Magyar Szó, 1900. május (1. évfolyam, 78-104. szám)
1900-05-15 / 90. szám
1890. szám. MAGYAR SZÓ H.TÉ ...... I M.-MIP — ■ ■ ■ I ■ ■ II. -M. ■ ■ [UNK] ■ [UNK]!■ [UNK] [UNK] [UNK] kodni ? Mit szól ehhez a kegyelmes főispán ur, respektive a m. kir. belügyminiszter ur? • Ezen röpiratnak az ügyében már volt esküdtszéki tárgyalás. Akkor Dorfner Antal kispesti jegyző és Ács László kispesti biró voltak a panaszosok. Az esküdtek felmentették Seper Kajetánt s a kispesti elöljárók kénytelenek voltak állásukról lemondani. Baly Bélát fölöttes hatósága arra hívta fel, hogy szerezzen magának elégtételt. Baly főszámvevő a röpirat föntebb produkált passzusait találta leginkább inkriminálhatóknak s megindította a sajtópert Seper Kajetán ellen. Seper ugyanis, mint látjuk, azt irta felőle, hogy mikor Monoron letartóztatták, Baky alispánnak adta ki magát s ilyen minőségben hallgatta ki. , Hallucinált-e az élénk fantáziájú kispesti lapszerkesztő, azt mi nem tudjuk, de az bizonyos,, hogy Baky még csak főszámvevő és nem alispán s így mindenesetre visszaélés lett volna, ha magának ezt az állást anticipálja. Ezért vádolta meg Seper Kajetán nyomtatta tvány utján elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel. Hammersberg Jenő volt főügyész azonban nem vállalta el a vád képviseletét, mert nem talált elég alapot a fenti közleményekben arra, hogy Sepert megvádolni és elitéltetni lehessen. Baky Béla panaszos erre mint magánember lépett fel Seperrel szemben s mint magánpanaszos tartotta fenn vádját, s adta be vádiratát. Ma tárgyalta ezt a sajtópert a budapesti esküdtszék Leni Gyula táblai bíró elnöklete alatt. Magánpanaszost Admettó Géza dr.,ügyvéd képviselte, vádlottat Gál Jenő dr. védte. A tárgyalás megnyitása után az esküdtszék megalakítására került a sor. A tárgyalás elején dr. Gál Jenő a további eljárás megszüntetését kérte, mert Baky Béla közhivatalnok létére csakis a kit. ügyészség képviseltetésével indíthat és folytathat sajtópert. Magánpanaszos ellenzése után a sajtóbíróság a tárgyalás folytatását rendelte el. Ezután az inkriminált cikket és a vádirat rendelkező részét olvasták fel, majd a vádlottat halgatta ki az elnök. — Elismeri-e a vád szempontjából bűnösségét ? — Nem ismerem el. — Ön írta ezt a Kispesti gazemberek c. röpiratot? — Igen. Én írtam és én tettem közzé is. — Mi indította önt a cikk megírására? — Hat éve, hogy Kispesten lakom, ahol lapszerkesztő vagyok, s mint ilyennek kötelességemnek tartottam az ottani bűnös üzelmekről, amelyet a jegyző és bíró folytattak — lerántani a leplet. Sikerült is a főszolgabírótól kezdve valamennyit kipusztítani — mondja nem csekély önérzettel. — Ez nem tartozik a dologra, azt mondja el Bakyval szemben, mi indította önt arra, hogy az inkriminált cikket megírja? ’ — Mikor engem Ladányi főszolgabiró elővezettetett, e szavakkal mutatott be a monor községházán a főispánnak és az alispánnak: Ez az ember kegyelmes uram és nagyságos alispán ur' aki itt házról-házra jár adatokat gyűjteni ellenem. Én erre meghajtottam magamat a főispán és alispán előtt. Az alispánnak bemutatott urban azonban nem Beniczky alispánt ismertem fel, hanem Baky Béla megyei alszámvevőt. — Ismerte-e ön előzőleg is