Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)
1900-10-26 / 229. szám
10 229. szám. A Dávid Ferencz Egylet Ifjúsági Köre f. hó 24-én d. u. 6 órakor az unitárius főiskolában közgyűlést tartott. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után a tisztikar beszámolója, lemondása és újraválasztása történt meg. Végül Kelemen Lajos és Raffay Károly szavaltak Az áldozati kehely veszedelme. Az angol orvosi lapok esztendők óta elkeseredett harcot vívnak az angol perrendtartás ama szakasza ellen, melynek értelmében a fél, kit a bíróság esküre bocsát, hit előtt köteles egy imádságos könyvet megcsókolni. Az orvosok azzal indokolják ezt a támadást, hogy akadnak nagy számmal ragályos betegek, akik inficiálják az imádságos könyvet s a nyavalya átterjed egészséges emberekre is. Legújabban a londoni Lancet című tekintélyes orvosi folyóirat az imakönyv mellé veszi az áldozati kelyhet, amely úrvacsoránál kézről-kézre jár a hivők között és mindenki iszik belőle. Rámutat ez a cikk arra, hogy a hívők a legnagyobb veszedelemnek vannak kitéve ez által, mivel kétségtelen, hogy egyik-másik ember a legborzasztóbb betegség csiráit hagyja a helyben. Megtörtént példánk hogy egy nyelvrákban szenvedő ember ivott a kedélyből s átadta az iszonyú bajt másoknak is. A cikk szerzője maga kezelte a betegeket és adatai nagy föltünést keltettek az egész tudományos világban. Azt ajánlja az orvostudós, hogy az egyház szüntesse be a közös kehely intézményét s szolgálja föl az áldozati italt apró pohárkákban. MAGYAR SZÓ Október 26. IRODALOM És MŰVÉSZET. Faust. Voltaképen levelet szeretnék írni Kertész Ödönnek. Levelet, amelyben megimám, tisztelt uram, csak öntől függ, hogy néhány év múlva 30—40 ezer frankos tenorista legyen s taps orkánok támadjanak hangja nyomán. Becsülje meg a sors kedvezését és tanuljon fokozott erővel. Mert ha Kertész Ödön külföldön születik vala, most már úgy volna minden, ahogyan én remélem, hogy — lesz'. Éveken át azt lehetett hinni, hogy nemes csengésű, kellemes hangja gyönge marad örökre s mint ahogy egy szellemes kollegám megjegyezte: a tenor-hercegek szerepére lesz utalva egész életén. Ezek a tenor-hercegek amolyan busz taktusos szerepeket énekelnek az operákban. Ámde Kertész Ödön hangja két év alatt jelentékenyen megerősödött, terjedelemben megnagyobbodott, színei a hangnak karakterisztikussá váltak. Azt hittem tegnap, hogy a darab végén bágyadt és színtelen lesz s mily kellemesen lepett meg: a börtönjelenet kettősét biztos menetű, tiszta, csengő crescendóval zárta be. Tehát kitartó ereje is van már hangjának. Legnagyobb hibája neki a rossz hangvétel, amely miatt képtelen összekötni a hangokat. Innen van az, hogy el-elkiáltja magát, azután elfogy a lélegzete, alig lehet hallani s megint uj lélegzet után jól folytatja. Nem a tüdő gyönge, az iskola rossz. Ezért kínlódik úgy szerepeivel s innen van játékának sok fogyatkozása is. Tegnap látszott, hogy nagy gonddal tanulta be szerepét. Guggoló énekállását nem produkálta, de a cavatina alatt már elfeledkezett s meghajlított térddel és lehúzott vállakkal énekelt. Ha ezt önmagán megfigyeli Kertész, a milyen intelligens énekesnek tartom, bizonyára fog találni — még a rossz hangvételnél is — egy,más, plasztikusabb mozdulatot. Igen sikerülten énekelte különben a sátán-hívást, az egész kerti jelenetet s imponált a börtön-jelenetben. Az első deklamatorius részt tisztán és drámai hatással, a búcsú végén pedig azzal a tűzzel, amellyel azt énekelni kell. Ismétlem, szép sikere volt s az igazgatóság nagyon jól teszi, ha foglalkoztatja. Első tenoristát nevelhet belőle magának, akit nemcsak magyarságáért kellene az operában tartani. Maga az előadás általában gyönge volt. Komár, aki különben játékban igen jó Mefiszto, tegnap eltréfálta a szerepét, hangja pedig rosszabb volt, mint máskor. Kaczér Margit énekben elég jó Margaréta, de egyéniségében semmi nincs a Gretchenből. Maga a hanganyag is egy