Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-10 / 110. szám
4 110. szám* «* *********Nmm» MAGYAR SZE rint — a behozatal a gyári termékek révén történik, az a kérdés volt eldöntendő: mi előnyösebb az országra, ha tétlenül nézzük, mint vándorol ki a sok millió külföldre, avagy itthon állítunk cipőgyárakat, hazai nyersanyagot dolgoztatunk fel hazai munkásokkal és ennek révén a külföldi behozatalt csökkentve, hazai termelés által fedezzük a hazai szükségletet. Ez volt a miniszter álláspontja. A szegedi rendőrség azonnal megindította a kihágási eljárást a cég ellen azon az alapon, hogy koholt hirdetései és hazug állításokkal tömeges verésre csábította a közönséget. Ez a kapitányság dolga, de kíváncsian várjuk mit fog tenni a kormány, hogy lecsillapítsa a felzúdult köztudatot. A szegediek sürgönye. A szegedi ipartestület ma délelőtt, mint nekünk Szegedről táviratozzák, hosszú sürgönyt küldött Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternek a „Turul“ visszaélései dolgában. A sürgöny szószerinti szövege a következő: Nagyméltóságú Hegedűs Sándor miniszter úrnak Budapest. Az államilag szubvencionált temesvári „Turul“ cipőgyár Szegeden fiókraktárt akart felállítani, melynek felszerelésére az áruk már megérkeztek. Ez alkalommal az iparhatóság útján hivatalosan megállapíttatott, hogy a „Turul“ gyár Frankl Alfréd mödlingi gyárából hozatja a saját cégjegyével előállított cipőket, amennyiben Szegedre folyó hó 5-én direkt Mödlingből 1887 kgr. súlyú 7 láda cipő érkezett a „Verkaufsstelle der Turul Schuchfabriks Action Gesellschafft“ címre. A Mödlingből érkezett cipőkbe a Turulgyár védjegye van nyomva. A visszaélés nagyfokú és országosnak mutatkozik, mert a Turul-gyárnak sok helyütt vannak fiókjai, ahová bizonnyal Mödlingből küldik a cipőket, mert tömeges és gyakori szállításról tesz bizonyságot az, hogy a Mödlingben kiállított fuvarlevélben a címzett neve bélyegzővel van lenyomva. Tekintettel arra, hogy iparosaink mostoha helyzetét e nagyfokú visszaélés nagyon súlyosbítja, mert a nevezett gyár az osztrák gyártmányok értékesítésénél még a magyar ipar pártolása iránti kedvező hangulatot is kihasználja, tekintettel arra, hogy a Turulgyár az amúgy is kisiparosaink hátrányára élvezett állami támogatással legrutabbul visszaél és így az államot kijátsza, ezennel feljelentjük az esetet és esedezünk Nagyméltóságod előtt, hogy a nevezett gyár ellen szigorú vizsgálatot és megtorlást alkalmazni, az iparosság érdekében pedig sürgősen intézkedni méltóztassék, hogy az ország többi városaiban a hasonló visszaélések megakadályoztassanak. Szegedi iparhatóság nevében, Kalmár István elnök, tich József, Unterrichter Ernő báró és Wollnhofer Emil ezredesek, Bouvies Hannibál sorhajókapitány, Csathó Ferenc kúriai tanácselnök, Baumgarten Izidor, koronaügyész-helyettes, Zoltán Géza. táblai tanácselnök, Kalossa Ferenc követségi titkár, Hegyeshalmy Lajos és Reményi Imre miniszteri osztálytanácsosok, Bothmer Jenő báró, Boroviczényi Gyula, Pásthy Kálmán, Deák Zsigmond, Nagy Gyula, Froreich-Szabó Ernő, Majevszky Ferenc és Józsa Gábor alezredesek, Kasper Károly főhadbiztos, az olivetai bencések küldöttsége, amelynek tagjai voltak: Benedetto Benedek, a rendfő vikáriusa és Ecker Bonifác