszögéből. Mit vár a beléptijegyet megváltó a kiállítástól ? Újat akar látni, az újnak mindig eleven szenzációja csábítja a kiállí­tásba. Talán —a tudat alatt —­ tanulni is akar, olyant akar kellemes körülmények közepette megismerni, ami az életét szebbé és kényel­mesebbé teheti, amivel munkáját eredményesebbé teheti. Tájéko­zódni akar azokról a lehetőségekről, amelyek életsorsát talán előbbre­vihetik. Jó jelige alatt rendezett népszerű tudományos kiállításon ismereteit akarja bővíteni. Az első tényezőt: az újnak varázsát kitűnő kereskedelmi érzék­kel ismerik fel az ú. n. újdonságterjesztők, akik a kispénzű közönség számára meglepően új cikkeket, filléres árukat kínálnak ősi vásári zenebonával, színészi rábeszélőképességgel. S ők azok, akik kiállí­tások hasznának javát besöprik apró, de nagyforgalmú, gyors lejáratú üzletkötéseikkel. Ezért nincsen kiállítás, ahol ott ne lennének. Ben­nük él a régi vásárok szelleme legtisztábban, legéletrevalóbban, ők tudják az újat legélesebben kidomborítani. Persze a közönség nem ezért jön: a tényleg vásárolni kívánó közönség komolyabb szükségleteinek kielégítésére, tájékozódásra tö­rekszik. A komolyabb ipar és kereskedelem azonban sokkal kevesebb sikerrel, hozzáértéssel szolgálja ezt az óhajt. Apró és apróbb ú. n. „standokat" bérel s abba belezsúfolja minden válogatás nélkül minden ! A képzőművészeti kiállítások szövevényes és kényes kérdéseivel e tanulmány­ban nem foglalkozunk.

Next