Magyar Szemle 38. kötet (1940. 1-6. sz.)
Gortvay György: Zöld Kereszt
A MAGYAR SZEMLE 1940 hiányossága és elégtelensége, hogy az egészségügyi körök magas lélekszáma miatt falvaink szegényebb rétegei számára nem volt biztosítva a megfelelő orvosi kezelés és gyógyellátás, hanem abban is, hogy ez a gyógykezelés rendszerint — igen különböző okok miatt — az orvosnak csupán egyszeri látogatásában merült ki. A falusi beteg szomorú elhagyatottsága és a környezet, ahol a betegség lefolyt, igen gyakran egyenesen elrettentette magát az orvost is, aki a szakszerű ápolás szempontjából sokszor teljesen tehetetlen volt a szegénységgel és értetlenséggel szemben. Egészségpolitikai szempontból igen nagy hordereje van annak, hogy a Zöld Kereszt-szolgálat a szegénybetegellátásba bevitte a megelőzés lehetőségeit és hogy a szegénysorsú betegek ambuláns és otthoni ápolását az egészségházakban létesített betegápolási segédanyagraktár segítségével rendkívül megkönnyítette. Ezáltal a költséges kórházi ápolást is igen sok esetben nélkülözhetővé tette. Igen nagy nehézségeket okozott a múltban azoknak a falusi szegény betegeknek az ápolása, akik akár betegségük természete miatt, akár szociális okokból, otthonukban nem voltak gyógyíthatók. Kár, hogy ezeknek a nehézségeknek a kiküszöbölése érdekében végzett fáradozásairól, valamint a szegénygondozás és a kórházügy rendezésének kölcsönösségére vonatkozó tapasztalatairól nem számol be könyvében. Nagyon helyesen mutat rá Johan Béla, hogy azok, akik népünknek a kuruzslókhoz és laikus orvoslókhoz való vonzódását egyszerűen egészségügyi tudatlanságnak hiszik, gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy ebben az orvosi eljárás költséges vagy nehézkes volta is nagy szerepet játszott. Az orvos sokszor messze lakik, az utak járhatatlanok. Bizonyára ez a meggyőződés termelte ki a Zöld Keresztes-rendszer egyik legokosabb és legsajátosabb jellemzőjét, a mozgó megoldásokra való törekvést az egészségügyi igazgatás terén. A Zöld Keresztes vándor egészségvédelmi rendelések, a röntgennel felszerelt vándor tüdőgondozók, az ambuláns fogászati vándorlás, a hordozható fektető házacskák, vándorbölcsődék és szülészeti vándorzsák, a csecsemővándorkelengye stb. a szükség szerint hol ebben, hol abban a községben jelennek meg. És megjelennek immár a tanyákon is. A Zöld Keresztes egészségvédelmi szolgálat másik legsikerültebb intézménye az egészségügyi védőnő, az egészségvédelmi szolgálat orvosának a családokba kihelyezett Végrehajtó szerve. Az ő közreműködése biztosítja, hogy a gondozó orvos a beteg életmódjának, életkörülményeinek pontos ismeretében és nem csak a látható szimptómák megvizsgálása alapján láthatja el a beteget. Az egészségügyi védőnőnek családlátogatásai alkalmával alkalma van egészen közelről megismerni a nép érzelemvilágát és gondolkodásmódját s ezen a réren a védőnő az egyéni higiéné legjobb tanítója. De amikor a népet a helyes életmódról és az egyéni higiéné szabályairól kioktatja, egyúttal szociális nehézségeikben is tanácsadójukká és segítőjükké válik, így viheti be a szeretet és az emberi szolidaritás érzését a falu bizony sokszor sivár életébe és így válhatik a védőnő valósággal áldássá a falusi nép számára. A gyakorlati falusi egészségvédelmi munka fővára az ú. n. egészségház vagy egészségügyi központ. Ez nem egyszerű orvosi rendelő