Magyar Szó, 1900. május (1. évfolyam, 78-104. szám)

1900-05-15 / 90. szám

1­8­90. szám. MAGYAR SZÓ H.TÉ ...... I M.-MIP — ■ ■ ■ I ■ ■ II. -M. ■ ■ [UNK] ■ [UNK]!■ [UNK] [UNK] [UNK] kodni ? Mit szól ehhez a kegyelmes főispán ur, respektive a m. kir. belügyminiszter ur? • Ezen röpiratnak az ügyében már volt esküdt­széki tárgyalás. Akkor Dorfner Antal kispesti jegyző és Ács László kispesti biró voltak a pa­naszosok. Az esküdtek felmentették Seper Kaje­­tánt s a kispesti elöljárók kénytelenek voltak ál­lásukról lemondani. Baly Bélát fölöttes hatósága arra hívta fel, hogy szerezzen magának elégtételt. Baly fő­­számvevő a röpirat föntebb produkált passzu­sait találta leginkább inkriminálhatóknak s meg­­­­indította a sajtópert Seper Kajetán ellen. Seper ugyanis, mint látjuk, azt irta felőle, hogy mikor Monoron letartóztatták, Baky alis­pánnak adta ki magát s ilyen minőségben hall­gatta ki. , Hallucinált-e az élénk fantáziájú kispesti lap­szerkesztő, azt mi nem tudjuk, de az bizonyos,, hogy Baky még csak főszámvevő és nem al­ispán s így mindenesetre visszaélés lett volna, ha magának ezt az állást anticipálja. Ezért vádolta meg Seper Kajetán nyomtat­ta tv­ány utján elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel. Hammersberg Jenő volt főügyész azonban nem vállalta el a vád képvi­seletét, mert nem talált elég alapot a fenti köz­leményekben arra, hogy Sepert megvádolni és elitéltetni lehessen. Baky Béla panaszos erre mint magán­ember lépett fel Seperrel szemben s mint magánpanaszos tartotta fenn vádját, s adta be vádiratát. Ma tárgyalta ezt a sajtópert a budapesti es­küdtszék Leni­ Gyula táblai bíró elnöklete alatt. Magánpanaszost Admettó Géza dr.,ügyvéd kép­viselte, vádlottat Gál Jenő dr. védte. A­ tárgya­lás megnyitása után az esküdtszék megalakítá­sára került a sor. A tárgyalás elején dr. Gál­ Jenő a további el­­járás megszüntetését kérte, mert Baky Béla közhivatalnok létére csakis a kit. ügyészség képviseltetésével indíthat és folytathat sajtópert. Magánpanaszos ellenzése után a sajtóbíróság a­ tárgyalás folytatását rendelte el. Ezután az in­kriminált cikket és a vádirat rendelkező részét olvasták fel, majd a vádlottat hal­gatta ki az elnök. — Elismeri-e a vád szempontjából bűnös­ségét ? — Nem ismerem el. — Ön írta ezt a Kispesti gazemberek c. röp­­iratot? — Igen. Én írtam és én tettem közzé is. — Mi indította önt a cikk megírására? — Hat éve, hogy Kispesten lakom, ahol lap­­szerkesztő vagyok, s mint ilyennek kötelességem­nek tartottam az ottani bűnös üzelmekről, ame­lyet a jegyző és bíró folytattak — lerántani a leplet. Sikerült is a főszolgabírótól kezdve vala­mennyit kipusztítani — mondja nem csekély ön­érzettel. — Ez nem tartozik a dologra, azt mondja el Baky­val szemben, mi indította önt arra, hogy az inkriminált cikket megírja? ’ — Mikor engem Ladányi főszolgabiró elővezet­­tetett, e szavakkal mutatott be a monor község­házán a főispánnak és az alispánnak: Ez az ember kegyelmes uram és nagyságos alispán ur' aki itt házról-házra jár adatokat gyűjteni elle­nem. Én erre meghajtottam magamat a főispán és alispán előtt. Az alispánnak bemutatott ur­ban azonban nem Beniczky alispánt ismertem fel, hanem Baky Béla megyei alszámvevőt.