Magyar Szemle 39. kötet (1940. 7-12. sz.)

Julier Ferenc: Angol-német háború

Mielőtt a viszonyoknak a fenti vonatkozásban való jellemzésére át­térnénk, meg kell jegyeznünk, hogy megfontolásaink és következtetéseink alapjául a német hadijelentések adatait vesszük. Az angol hajóhad ma vízkiszorításban és ennek megfelelően tüzérségi erőben is többszörösen felülmúlja a német hajóhadat. Bár erejének meg­osztására kényszerül, amennyiben jelentős részt kénytelen a Földközi-tengeren tartani és a hajókaravánok kísérése is számos kisebb egységet igényel, az Északi-tengeren még mindig elég erőt tarthat ahhoz, hogy a német hajóhad számára a megütközést reménytelen kísérletté tegye. Az angol hajóhad az eddig elszenvedett veszteségek levonásával, de az új építések hozzá­adásával számlálhat: 16 csatahajót (514.000 tonna), 6 repülőgépanyahajót (127.000 tonna), 71 cirkálót (504.000 tonna), 180 torpedórombolót (253.000 tonna), az Egyesült Államoktól átveendő 50 ilyen hajó nélkül, végül 62 búvárnaszádot. Ezenfelül már vízre van bocsátva 3 darab 35.000 tonnás csatahajója. A német hajóhad ereje­­ a veszteségek és új építések figyelembe­vételével lehet: egy 35.000, két 26.000 és két 10.000 tonnás csatahajó, valamint egy épülőfélben levő 35.000 tonnás csatahajó (összesen 142.000 tonna), 6 cirkáló (52.000 tonna), 57 torpedóromboló és torpedónaszád (59.000 tonna), 45 búvárnaszád. Tudjuk még, hogy mind a németek, mind az angolok bizonyos számú gyorsnaszádot építettek torpedótámadás céljaira. Az ilyen német naszádok nagy sikereiről a német jelentések már többször adtak hírt. Ha a felsorolt adatok nem lehetnek is pontosak, mert hiszen a hadviselő felek a hajóveszteségeket és új hajók vízrebocsátását nem mindig közlik, a számok mégis elég hűen tájékoztathatnak bennünket az erőviszonyokról. Az erőaránytalanság dacára az angol fölény még­sem jelent kiegyensúlyoz­hatatlan veszedelmet. A németeknek ugyanis az angol hajóhad ellen kiváló harci eszközük van a zuhanóbombázó gépekben. Hogy az ilyen német légierők újabban nem keresik fel Anglia északi hadikikötőit, amelyekben az angol hajóhad most tartózkodik, minden valószínűség szerint abban leli magyarázatát, hogy a német fővezérség nem akarja a légi haderőt megosztani. A német haditerv a légihaderőnek gyaníthatóan a La Manche és a Bristol­csatornában közlekedő, illetve felbukkanó hajókaravánok elpusztítása mel­lett első feladatul azt írta elő, hogy Anglia déli és középső részének nagyobb kikötőit, repülőtereit, hajógyárait, raktárait és hadiüzemeit bombázza össze. E feladatok elvégzésével természetszerűen együttjár az ellenszegülő angol légiflottarészek leküzdése. Mikor a vázolt feladatot a német légihaderő megoldotta, veszi majd sorra az angol hajóhadat. Ami a német légihaderő eddigi működését illeti, azt a következőkben foglalhatjuk össze. Német hivatalos adatok szerint a háború első 12 hónapja alatt német fegyverek hatása következtében 6950 ellenséges repülőgép pusztult el. Ugyanekkor a német veszteség 1050 gépre rúgott. Az ellenség vesztesége tehát a németnek több mint hatszorosa volt. Emlékezetbe idézzük itt, hogy a németek mind a lengyelországi, mind a norvégiai, a flandriai és a francia­országi hadjárat alatt pár napon belül megszerezték a légi fölényt, pedig nyugaton egyidejűleg kellett a holland, belga, francia és angol légihaderő ellen küzdeniök. Utalhatunk arra is, hogy a német légihaderők a háború jelen időszakában mindennap meglátogatják Angliának legtöbb katonai célt tartalmazó területeit és ott az angolok által is elismert, rettenetes pusztí­tást végeznek. Ugyan az angolok sem maradnak adósok a felelettel, de a lejebb részletezett erőviszonyok, nemkülönben az angol katonai célok zsúfoltsága miatt ez korántsem lehet a némettel egyenértékű.

Next