Baky Bélát ? — Igen. Én tudtam, hogy nem magával az alispánnal személyesen beszélek, hanem Baky Bélával, de nem mertem semmit sem szólni, mert Ladányi folyton úgy titulázta Baky Bélát: Nagyságos alispán úr! — Beszélt-e önnel akkor Baky Béla ? — Igen. Kérdezősködött, illetve kihallgatott személyi és családi állásomra vonatkozólag. — Ön tehát bár tudta, hogy nem az alispánnal beszél, mégis alispán urnak titulálta Baky Bélát. Vajjon úgy is viselkedett Baky Béla akkor, mintha csakugyan ő lett volna az alispán ? — Kérdezősködött tőlem egyről-másról. — Milyen viszonyban volt ön előzőleg Baky Bélával ? — Nem voltunk haragban. Az apósával gyakorta voltunk együtt a sörházban. — Miért nem mondta hát akkor neki, hogy én ismerem magát, maga nem az alispán, hanem csak az alszámvevő. — Nem lehetett ezt tennem, mert maga a főszolgabiró is folyton nagyságos alispán urnak szólította s akkor külömben igen meggyötört lelkiállapotban, is voltam. Fazekas Gusztáv, Pest vármegye főjegyzője, Baky Béla erkölcsi tanúja 20 év óta ismeri Baky Bélát, mint feddhetlen, becsületes embert. Bellaágh Imre kir. tanácsos, Pest vármegye tiszti főügyésze gyermekkora óta ismeri Baky Bélát, akit tisztességes, korrekt, becsületes embernek tart. Dr. Chudik Imre főispáni titkár kihallgatása következett. — Emlékszik-e tanú ur, hogy 1898. szept. 28-án hivatal-vizsgálatot tartott a főispán úr? — Feltétlenül emlékszem erre, már csak azért is, mert erről a hivatalvizsgálatról jegyzőkönyvet írtam alá. — Kik voltak jelen ezen hivatalvizsgálaton ? — A főispán, alispán, Baky Béla és én. — Hogy történt az az eset, mikor Sepert a főszolgabíró elővezettette a Beniczky főispán elé ? : — Mi akkor hivatal vizsgálatot tartottunk. E közben Ladányi volt főszolgabiró emlitette a főispán és alispánnak, hogy Sepert, ő itt fogva tartja, mert lazítást szított ellene kocsmáról-kocsmára járva. Jó volna, ha a főispán és alispán ur megmondanák neki, hogy vigyázzon magára s ne csináljon ilyen gípi bákat. Ladányi elő is vezettette a főispán elé. Sepert. — Jelen volt Baky Béla is ? : — Nem, ő akkor a másik szobában volt. Tanút megeskették. Utána Ladányi László elmozdított volt főszolgabírót hallgatták ki. .A tárgyalás folyik. Ítélet csak az esti órákban várható. Május 15. Szabad választás. 5. Irta: lícera. — És ... a birtokosa? — Jobban mondva a birtokosnője. Ez még virulóbb, mint a kertje. — Nagyon szép , nemde ? — Szép, nagyon szép. Ismeri? Gábor arca elárulta zavarát és a márkinak nem volt nehéz az igazat kitudni. Mosoly ült az ajakára, a mi Gábort nem kevéssé bosszantotta. — Ki ne ismerné? — És — mondja csak kérem, férjes asszony ? — No, ez felfogás dolga. — Ön, nemde még nagyon fiatal? — Oh Istenem, ismét az a kérdés, melyet „Ö“ vetett fel előtte s nem is valami édes enyelgéssel, sőt ellenkezőleg meglehetős gúnyos hangsúlyozással. Ridegen felelt : — Korom nem igen érdekelheti, én sem kérdeztem, hogy ön hány éves. A nyers válasz tetszett a márkinak. Ha Gáborban meg is volt az a szép hiba, hogy még nagyon fiatal volt, ezzel mégis bizonyságát adta annak, hogy már férfi. — Oh! Én könnyen bevallom éveim számát. Kerek harminc esztendős vagyok. Tehát legalább is tíz évvel idősebb vagyok