kissé érdes hozzá. Azután meg micsoda hupi-kék ruhát hord ? Nem érzi a matt szín szükségét a Faust-ban ? Igaz, Arnoldson Sigrid sötétkék bársony kabátkát viselt, de az ó-német styln volt és hozzá fehér szoknyát! A rendezésnél egy okos újítást hoztak be : Fauszt látományánál a fal észrevétlenül tűnik el. A kiállításról és a rendezés egynémely fogyatékosságáról nagyon sokat lehetne írni. A kerti virágágyat nem tudnák egy kissé életteljesebbé tenni? Az énekkar figyelmetlen volt. (f. 1.) Rabszolgák. Sok rossz viccet gyártottak már a megkoszorúzott drámákról, amelyekkel az akadémia egészen új műfajt teremtett meg. Olyan drámákat értünk alatta, amelyeket három zsűritag kitűnőknek mond és a közönség kifütyül. Előreláthatólag nem e műfajba lesz sorozható a Palágyi Lajos „Rabszolgák“ című verses drámája, amelyet az Akadémia ötszáz arannyal jutalmazott és a Nemzeti Színház fogadott el előadásra. Akik olvasták e drámát, elragadtatva nyilatkoznak annak szép nyelvezetéről, tartalmas mély gondolatairól. A szcenírozást Beöthy László végzi és ez már félig-meddig biztosítéka annak, hogy színpadi hatása is nagy lesz a drámának. A „Rabszolgák“ január elején kerül színre a Nemzeti színházban. Elmaradt bemutató. Góth Sándor betegsége miatt a Vígszínház mai bemutatója elmarad. A „Farkas“ a jövő héten kerül először színre. Ma „Fernand házasságát“ adják, a női főszerepben Lenkei Hedviggel, aki azt először játssza. A színház műsora úgy változik, hogy pénteken, szombaton és vasárnap este a „Coralie és társa“ (Dufaurd szerepében Tapolczai Dezsővel), vasárnap délután pedig „A takácsok“ megy. A mára váltott jegyeket az esti pénztár tetszés szerint visszaváltja vagy kicseréli. Dráma a drámában. A napokban Parisban egy színész a darabban előforduló gyilkolási jelenetben, tőrével társát súlyosan megsebesítette. Míg a közönség abban a hiszemben, hogy a színész a jelenetet művésziesen játszotta, őrülten tapsolt, addig a színpadon a halál árnyéka ideértett. Sok ily esetet ismer a színpadi krónika. Gauthier de hanault spanyolországi francia követ, ki Madridban a pavajai csata előadásánál annyira felbőszült azon, hogy egy spanyol katona egy francia katonát a földre teper és vele megalázó szavakkal bocsánatot kéret, — hogy felugrott a színpadra és leszúrta a spanyol katonát ábrázoló színészt. — Mulatságosabb volt az az epizód, mely Sarah Bernharddal Birminghamban történt a „Kaméliás hölgy“ előadásán abban a jelenetben, mikor Armand vele szakítani akar. Sarah-t hirtelen megragadja valaki karjánál és igy szól a kegyetlen Armandhoz : — Hagyd békével öt, — ő jóravaló leány. A közbeszóló egy jószivü skót atyafi volt, kit a jelenet annyira meghatott, hogy könnyes szemekkel igyekezett Armand féltékenységét meggyőzni.. TÖRVÉNYSZÉK A polnai vérvád. — Távirati tudósítás. — A közönség rendkívüli érdeklődése mellett ma kezdődött meg Pißekben annak bűnpernek a végtárgyalása,amelyet a „polnai vérvád“ címén ismer a világ. A vádlott egy Sissner nevű zsidó ember, vád előzményei a következők: A múlt év elején Polna, osztrák községben, eltűnt egy Hruza Ágnes nevű parasztleány. Kevés idő múlva megtalálták a szerencsétlen leány szétdarabolt holttestét. A nép nyomban ráfogta, hogy a zsidók ölték meg rituális vérvétel céljából. Az antiszemiták, akik tudvalevőleg nem kis számmal vannak Ausztriában, kapva kaptak a kínálkozó alkalmon. A szomorú esetet a legféktelenebb zsidóellenes izgatás céljaira kihasználták. Történtek is zsidóellenes zavargások több esetben. Végre a gyilkosság gyanúja ráterelődött Hilsnerre, egy elzüllött zsidó munkásra. Bizonyítani azonban semmit sem tudtak. A puszta gyanú volt a vádlóknak minden bizonyítékuk. Először a kuttenbergi kerületi bíróság foglalkozott az üggyel, amely a vádlott Hilsner Lipótot Hruza Ágnes meggyilkolásában bűnösnek találta és kötélhalálra ítélte. A semmitőszék ezt az ítéletet megsemmisítette és új tárgyalást rendelt el. Az ítélet megokolásában