­­ — Ismerte-e ön előzőleg is Baky Bélát ? — Igen. Én tudtam, hogy nem magával az alispánnal személyesen beszélek, hanem Baky Bélával, de nem mertem semmit sem szólni, mert Ladányi folyton úgy titulázta Baky Bélát: Nagy­ságos alispán úr! — Beszélt-e önnel akkor Baky Béla ? — Igen. Kérdezősködött, illetve kihallgatott személyi és családi állásomra vonatkozólag. — Ön tehát bár tudta, hogy nem az alispán­­­nal beszél, mégis alispán urnak titulálta Baky Bélát. Vajjon úgy is viselkedett Baky Béla ak­kor, mintha csakugyan ő lett volna az al­ispán ? — Kérdezősködött tőlem egyről-másról. — Milyen viszonyban volt ön előzőleg Baky Bélával ? — Nem voltunk haragban. Az apósával gya­korta voltunk együtt a sörházban. — Miért nem mondta hát akkor neki, hogy én ismerem magát, maga nem az alispán, ha­nem csak az alszámvevő. — Nem lehetett ezt tennem, mert maga a fő­szolgabiró is folyton nagyságos alispán urnak szólította s akkor külömben igen meggyötört lelkiállapotban, is voltam. Fazekas Gusztáv, Pest vármegye főjegyzője, Baky Béla erkölcsi tanúja 20 év óta ismeri Baky Bélát, mint feddhetlen, becsületes embert. Bellaágh Imre kir. tanácsos, Pest vármegye tiszti főügyésze gyermekkora óta ismeri Baky Bélát, akit tisztességes, korrekt, becsületes em­bernek tart. Dr. Chudik Imre főispáni titkár kihallgatása következett. — Emlékszik-e tanú ur, hogy 1898. szept. 28-án hivatal-vizsgálatot tartott a főispán úr? — Feltétlenül emlékszem erre, már csak azért is, mert erről a hivatalvizsgálatról jegyzőköny­vet írtam alá. — Kik voltak jelen ezen hivatalvizsgálaton ? — A főispán, alispán, Baky Béla és én. — Hogy történt az az eset, mikor Sepert a főszolgabíró elővezettette a Beniczky főispán elé ? : — Mi akkor hivatal vizsgálatot tartottunk. E közben Ladányi volt főszolgabiró emlitette a fő­ispán és alispánnak, hogy Sepert, ő itt fogva tartja, mert lazítást szított ellene kocsmáról-kocs­­mára járva. Jó volna, ha a főispán és alispán ur megmondanák neki, hogy vigyázzon magára s ne csináljon ilyen gípi­ bákat. Ladányi elő is vezet­­­­tette a főispán elé. Sepert. — Jelen volt Baky Béla is ? : — Nem, ő akkor a másik szobában volt. Tanút megeskették. Utána Ladányi László el­mozdított volt főszolgabírót hallgatták ki. .A tárgyalás folyik. Ítélet csak az esti órák­ban várható. Május 15. Szabad választás. 5. Irta: lícera. — És ... a birtokosa? — Jobban mondva a birtokosnője. Ez még virulóbb, mint a kertje. — Nagyon szép , nemde ? — Szép, nagyon szép. Ismeri? Gábor arca elárulta zavarát és a márkinak nem volt nehéz az igazat kitudni. Mosoly ült az ajakára, a mi Gábort nem kevéssé bosszantotta. — Ki ne ismerné? — És — mondja csak kérem, férjes as­­­szony ? — No, ez felfogás dolga. — Ön, nemde még nagyon fiatal? — Oh Istenem, ismét az a kérdés, melyet „Ö“ vetett fel előtte s nem is valami édes enyel­­géssel, sőt ellenkezőleg meglehetős gúnyos hang­súlyozással. Ridegen felelt : — Korom nem igen érdekelheti, én­­ sem kér­deztem, hogy ön hány éves. A nyers válasz tetszett a márkinak. Ha Gá­borban meg is volt az a szép hiba, hogy még nagyon fiatal volt, ezzel mégis bizonyságát adta annak, hogy már férfi. — Oh! Én könnyen bevallom éveim számát. Kerek harminc esztendős vagyok. Tehát legalább is tíz évvel idősebb vagyok