Önnél és ezért azt hiszem, van némi jogom és kötelességem nagybátyám barátjával szemben ? Nemde ? Gábor egyszerre szabadabban lélekzett és barátságosan kezet nyújtott különös mentorának. — Járjunk egyet a parton! Nem tetszik a tervem ? Igaz is, hiszen ő őrt áll ez alatt a fa alatt. Gábor lassanként megszokta a márki világias gunyorát. Emellett ártatlan ifjú létére úgy érezte, hogy valami titokzatosan odavonja ehhez a tapasztalt, érett férfihoz. Annyi bizonyos volt, hogy minden áron szeretett volna többet megtudni a szép ismeretlenről. A márki hozzátette még: — Nos, ismeri Silvanat, vagy nem ? Hiszen mi férfiak nyíltan beszélhetünk egymással. — Nem tudom, várjon az, akit Silvananak nevez, (hogy dobogott a szive, mikor e nevet kimondta !) az az a isteni asszony-e, akit ma reggel a villa ablakában és azután ezen az ösvényen láttam.... — Itt tűnt el ezen a kis ajtón ? Különös szinü tömött haja volt ? Úgy ’mozgott, mint a lengő hajlékony nád, vagy a pálma ? Ez ö Ö az. Különben sincs rajta kívül más, aki amint a villám, úgy hat a férfiakra. — Csakhogy én . . . — Azt akarja mondani, hogy önre nem hatott ? Ugyan ne teketóriázzunk. Nincs benne semmi rossz. — Kissé könnyelműen beszél oly nőről, akit nem igen ismer és oly férfiről, akit éppen nem ismer. — Bravo, Apriceno ! A tiszta vér magára vall! Szép, ha a fiatal ember ennyire érzékeny. Nemes, érző szív jele. Nos, ha önt nem is igen ismerem, a nőt annál jobban ismerem. Ismétlem hát újra : nincs benne semmi rossz. — Én nagyon tiszteletre méltó nőnek tartom, hebegte Gábor, aki szerette volna védeni a nőt, de attól is félt, hogy nevetségesnek és együgyünek fog tetszeni. Úri ember, minden nőt tiszteletreméltónak tart, vagy legalább is minden nőt tisztel. De, édes istenem, ne bölcselkedjünk tovább! Inkább siessünk a végére a dolognak ! Ön módot talált rá, hogy Silvana két vonat között találkát adjon önnek. Minden aggodalom nélkül kihasználhatja ezt az alkalmat. Nagyon igaz volt az a megjegyzése, hogy Silvana valósággal valami tündér, vagy legalább is előkelő hölgy benyomását gyakorolja az emberre. Tényleg jó családból is való, első rangú nevelésben részesült s címerében ezt a jeligét viseli: multitudinem arceo ; barátai azonban módosították kissé ezt a jeligét ekkép : multitude non impedit. Folyt. köv. NYILTTÉR.* «&£ £ £ Szájpadlás nélküli fogak. fölöslegessé teszik az inglemez használatát. A szájból kitenni nem kell, nem is ionét. Számos elismerő levál. Jótállás. Ifi/jpi f SvS £-”S3 CVi !l A specialista a szájpadlás nélküli Vve.LLPBt UIULA műfogak készítésében. VI. kerület, Andrássy ut 33. szám. *E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. KÖZGAZDASÁG. A szegedi szeszgyár meséje. Néppárti hazudozás. (b.) A győzelmi mámor nagyon fejébe szállott a néppárti uraknak. Ők és elvtársaik, az agráriusok megkapták azt, amire áhítoztak: az ipari szeszgyárak kontingensét. Illő hát, hogy az ízlésüknek megfelelő módon adjanak kifejezést örömüknek. Hiszen a vásott gyerek is ordítani szokott, ha örül. De hogy tovább kiabáljon, akkor is, amikor az imént kapott valamit ajándékba, azt a vásott gyerekek közül is csak a legmegrögzöttebb szokta tenni. Márpedig néppártiék így tesznek.