Magyar Szemle 38. kötet (1940. 1-6. sz.)

Gortvay György: Zöld Kereszt

1940 JANUÁR MAGYAR SZEMLE XXXVIII. KÖTET I. (149.) SZÁM ZÖLD KERESZT J­OHAN BÉLÁNAK, a magyar közegészségügyi szolgálat vezetőjé­nek „Gyógyul a magyar falu" címen most napvilágot látott és nagy társadalmi visszhangot keltő tanulmányában részletes számadást tesz közzé arról a munkáról, amelyet a Zöld Kereszt egészségvédelmi szolgálat az elmúlt 12 esztendő alatt végzett. Nem hivalkodással, hanem szakavatott tárgyilagossággal ismerteti e falumentő munka erőfeszítéseit, tapasztalatait és eredményeit. Bizonyos, hogy a könyv szerzőjének fanatikus munkakedve, kivételes szervező­képessége és őszinte faluszeretete a legnagyobb tényező ebben a mun­kában. De a mű tartalmánál fogva is általános érdeklődésre tarthat számot, annál is inkább, mert egyenesen a nagyközönség számára írták. Ám figyelmet érdemel azért is, mert állást foglal a magyar egész­ségügyi politika alapvető kérdéseiben és irányt ad a jövő egészségpoli­tikai törekvéseinek. Már­pedig az egészségügyi kérdések helyes meg­oldása , azaz az állam egészségügyi közigazgatási rendszere végered­ményben a nemzet boldogulásának meg a nép munkaképességének döntő jelentőségű tényezője. A falu egészségügyi szükségleteinek, csakúgy mint a falu egyete­mes társadalmi életének helyes megítélését hosszú ideig erősen hát­ráltatta az a hagyományos tévhit, hogy a falusi élet egészségügyi és társadalmi szempontból általában kedvezőbb, mint a városi. Ez a fel­fogás, továbbá anyagi eszközeink korlátoltsága és falusi népességünk politikai súlyának jelentéktelensége magyarázza, hogy egészségügyi közigazgatásunk a múltban nem rendelkezett a komoly segítés eszkö­zeivel és bár a falu elhagyatottsága, elhanyagolt erkölcsi és szellemi világa, a néptáplálkozás elégtelensége akkor sem volt ismeretlen előtte, nem állott módjában a bajokat intézményesen orvosolni. Túlzás volna azonban azt állítani, hogy a világháború előtt semmi sem történt a faluegészségügy terén, ha ez vitathatatlanul elhanyagol­tabb része volt is a közegészségügynek. Voltak alapvető közegészség­ügyi jogszabályaink és törvényeink, mint például a máig sem eléggé méltányolt 1876: XIV. t.-c., talán a világ legelső és legtökéletesebb generális egészségügyi kerettörvénye, az 1908 : XXXVIII. t.-c., a körorvosi intézmény megteremtője, a mezőgazdasági népesség érde­keit szolgáló népiskolák létesítéséről szóló 1926: VII. t.-c., a tanyai közigazgatás tárgyában intézkedő 1927. évi belügyminiszteri rendelet, amelyek elegendő jogalapot nyújtottak volna a falu szociális állapotai-

Next