Önnél és ezért azt hiszem, van némi jogom és kötelességem nagy­bátyám barátjával szemben ? Nemde ? Gábor egyszerre szabadabban lélekzett és ba­­rátságosan kezet nyújtott különös mentorának. — Járjunk egyet a parton! Nem tetszik a tervem ? Igaz is, hiszen ő őrt áll ez alatt a fa alatt. Gábor lassanként megszokta a márki világias gunyorát. Emellett ártatlan ifjú létére úgy érezte, hogy valami titokzatosan odavonja ehhez a ta­pasztalt, érett férfihoz. Annyi bizonyos volt, hogy minden áron szeretett volna többet meg­tudni a szép ismeretlenről. A márki hozzátette még: — Nos, ismeri Silvanat, vagy nem ? Hi­szen mi férfiak nyíltan beszélhetünk egy­mással. — Nem tudom, várjon az, a­kit Silvananak nevez, (hogy dobogott a szive, mikor e nevet kimondta !) az az a isteni asszony-e, akit ma reg­gel a villa ablakában és azután ezen az ösvé­nyen láttam.... — Itt tűnt el ezen a kis ajtón ? Különös szinü tömött haja volt ? Úgy ’mozgott, mint a lengő hajlékony nád, vagy a pálma ? Ez ö­ Ö az. Kü­lönben sincs rajta kívül más, aki amint a villám, úgy hat a férfiakra. — Csakhogy én . . . — Azt akarja mondani, hogy önre nem ha­tott ? Ugyan ne teketóriázzunk. Nincs benne semmi rossz. — Kissé könnyelműen beszél oly nőről, a­kit nem igen ismer és oly férfiről, a­kit éppen nem ismer. — Bravo, Apriceno ! A tiszta vér magára vall! Szép, ha a fiatal ember ennyire érzékeny. Ne­mes, érző szív jele. Nos, ha önt nem is igen ismerem, a nőt annál jobban ismerem. Ismétlem hát újra : nincs benne semmi rossz. — Én nagyon tiszteletre méltó nőnek tartom, hebegte Gábor, a­ki szerette volna védeni a nőt, de attól is félt, hogy nevetségesnek és együgyünek fog tetszeni. Úri ember, minden nőt tiszteletreméltónak tart, vagy legalább is minden nőt tisztel. De, édes istenem, ne bölcselkedjünk tovább! Inkább siessünk a végére a dolognak ! Ön módot talált rá, hogy Silvana két vonat között találkát adjon önnek. Minden aggodalom nélkül kihasználhatja ezt az alkalmat. Nagyon igaz volt az a meg­jegyzése, hogy Silvana valósággal valami tün­dér, vagy legalább is előkelő hölgy benyomását gyakorolja az emberre. Tényleg jó családból is való, első rangú nevelésben részesült s címeré­ben ezt a jeligét viseli: multitudinem arceo ; barátai azonban módosították kissé ezt a jeligét ekkép : multitude non impedit. Folyt. köv. NYILTTÉR.* «&£ £ £ Szájpadlás nélküli fogak. fölös­legessé teszik­ az inglemez használatát. A száj­ból ki­tenni nem kell, nem is ionét. Számos elismerő­ levál. Jótállás. Ifi/jpi f SvS £-”S3 CVi !l A specialista a szájpadlás nélküli Vve.LLPBt­ UIULA műfogak készítésében. VI. kerület, Andrássy­ ut 33. szám. *E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. KÖZGAZDASÁG. A szegedi szeszgyár meséje. Néppárti hazudozás. (b.) A győzelmi mámor nagyon fejébe szál­lott a néppárti uraknak. Ők és elvtársaik, az agráriusok megkapták azt, a­mire áhítoztak: az ipari szeszgyárak kontingensét. Illő hát, hogy az ízlésüknek megfelelő módon adja­nak kifejezést örömüknek. Hiszen a vásott gyerek is ordítani szokott, ha örül. De hogy tovább kiabáljon, akkor is, a­mi­kor az imént kapott valamit ajándékba, azt a vásott gyerekek közül is csak a legmeg­­rögzöttebb szokta tenni. Márpedig néppártiék így tesznek.

Next