Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-30 / 77. szám

10­77. szám, MAGYAR SZÓ Március 30. s / De már most vizsgáljuk általánosságban a szol­gálati évet. Azt látom, hogy ennek a szolgálati évnek épen­­ semmi általános értéke nincs a törvény keretein belül. Ez a szolgálati év afféle — „méltó a mun­kás a maga jutalmára“ — elv szolgálatában áll. Kétségkívül figyelemre méltó, becsületes in­dok, de ha meggondoljuk, hogy puszta bizonyít­vány és egyéb hasonló természetű dolgok alap­ján 4 évi előnyt lehet nyerni, melyhez még egy évi szolgálat és meg van az I. osztályú képesí­­■­tés, amit az elégséges kerek 7 esztendő alatt szerezhet meg, akkor látjuk, hogy ennek a tör­vénynek igazságos érvényesülését teljesen le­­­­rontja a bizonyítvány. Éppenséggel semmi kö­szönet nincs hát ebben a törvényben, mely ilyen­formán valósággal: „Adtál Uram esöt“-féle áldás.­­ Summa summarum, ahhoz, hogy az elégséges embernek 600 frt évi fizetése legyen: kell S gimnázium, 4 esztendei theologia , egy évi vizsga köz, két évi szolgálat , 15 év és jó adag szerencse, miután 6 esztendős káplánok nem tar­toznak a ritkaságok közé. Nem szólok a szolgálati rendszer ellen, abban igen becsületes gondolkodás nyilatkozik meg, de a mi állásunknál nem válik be. Látnivaló mindezekből, hogy a gyülekezetek érdeke a törvény intézkedései miatt nagyon hát­térbe szorul s épen ezért az egész törvényt igen szerencsétlen gondolatnak tartom. Büszkék vagyunk a világ előtt egyházszerve­zetünkre, mely az egyes gyülekezeteknek, azok­ban az egyes egyháztagoknak a legszélesebb körű jogokat biztosítja, büszkék vagyunk kálvi­nista népünk józan gondolkodására, mely oly szépen tud élni gyönyörű jogaival, de nem ves­­­szü­k észre, hogy e büszkeségen milyen mély sebet üt e törvény; az elvekért lelkesedünk, de mikor arról van szó, hogy érvényesítsük hát el­veinket, akkor szépen megretirálunk. Nem tartjuk arra elég érettnek népünket, hogy a szabad választással megajándékozzuk; nyíltan kijelentjük, miszerint nincsen érzéke a mi népünknek az iránt, hogy méltányolni tudja az igaz érdemet, a jó munkát, az ő érdekében eltöltött éveket. Itt vallunk azután fiaskót azzal az elméletünk­kel is, hogy a jobb egyházak intelligensebbek, azért kell hát különböző intézkedésekkel meg­szorítani az ide képesített egyének számát, mert hiszen minél intelligensebb a gyülekezet, annál kevésbbé van szükség a felette való gyámko­dásra, annál jobban meg tudja ítélni, ki tudja majd legjobban betölteni közöttük a lelkészi ál­lást, annál kevésbbé van szükség holmi bizony­talan természetű képesítésekre. Lehetne itt igen szépen beszélni a szabad­ság eszméjéről, melyet nekünk megsérteni nem szabad; elő lehetne itt adni igen ékesen és hatásosan, hogy mivel tartozunk mi azoknak, a­kik az egyházat föntartják , de hát ismert dol­gok ezek mind és épen azért , nincs is egyébre szükségünk, mint hogy ezeket az igazán és egyedül gyülekezeti érdekeket kellő méltánylás­ban részesítsük még akkor is, ha e miatt a je­lesek érdeke szenvedne. Mindez azt követeli tőlünk, hogy a törvényt mindenestől fogva temessük el. Arra, hogy a képesítésen kívül a gyakorlati lelkészetet elsajátítsuk elég 2 esztendő, a vizsga közzel együtt három, a­melyre épen, olyan szük­sége van a jelesnek, mint az elégségesnek. Minden egyébb haszontalan cafrang: ha jutalom akar lenni a képesítés, a bizonyítvány tekintetbe vétele mellett igazságtalan jutalom; ha pedig a gyülekezetek érdekére is tekintettel akar lenni, bizonyítván­nyal, vagy anélkül a gyülekezetek jogait sértjük. Patay Miklós: IRODALOMjs^ MŰVÉSZET. Lujza bukása Az Operaház érdeklődéssel várt meglepetését, Charpentier: „Lujza“ c. zenés regényét hidegen fogadta a közönség, a felvonások végén egy-kétszer kihívták ugyan a szereplőket, ez a taps azonban nem az előadott műnek szólt, hanem a művészeknek. A zenei szecesszió torzhajtásának visszautasítását kü­lönben előre sejtettük,­­csúfos bukás volt. A kö­zönség mosolyogva hallgatta Alfio kocsisdalá­nak, Goldmarck Sulamitjának, Kienzl ková­csának, Carmen kártyavető dalának és Wag­ner összes műveinek parodizálását. Igazán kár, hogy a Tristan bemutatója még csak ezután lesz. Minő pokoli mulatság lett volna pedig, a vezérkönyv elsikkasztott ötleteiben gyönyörködni. Sok apró megjegyzést tehetnénk még az egyes alakok jellemzésére, a mű­ hibáira és az előadás fogyatékosságára vonatkozólag. De hát nem ér­demes. Három kötelező előadásnál többet csak erőltetéssel érhet el az igazgatóság. Nem vádo­lunk senkit se az újdonság színrehozataláért. Charpentier diadalfényben úszó neve könnyen elvakíthatta az intendáns arat és a bukás elég fájdalmas Mészáros igazgatónak, miért keserít­sük hát még mi is őket. Csak azt a kárbave­­szett két hónapot sajnáljuk, a­melyet „Lujza“ betanítására fecséreltek. Maga az előadás — mint tegnapi ismerteté­sünkben is jeleztük, — felülmúlja az Opera Co­­mique-ét is. Kaczer Margit a címszerepet meg­nyerő bájjal, a drámai jelenésekben pedig erő­teljes hévvel játszotta. Énekéről is csak jót ír­hatunk. Méltó játéktársa volt Kertész Ödön. Alakításán meglátszott az a nagy szorgalom, a­mel­lyel Julien nehéz, fárasztó szerepét tanulta. Hangján észrevehettük a múlófélben levő gége­­hurut nyomát és áldozatkészségéért kü­lön dicsé­rettel illetjük. Bartolucci és Beck is jó volt. De fel kellene sorolnom az egész színlapot, hogy az előadásról irt véleményünk teljes legyen. Kerner István, az Opera kitűnő karnagya, pom­pásan tanította be az újdonságot és a vezér­könyv összes képtelen és vakmerő szépségeit elővarázsolta. Alszeghy Kálmánt és Kéméndy Jenőt a szindás jelenetek és csoportozatok ren­dezéséért illeti dicséret. — Az Opera igazgató­sága Takács Mihálynak is kiosztotta az apa szerepét. Lujzát azonban még az ő nagy mű­vészete se fogja a bukástól megmenteni. Kárba veszett fáradság ezzel a mű­vel többet vesződni. Cy. Bucsuzások. Tegnap két bucsueste volt a színházakban. A Népszínházban Bárdi Gabi bú­csúzott, a Magyar Színházban Molnár László. A közönség úgy a művésznőt, mint Molnárt za* jós ovációkkal tüntette ki. Bárdi Gabi töménte­len sok virágot kapott, Molnár babérkoszorúkat. Mindketten Kolozsvárra szerződtek. Dr. Váradi Antal 25 éves jubileuma. Az Orsz. M. Kir. Színművészeti Akadémia nö­vendékei folyó évi március hó 31-én délelőtt 11 órakor az Országos Színművészeti Akadémia helyiségében 25 éves jubileumát ülik meg an­nak, hogy igazgatójuk dr. Váradi Antal, mint tanár és igazgató az intézet kötelékében áll. A jubileumi bizottság ennek folytán felhívja mind­azon volt növendékeket, akik az Országos Magy. Kir. Szinművészeti Akadémián dr. Váradi Antal tanítványai voltak, hogy az ünnepélyen megje­­jelenni szíveskedjenek. A jubileumi bizottság díszelnöke: Bercsényi Béla, elnöke: Latabár Kálmán, alelnökei: Sik Rezső, Czakó Gyula, Stoll Béla és Szőke Sándor. — MŰVÉSZETI HÍREK: Feszti Árpád, aki tudomás szerint Olaszországban töltötte az utóbbi másfél esztendőt, — amint értesülünk — elkészült nagyszabású hármas képével, amely Krisztus keresztrefeszítését, sírbatételét és föl­támadását ábrázolja. Feszti Árpád hármas ké­pét most Fiórencben állítja ki jótékony célra, az­után Európa minden nagyobb városának bemu­tatja. Természetesen itthon, Budapesten is meglátjuk majd. — A tavaszi kiállí­tás előkészületei már nagyban folynak a városligeti műcsarnokban, hova a tárlatra szánt műveknek április hó 1-jén esti hat óráig mind be kell érkezniük. A már mostanig a műcsarnokba megérkezett külföldi műveket a társulat két millió korona értékben biztosította. A társulat április hó 15-ikén nyílik meg.