Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)

1900-10-26 / 229. szám

10 229. szám. A Dávid Ferencz Egylet Ifjúsági Köre f. hó 24-én d. u. 6 órakor az unitárius főisko­lában közgyűlést tartott. Jegyzőkönyv felolva­sása és hitelesítése után a tisztikar beszámo­lója, lemondása és újraválasztása történt meg. Végül Kelemen Lajos és Raffay Károly sza­valtak Az áldozati kehely veszedelme. Az angol orvosi lapok esztendők óta elkeseredett harcot vívnak az angol perrendtartás ama sza­kasza ellen, melynek értelmében a fél, kit a bí­róság esküre bocsát, hit előtt köteles egy imád­ság­os könyvet megcsókolni. Az orvosok azzal indokolják ezt a támadást, hogy akadnak nagy számmal ragályos betegek, akik inficiálják az imádságos könyvet s a nyavalya átterjed egész­séges emberekre is. Legújabban a londoni Lan­cet című tekintélyes orvosi folyóirat az ima­könyv mellé veszi az áldozati kelyhet, amely úr­vacsoránál kézről-kézre jár a hivők között és mindenki iszik belőle. Rámutat ez a cikk arra, hogy a hívők a legnagyobb veszedelemnek van­nak kitéve ez által, mivel kétségtelen, hogy egyik-másik ember a legborzasztóbb betegség csiráit hagyja a helyben. Megtörtént példánk hogy egy nyelvrákban szenvedő ember ivott a kedélyből s átadta az iszonyú bajt­ másoknak is. A cikk szerzője maga kezelte a betegeket és adatai nagy föltünést keltettek az egész tudomá­nyos világban. Azt ajánlja az orvostudós, hogy az egyház szüntesse be a közös kehely intézmé­nyét s szolgálja föl az áldozati italt apró po­­hárkákban. MAGYAR SZÓ Október 26. IRODALOM És MŰVÉSZET. Faust. Voltaképen levelet szeretnék írni Ker­tész Ödönnek. Levelet, amelyben megimám, tisztelt uram, csak öntől függ, hogy néhány év múlva 30—40 ez­er frankos tenorista legyen s taps­ orkánok támadjanak hangja nyomán. Be­­­­csülje meg a sors kedvezését és tanuljon foko­zott erővel. Mert ha Kertész Ödön külföldön születik vala, most már úgy volna minden, a­hogyan én re­mélem, hogy — lesz'. Éveken­­ át azt lehetett hinni, hogy nemes csengésű, kellemes hangja gyönge marad örökre s mint a­hogy egy szelle­mes kollegám megjegyezte: a tenor-hercegek­­ szerepére lesz utalva egész életén. Ezek a te­­nor-hercegek amolyan busz taktusos szerepeket énekelnek az operákban. Ámde Kertész Ödön hangja két év alatt jelentékenyen megerő­södött, terjedelemben megnagyobbodott, szí­­nei a hangnak karakterisztikussá váltak. Azt hittem tegnap, hogy a darab végén bágyadt és színtelen lesz s mily kellemesen lepett meg: a börtönjelenet kettősét biztos menetű, tiszta, csengő crescendóval zárta be. Tehát kitartó ereje is van már hangjának. Legnagyobb hibája neki a rossz hangvétel, a­mely miatt képtelen össze­kötni a hangokat. Innen van az, hogy el-elkiáltja magát, azután elfogy a lélegzete, alig lehet hal­lani s megint uj lélegzet után jól folytatja. Nem a tüdő gyönge, az iskola rossz. Ezért kínlódik úgy szerepeivel s innen van játékának sok fo­gyatkozása is. Tegnap látszott, hogy nagy gond­dal tanulta be szerepét. Guggoló ének­állását nem produkálta, de a cavatina alatt már elfeledkezett s meghajlított térddel és lehúzott vállakkal énekelt. Ha ezt önmagán megfigyeli Kertész, a milyen intelligens énekesnek tartom, bizonyára fog találni — még a rossz hangvételnél is — egy,más, plasztikusabb mozdulatot. Igen sike­rülten énekelte különben a sátán-hívást, az egész kerti jelenetet s imponált a börtön-jelenetben. Az első deklamatorius részt tisztán­ és drámai hatással, a búcsú végén pedig azzal a tűzzel, a­mel­lyel azt énekelni kell. Ismétlem, szép si­kere volt s az igazgatóság nagyon jól teszi, ha foglalkoztatja. Első tenoristát nevelhet belőle magának, akit nemcsak magyarságáért kellene az operában tartani. Maga az előadás általában gyönge volt. Komár, a­ki különben játékban igen jó Mefiszto, tegnap eltréfálta a szerepét, hangja pedig rosszabb volt, mint máskor. Kaczér Margit énekben elég jó Margaréta, de egyéniségében semmi nincs a Gretchenből. Maga a hanganyag is egy kissé