azt mondja a semmitőszék, hogy az egyetem orvos-tudományi karának véleménye szerint a gyilkosságot egy ember is elkövethette, továbbá, hogy ugyan a szakvélemény szerint a meggyilkolt személy vérének elvonása bármilyen célra ki van zárva. Az új vádirat azzal vádolja Hilsner Lipótot, hogy 1899. március 29-én a Podna mellett lévő brzinai erdőben megölte Hruza Ágnest és 1898. július 17-éről 18-ára virradó éjjel a Polna közelében levő mrsniki erdőben Klima Máriát. Vádat emel továbbá Hilsner ellen rágalmazás miatt, mert a kuttenbergi bíróság előtt Erdmann Józsuát és Wassermann Salamont Hruza Ágnes meggyilkolásával vádolta. Az új tárgyalásnak Hruza Ágnest illetőleg a régi vádirat szolgál alapjául, Klima meggyilkolását és a rágalmazót illetőleg pótvádat emelt az ügyészség. Klima meggyilkolását illetőleg elmondja a vádirat, hogy Kiima Mária 1898. július 17-én Polnába ment reggeli misére, ahonnan többé nem tért vissza. 1898. október 27-én Chaluba Ferenc erdőkerülő a mrsniki erdőben női hajjal födött emberi koponyát és körülbelül egy méternyire onnan emberi csontvázat talált. A leletről rögtön jelentést tett a csendőrségnek. A helyszíni szemlén Klima Mária szülei kijelentették, hogy a haj színe és fonása szerint ítélve, a talált csontváz csak leányuké lehet, ellenben Klima Máriának egy barátnője a fogakról azt mondta, hogy Klima Máriának nem volt olyan foga. 1899. december 1-én egy napszámosasszony nem messze attól a helytől, ahol a csontvázat találták, egy kis fenyő alatt piros zsinórral összekötött két szoknyát talált. A leletet rögtön megmutatta az erdőkerülőnek, aki másnap jelentést tett a csendőrségnek. Két csendőr konstatálta, hogy a szoknyák mintegy 45 lépésnyire voltak attól a helytől, ahol a csontvázat találták és öt lépéssel odább egy kabátot találtak, amely a moha alatt el volt ásva. A tanuk, Klima Mária anyja és három más asszony egész határozottan kijelentette, hogy ezek ugyanazok a ruhadarabok, amelyekben Kiima Mária 1898. július 17-én hazulról elment. A vádirat azután leírja, hogy milyen állapotban találták a holttestet és abból, hogy Kiima Mária beteg nem volt és öngyilkosságra sem volt oka, azt következteti, hogy gyilkosságnak lett áldozata. A gyilkosság gyanúja akkor fordult Hilsner Lipót ellen, mikor Hruza meggyilkolásával vádolták, mert több körülmény arra vallott, hogy mind a két esetben ugyanaz az ember követte el a gyilkosságot. Hilsner határozottan tagadja, hogy ő követte el a tettet, sőt azt is, hogy Kiima Máriát ismerte, hogy vele érintkezett. Alibit is akart bizonyítani, de tanuk vallomása szerint Hilsner július 17-én a zhori bucsnn késő estig együtt volt Kiima Máriával, sőt látták őket, amint a brzezinki erdőbe rándultak ki. Egy polnai cselédleány azonkívül egész határozottan állítja, hogy Klima Máriának viszonya volt Hiisnerrel és azt mondja, hogy Klima Máriát többször intette, hogy szakítson Hiisnerrel és figyelmeztette a közöttük lévő valláskülönbségre. Hogy a gyilkos mindkét esetben ugyanaz, azt a vádirat szerint megerősíti az a körülmény, hogy a két holttestet ugyanabban a helyzetben, mind a kettőt fenyőágakkal födve találták. Hroza holtteste részben mesztelen volt és ingének felső része a nyaka köré volt csavarva. Ugyanígy taálták Klima Mária csontvázát. Mind a két holttestnél a ruhák erőszakosan voltak széttépve vagy szétvágva és egyformán elrejtve, amiből azt kell következtetni, hogy ugyanazok az emberek követték el a gyilkosságot. Igaz, hogy a vád nem bizonyíthatja be Hilsner közvetlen bűnösségét, de az ő közreműködése nélkül nem lehetett volna a gyilkosságot végrehajtani, mert Klima Mária éjjeli erdei útjában nyilván az ő védelmére bízta magát. A tettének a vádiratszerint mind a két esetben csak szekszuadis , indító oka lehetett.* A mai végtárgyalást Pisekben reggel kilenc órakor kezdték meg. A közönség valósággal megrohanta a tárgyalótermet. Azonban csak kevesen juthattak be, mert a hallgatóság ré-