­­ A megostromolt Nemzeti szalon. A Kossuth Lajos­ utcában tegnap egész nap nagy tolongást okozott a v Nemzeti szalon“ igazgatóságának az ötlete, hogy nemzetközi kiállítását az utolsó na­pon ingyenesen mutatja be a közönségnek. Erre a hirre reggeltől estig ezernyi tömeg tó­dult a szalonba s este már olyan tolongás tá­madt, hogy csakis csoportonkint­­ ereszthették be a közönséget, sőt hét órakor az életveszé­lyes tolongás miatt a kiállítást bezárták. Több, mint hatezer látogató nézte meg e napon az­­ értékes műtárgyakat, melyeket holnap már cso­magolni kezdenek. A soproni színház ügye: Sopron város tegnapi közgyűlésén tárgyalták azt a német me­morandumot, amelyet a hazafiatlan izgatók által felbujtogatott közönség terjesztett a közgyűlés elé a soproni színház megmagyarosodása ellen. A szavazásnál a memorandumot, amely­ben felkérik a minisztert, hogy vonja vissza ren­deletét és maradjon meg továbbra is a német színészet, negyvenkilenc szavazattal harmincnyolc ellenében elfogadták. Elvárjuk a belügyminisz­ter úrtól,­ mint a színészeti ügyek legfőbb inté­zőjétől, hogy a soproni magyarfalók kérését eré­lyesen utasítsa vissza. Székesfejérvárott Ferenczi Károly Rablé­lek c. drámáját kedvezően fogadták. A fő női­­ szerepet Lányi Irma játszotta nagy tetszéssel. Színházak műsora: Nemzeti Színház: Szombaton: A bor. — Vasárnap délután: Faust — Este: A bor. — Hétfőn: Moritori. A várszínházban : Szombaton : Testvérek. Magy. királyi Operaházban : Szombaton:­­ Lujza. — Vasárnap: Álarcos bál (Prévost Hen­rik vendégfelléptével). Vígszínházban : Szombaton : Énekek éneke, A farkas (Jászai Mari bucsúfelléptével). — Vasárnap délután: Osztrigás Misi. —­ Este: Ocskay brigadéros. Népszínházban: Szombaton: Cirkusz-élet. — Vasárnap délután: Felhő Klári. — Este: San-Toy. Magyar Színházban : Szombaton : A csárda virága (Lukácsy Sándor 50 éves színészjubi­­leuma.) — Vasárnap délután: A postás fia. — Este: A csárda virága. A Kisfaludy Színházban: Szombaton: Otthon. — Vasárnap délután: Kun menyecske. — Este: A szökött katona. Urániában : Szombaton : Amerika. Az aradi színházban : Szombaton: Vicead­­i­mirális. — Vasárnap délután: Szegény ifjú tör­ténete. — Este: Kis szökevény (Turcsányi Olga, Hegyesy Gyula, Érczkövy Károly, Czakó Vilmos bucsúfellépte). A debreceni színházban: Szombaton: Frou- Frou (T. Halmi Margit búcsúja). — Vasárnap délután: A tékozló. — Este: Nebántsvirág (Perényi M., Sziklay és Környei B. búcsúja.) TÖRVÉNYSZÉK Változás a a büntető törvényszéknél.­­Zsitvay Leo büntetőtörvényszéki elnök I. évi­ április hó 25-ével feloszlatja a büntető törvény­­­­szék IV-ik itélőtanácsát, amely eddig Gajzágó Manó tájblai bíró elnöklete alatt működött. A legközelebbi sajtó, és esküdtbírósági tárgyalások. A jövő hó folyamán a büntető­ törvényszéken a következő sajtó és esküdtbíró­­­sági ügyek kerülnek tárgyalásra: Április 2-án Varga György (Alkotmány) rá­galmazás:­. Április 12-én Piesch Henrik (Neues Budapes­téi* Abendblatt) becsületsértési bűnügye. Ezen két ügyben a törvényszék esküdtek nél­kül fog ítélkezni. Április 16-án Német János halált okozó testi sértést, április 18-án Wexler Gyula (Takarékpénztári Közlöny) rágalmazást április 20-án Hartsibek Géza (Magyar Esti­lap) nyilvános rágalmazást, Április 23-án Szakács József halált okozó svét­ tojások és fecskendők Kertész Tódornál

Next