érdes hozzá. Azután meg micsoda hupi-kék ru­hát hord ? Nem érzi a matt szín szükségét a Faust-ban ? Igaz, Arnoldson Sigrid sötétkék bársony kabátkát viselt, de az ó-német styln volt és hozzá fehér szoknyát! A rendezésnél egy okos újítást hoztak be : Fauszt látományá­­nál a fal észrevétlenül tűnik el. A kiállításról és a rendezés egynémely fogyatékosságáról na­gyon sokat lehetne írni. A kerti virágágyat nem tudnák egy kissé életteljesebbé tenni? Az énekkar figyelmetlen volt. (f. 1.) Rabszolgák. Sok rossz viccet gyártottak már a megkoszorúzott drámákról, amelyekkel az aka­démia egészen új műfajt teremtett meg. Olyan drámákat értünk alatta, amelyeket három zsűri­tag kitűnőknek mond és a közönség kifütyül. Előreláthatólag nem e műfajba lesz sorozható a Pal­ágyi Lajos „Rabszolgák“ című verses drá­mája, amelyet az Akadémia ötszáz aran­nyal jutalmazott és a Nemzeti Színház fogadott el előadásra. Akik olvasták e drámát, elragadtatva nyilatkoznak annak szép nyelvezetéről, tartalmas mély gondolatairól. A szcenírozást Beöthy László végzi és ez már félig-meddig biztosítéka annak, hogy színpadi hatása is nagy lesz a drá­mának. A „Rabszolgák“ január elején kerül színre a Nemzeti színházban. Elmaradt bemutató. Góth Sándor betegsége miatt a Vígszínház mai bemutatója elmarad. A „Farkas“ a jövő héten kerül először színre. Ma „Fernand házasságát“ adják, a női főszerepben Lenkei Hedviggel, a­ki azt először játssza. A színház műsora úgy változik, hogy pénteken, szombaton és vasárnap este a „Coralie és társa“ (Dufaurd­ szerepében Tapolczai Dezsővel), va­sárnap délután pedig „A takácsok“ megy. A mára váltott jegyeket az esti pénztár tetszés szerint visszaváltja vagy kicseréli. Dráma a drámában. A napokban Parisban egy színész a darabban előforduló gyilkolási je­lenetben, tőrével társát­ súlyosan megsebesítette. Míg a közönség abban a­­ hiszemben, hogy a színész a jelenetet művésziesen játszotta, őrülten tapsolt, addig a színpadon a halál árnyéka id­eértett. Sok ily esetet ismer a színpadi krónika. Gauthier de h­anault spanyolországi francia követ, ki Madridban a pavajai csata előadásánál annyira felbőszült azon, hogy egy spanyol ka­tona egy francia katonát a földre teper és vele megalázó szavakkal bocsánatot kéret, — hogy felugrott a színpadra és leszúrta a spanyol ka­tonát ábrázoló színészt. — Mulatságosabb volt az az epizód, mely Sarah Bernharddal Bir­­minghamban történt a „Kaméliás hölgy“ előadá­sán abban a jelenetben, mikor Armand vele szakítani akar. Sarah-t hirtelen megragadja va­laki karjánál és igy szól a kegyetlen Armand­­hoz : — Hagyd békével öt, — ő jóravaló leány. A közbeszóló egy jószivü skót atyafi volt, kit a jelenet annyira meghatott, hogy könnyes sze­mekkel igyekezett Armand féltékenységét meg­győzni.. TÖRVÉNYSZÉK A polnai vérvád. — Távirati tudósítás. — A közönség rendkívüli érdeklődése mellett ma kezdődött m­eg Pißekben annak bűnpernek a végtárgyalása,­a­melyet a „polnai vérvád“ cí­mén ismer a világ. A vádlott egy Si­ssner nevű zsidó ember, vád előzményei a következők: A múlt év elején Polna, osztrák községben, eltűnt egy Hruza Ágnes nevű parasztleány. Kevés idő múlva megtalálták a szerencsétlen leány szétdarabolt holttestét. A nép nyomban ráfogta, hogy a zsidók ölték meg rituális vér­vétel céljából. Az antiszemiták, akik tudvalevő­leg nem kis számmal vannak Ausztriában, kapva kaptak­ a kínálkozó alkalmon. A szomorú esetet a legféktelenebb zsidóellenes izgatás céljaira ki­használták. Történtek is zsidóellenes zavargások több esetben. Végre a gyilkosság gyanúja ráterelődött Hils­­­nerre, egy elzüllött zsidó munkásra. Bizonyítani azonban semmit sem tudtak. A puszta gyanú volt a vádlóknak minden bizonyítékuk. Először a kuttenbergi kerületi bíróság foglal­kozott az üg­gyel, a­mely a vádlott Hilsner Li­­pótot Hruza Ágnes meggyilkolásában bűnösnek találta és kötélhalálra ítélte. A semmitőszék ezt az ítéletet megsemmisítette és új tárgya­lást rendelt el. Az ítélet megokolásában azt