Magyar Szemle 38. kötet (1940. 1-6. sz.)

Gortvay György: Zöld Kereszt

A MAGYAR SZEMLE 1940 hiányossága és elégtelensége, hogy az egészségügyi körök magas lélek­száma miatt falvaink szegényebb rétegei számára nem volt biztosítva a megfelelő orvosi kezelés és gyógyellátás, hanem abban is, hogy ez a gyógykezelés rendszerint — igen különböző okok miatt — az orvos­nak csupán egyszeri látogatásában merült ki. A falusi beteg szomorú elhagyatottsága és a környezet, ahol a betegség lefolyt, igen gyakran egyenesen elrettentette magát az orvost is, aki a szakszerű ápolás szem­pontjából sokszor teljesen tehetetlen volt a szegénységgel és értetlen­séggel szemben. Egészségpolitikai szempontból igen nagy hordereje van annak, hogy a Zöld Kereszt-szolgálat a szegénybetegellátásba bevitte a megelőzés lehetőségeit és hogy a szegénysorsú betegek ambu­láns és otthoni ápolását az egészségházakban létesített betegápolási segédanyagraktár segítségével rendkívül megkönnyítette. Ezáltal a költséges kórházi ápolást is igen sok esetben nélkülözhetővé tette. Igen nagy nehézségeket okozott a múltban azoknak a falusi szegény betegeknek az ápolása, akik akár betegségük természete miatt, akár szociális okokból, otthonukban nem voltak gyógyíthatók. Kár, hogy ezeknek a nehézségeknek a kiküszöbölése érdekében végzett fárado­zásairól, valamint a szegénygondozás és a kórházügy rendezésének kölcsönösségére vonatkozó tapasztalatairól nem számol be könyvében. Nagyon helyesen mutat rá Johan Béla, hogy azok, akik népünk­nek a kuruzslókhoz és laikus orvoslókhoz való vonzódását egyszerűen egészségügyi tudatlanságnak hiszik, gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy ebben az orvosi eljárás költséges vagy nehézkes volta is nagy sze­repet játszott. Az orvos sokszor messze lakik, az utak járhatatlanok. Bizonyára ez a meggyőződés termelte ki a Zöld Keresztes-rend­szer egyik legokosabb és legsajátosabb jellemzőjét, a mozgó megol­dásokra való törekvést az egészségügyi igazgatás terén. A Zöld Keresz­tes vándor egészségvédelmi rendelések, a röntgennel felszerelt vándor tüdőgondozók, az ambuláns fogászati vándorlás, a hordozható fek­tető házacskák, vándorbölcsődék és szülészeti vándorzsák, a csecsemő­vándorkelengye stb. a szükség szerint hol ebben, hol ab­ban a község­ben jelennek meg. És megjelennek immár a tanyákon is. A Zöld Keresztes egészségvédelmi szolgálat másik legsikerültebb intézménye az egészségügyi védőnő, az egészségvédelmi szolgálat orvosának a családokba kihelyezett Végrehajtó szerve. Az ő közremű­ködése biztosítja, hogy a gondozó orvos a beteg életmódjának, élet­körülményeinek pontos ismeretében és nem csak a látható szimptómák megvizsgálása alapján láthatja el a beteget. Az egészségügyi védő­nőnek családlátogatásai alkalmával alkalma van egészen közelről meg­ismerni a nép érzelemvilágát és gondolkodásmódját s ezen a réren a védőnő az egyéni higiéné legjobb tanítója. De amikor a népet a helyes életmódról és az egyéni higiéné szabályairól kioktatja, egyúttal szociális nehézségeikben is tanácsadójukká és segítőjükké válik, így viheti be a szeretet és az emberi szolidaritás érzését a falu bizony sok­szor sivár életébe és így válhatik a védőnő valósággal áldássá a falusi nép számára. A gyakorlati falusi egészségvédelmi munka fővára az ú. n. egész­ségház vagy egészségügyi központ. Ez nem egyszerű orvosi rendelő­

Next