Magyar Szemle 38. kötet (1940. 1-6. sz.)
Gortvay György: Zöld Kereszt
1940 JANUÁR MAGYAR SZEMLE XXXVIII. KÖTET I. (149.) SZÁM ZÖLD KERESZT JOHAN BÉLÁNAK, a magyar közegészségügyi szolgálat vezetőjének „Gyógyul a magyar falu" címen most napvilágot látott és nagy társadalmi visszhangot keltő tanulmányában részletes számadást tesz közzé arról a munkáról, amelyet a Zöld Kereszt egészségvédelmi szolgálat az elmúlt 12 esztendő alatt végzett. Nem hivalkodással, hanem szakavatott tárgyilagossággal ismerteti e falumentő munka erőfeszítéseit, tapasztalatait és eredményeit. Bizonyos, hogy a könyv szerzőjének fanatikus munkakedve, kivételes szervezőképessége és őszinte faluszeretete a legnagyobb tényező ebben a munkában. De a mű tartalmánál fogva is általános érdeklődésre tarthat számot, annál is inkább, mert egyenesen a nagyközönség számára írták. Ám figyelmet érdemel azért is, mert állást foglal a magyar egészségügyi politika alapvető kérdéseiben és irányt ad a jövő egészségpolitikai törekvéseinek. Márpedig az egészségügyi kérdések helyes megoldása , azaz az állam egészségügyi közigazgatási rendszere végeredményben a nemzet boldogulásának meg a nép munkaképességének döntő jelentőségű tényezője. A falu egészségügyi szükségleteinek, csakúgy mint a falu egyetemes társadalmi életének helyes megítélését hosszú ideig erősen hátráltatta az a hagyományos tévhit, hogy a falusi élet egészségügyi és társadalmi szempontból általában kedvezőbb, mint a városi. Ez a felfogás, továbbá anyagi eszközeink korlátoltsága és falusi népességünk politikai súlyának jelentéktelensége magyarázza, hogy egészségügyi közigazgatásunk a múltban nem rendelkezett a komoly segítés eszközeivel és bár a falu elhagyatottsága, elhanyagolt erkölcsi és szellemi világa, a néptáplálkozás elégtelensége akkor sem volt ismeretlen előtte, nem állott módjában a bajokat intézményesen orvosolni. Túlzás volna azonban azt állítani, hogy a világháború előtt semmi sem történt a faluegészségügy terén, ha ez vitathatatlanul elhanyagoltabb része volt is a közegészségügynek. Voltak alapvető közegészségügyi jogszabályaink és törvényeink, mint például a máig sem eléggé méltányolt 1876: XIV. t.-c., talán a világ legelső és legtökéletesebb generális egészségügyi kerettörvénye, az 1908 : XXXVIII. t.-c., a körorvosi intézmény megteremtője, a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről szóló 1926: VII. t.-c., a tanyai közigazgatás tárgyában intézkedő 1927. évi belügyminiszteri rendelet, amelyek elegendő jogalapot nyújtottak volna a falu szociális állapotai-