mondja a semmitőszék, hogy az egyetem orvos-­­tudományi karának véleménye szerint a gyilkos­ságot egy ember is elkövethette, továbbá, hogy ugyan a szakvélemény szerint a meggyilkolt sze­mély vérének elvonása bármilyen célra ki van zárva. Az új vádirat azzal vádolja Hilsner Lipótot, hogy 1899. március 29-én a Podna mellett lévő brzinai erdőben megölte Hruza Ágnest és 1898. július 17-éről 18-ára virradó éjjel a Polna köze­lében levő mrsniki erdőben Klima Máriát. Vádat emel továbbá Hilsner ellen rágalmazás miatt,­ mert a kuttenbergi bíróság előtt Erdmann Józsuát­ és Wassermann Salamont Hruza Ágnes meggyil­kolásával vádolta. Az új tárgyalásnak Hruza Ágnest illetőleg a régi vádirat szolgál alapjául, Klima meggyilkolását és a rágalmazót illetőleg pótvádat emelt az ügyészség. Klima meggyilkolását illetőleg elmondja a vád­irat, hogy Kiima Mária 1898. július 17-én Pol­­nába ment reggeli misére, a­honnan többé nem tért vissza. 1898. október 27-én Chaluba Ferenc erdőkerülő a mrsniki erdőben női hajjal födött emberi koponyát és körülbelül egy méternyire onnan emberi csontvázat talált. A leletről rögtön jelentést tett a csendőrségnek. A helyszíni szem­­lén Klima Mária szülei kijelentették, hogy a haj színe és fonása szerint ítélve, a talált csontváz csak leányuké lehet, ellenben Klima Máriának egy barátnője a fogakról azt mondta, hogy Klima Máriának nem volt olyan foga. 1899. december 1-én egy napszámosasszony nem messze attól a helytől, ahol a csontvázat találták, egy kis fenyő alatt piros zsinórral összekötött két szoknyát talált. A leletet rögtön megmutatta az erdőkerü­lőnek, aki másnap jelentést tett a csend­őrségnek. Két csendőr konstatálta, hogy a szoknyák mint­egy 45 lépésnyire voltak attól a helytől, ahol a csontvázat találták és öt lépéssel odább egy ka­bátot találtak, amely a moha alatt el volt ásva. A tanuk, Klima Mária anyja és három más as­­­szony egész határozottan kijelentette, hogy ezek ugyanazok a ruhadarabok, amelyekben Kiima Mária 1898. július 17-én hazulról elment. A vádirat azután leírja, hogy milyen állapot­ban találták a holttestet és abból, hogy Kiima Mária beteg nem volt és öngyilkosságra sem volt oka, azt következteti, hogy gyilkosságnak lett áldozata. A gyilkosság gyanúja akkor fordult Hilsner Lipót ellen, mikor Hruza meggyilkolásá­val vádolták, mert több körülmény arra vallott, hogy mind a két esetben ugyanaz az ember kö­­­vette el a gyilkosságot. Hilsner határozottan ta­gadja, hogy ő követte el a tettet, sőt azt is,­ hogy Kiima Máriát ismerte, hogy vele érintke­zett. Alibit is akart bizonyítani, de tanuk vallo­mása szerint Hilsner július 17-én a zhori bucsnn késő estig együtt volt Kiima Máriával, sőt látták őket, a­mint a brzezinki erdőbe rándultak ki. Egy polnai cselédleány azonkívül egész határo­zottan állítja, hogy Klima Máriának viszonya volt Hiisnerrel és azt mondja, hogy Klima Máriát több­ször intette, hogy szakítson Hiisnerrel és fi­gyelmeztette a közöttük lévő valláskülönbségre. Hogy a gyilkos mindkét esetben ugyanaz, azt a vádirat szerint megerősíti az a körülmény, hogy a két holttestet ugyanabban a helyzetben, mind a kettőt fenyőágakkal födve találták. Hroza holtteste részben mesztelen volt és ingének felső része a nyaka köré volt csavarva. Ugyanígy ta­­álták Klima Mária csontvázát. Mind a két holt­testnél a ruhák erőszakosan voltak széttépve vagy szétvágva és egyformán elrejtve, a­miből azt kell következtetni, hogy ugyanazok az em­berek követték el a gyilkosságot. Igaz, hogy a vád nem bizonyíthatja be Hilsner közvetlen bű­nösségét, de az ő közreműködése nélkül nem lehetett volna a gyilkosságot végrehajtani, mert Klima Mária éjjeli erdei útjában nyilván az ő védelmére bízta magát. A tettének a vádirat­­szerint mind a két esetben csak szekszuadis , indító oka lehetett.* A mai végtárgyalást Pisekben reggel­­ kilenc órakor kezdték meg. A közönség valósággal megrohanta a tárgyaló­termet. Azonban csak kevesen juthattak be, mert a hallgatóság ré-

Next