zárdafőnök, Kiss Áron dr. és Fekete Márton kir. tanácsosok, Bernstein Sándor, Kissling Rudolf, Sárkány Kálmán és Steinbach Gábor iparosok. Május 19. NAPIJUKKIG A király Budapesten. A király az éjszakát Budapesten töltötte. Ma délelőtt 10 órakor általános kihallgatást tartott, amely után államügyeket intézett el. Délután fél 4 órakor Gödöllőre utazott. A király csak hétfőn reggel jön vissza a fővárosba. Felségénél ma az általános kihallgatáson megjelentek: Brankovics György szerb pátriárka, Andrássy Tivadar gróf, Andrássy Gyula gróf, Batthyány Lajos gróf, Szapáry Gyula gróf titkos tanácsosok és Beniczky Ferenc főispán titkos tanácsos, Ágotha leányával, Szmrecsányi Pál püspök, Vörös László országgyűlési képviselő, Széchényi Géza gróf és Földváry Miklós kamarások, Sombory Lajos főrendiházi tag, Goumpens Gusztáv báró, Brudermann Rudolf lovag, Mias Ambrus lovag és Steinberg Móric altábornokok, Marsch Antal és Szilvényi Géza vezérőrnagyok, Albrecht Emil, Csicsery Géza, Lösch József, Mariantsik Ármin, Livathy Ferenc, Ru Processzió a Ferencvárosban. Száz leány egy sorban. Ez év április huszonhetedikén vallásos processzió vonult el a Knezits utcai IX. ker. polgári iskola előtt. Ezen kilenc órai szünet volt és a kisebb első osztálybeli tanulók kíváncsiságból az ablakokhoz futottak és onnan nézték a menetet, amelyben ferencvárosi kis leánykák vettek részt apácák vezetése alatt.A bámészkodók nagyrészt ferencvárosi fiuk voltak és így a precesszióban résztvett leányok között több ismerősük, rokonuk akadt, akiket azután nevükön szólítottak. Akadtak azonban egyesek, akik lementek az utcára az iskola elé és ezek közül egy-kettő puszta gyerekségből a precesszióval együtt énekelt. Ezalatt az osztályban egy csomó gyerek összeverődött és a közszájon forgó nótára gyújtottak: Száz leány egy sorba, Mennek a templomba, mások ezt kiabálták: — Jönnek a pacák ! A gyerekeknek e viselkedésén az apácák annyira megbotránkoztak, hogy azonnal Kure ferencvárosi plébánoshoz mentek panaszra és nagy felháborodással jelentették, hogy a zsidó gyerekek kigúnyolták a precessziót. Nosza, több sem kellett a plébános urnak, azonnal szaladt Faller tanácsnokhoz, a fővárosi tanügyi osztály vezetőjéhez, hogy zárassa ki az iskolából a vallássértő diákokat. Egyben pedig levelt irt az esztergomi főtanfelügyelőséghez, Vaszary hercegprímás közbenjárását kérve az ügyben. Megindult erre a nagy nyomozás. A hercegprímás átírt Faller tanácsnokhoz, a tanácsnok leírt az iskolaigazgatósághoz, hogy az az istentelen cselekedet tetteseit a legszigorúbban és a legpéldásabban büntesse meg. Az iskola igazgatója, Tolnay Lajos, — mit tehetett egyebet — vizsgálatot rendelt el. Három napig tartott a nagy inquisitió, kihallgatták a gyerekeket, akik elmesélték a dolgot, úgy a mint lentebb elmondottuk. Összeült a tanári testület, hogy ez ügyben határozzon. Vizsgálgatták a dolgot, kihallgatták a gyerekeket, de semmi olyant nem találtak, ami miatt a gyerekek megbüntethetők lettek volna. Az egész csak gyerekes csínynek vagy legfeljebb illetlenségnek bizonyult. Vallássértésről vagy kigúnyolásról szó sem lehetett, mert a gyerekek semmi erkölcstelen vagy vallássértő dolgot nem miveltek. Bonyolultabbá tette a dolgot az, hogy az állítólagos „nagyobb bűnösök“ egyike sem volt sem protestáns, sem zsidó, hanem valamennyi római katholikus. De hát mit lehetett tenni ? Ott volt a felettes hatóságnak, Faller tanácsnok úrnak a rendelete, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtandók a „tettesek“. Kénytelenek voltak tehát jobb meggyőződésük és lelkiismeretük ellenére a büntetést kimérni és öt tanulót kizárásra ítélni, illetve tanácsolni, hogy az intézetet önként hagyják el és körülbelül tizenötöt kisebb rendbüntetéssel sújtani. Miután azonban a tanári testület kizárás tekintetében végérvényesen nem határozhat, az egész ügyet áttették az iskolaszékhez azzal, hogy az öt tanulóra nézve a kizáratást kénytelenek ajánlani. Az iskolaszék hétfőn fogja ezt az ügyet tárgyalni. Eddig a tényállás, mely szomorú észleleteket tartalmaz. Ostoba gyerekes csíny miatt, melyet 9—10 esztendős fiuk követtek el azzal, hogy az ablakok előtt elvonuló precesszióban levő leánykákra leszóltak, a tanteremben énekeltek, de magát a precessziót semmiféle erkölcstelen vagy vallássértő kifejezésekkel nem illették, ki akarnak zárni Öz első polgári osztálybeli fiút most egy hónappal az év vége előtt, hogy megbélyegezve más iskola őket többé be ne fogadja. Mi az oka annak, hogy ily drákói szigorral lépnek föl ? Megjegyezzük, hogy amennyiben vallássértésről lenne szó, magunk is a tettesek legszigorúbb megbüntetését követelnék. De itt nem egyszerű megbüntetésről van szó, hanem arról, hogy a néppárti hecceket be akarják vinni a középiskolákba is. Mikor az a gyerekes csíny megtörtént, azt hitték az apácák meg a plébános, hogy az a kis Hoffmann, Weichert vagy Balika stb zsidó vagy protestáns, mert szerintük csak az e felekezethez tartozók követhették el a precesszió elleni illetlenséget. Ezt meg akarták boszélni a zsidókon és a protestánsokon, elmentek a hercegprímáshoz’ panaszra és panaszt emeltek Faller tanácsnoknál és fölfújták ezt a valójában igen csekély és jelentéktelen ügyet, ahelyett, hogy elmentek volna az iskola igazgatójához és ott emeltek volna panaszt a csínytevők ellen. Az igazgató a maga hatáskörében bizonyára megfenyítette volna az illetőket és ezzel a dolog rendben lett volna. E helyett azonban jónak látták az esetből, holmi nagy vallási sérelmet csinálni. Protestánsokat vagy zsidókat véltek ezzel agyonütni, de a fegyver visszafelé sült el, mert kitűnt, hogy az állítólagos főbűnösök katholikusok. Hogy mit tartottak a feljelentők a legerkölcstelenebbnek és a legnagyobb büntetésre, a kizáratásra méltónak, álljon itt az a kifejezés, amelyet Kurz plébános mondott tudósítónknak, mint olyant, amely a legnagyobb sértés volt, t. i. a gyerekek egy része azt énekelte: — Gyere be rózsám, gyere be! Maga Tolnay Lajos iskolaigazgató egyébként kijelentette tudósítónk előtt, hogy a dolgot nem tartja oly súlyosnak, amiért a tanulók kizárhatók volnának és a tanári kar csak Faller tanácsi nők rendeletére járt el szigorúan. Az ügy még nincs véglegesen elintézve és reméljük, hogy az iskolaszék, mint önálló hatóság igazságos ítéletet fog hozni ez ügyben és az egész esetet nem minősíti egyébnek, mint gyermekes csinytevésnek. Megteheti ezt annál inkább, mert hiszen a „bűnösök“ mind katholikusok. Itt Az eszme hősei. Tisztelt szerkesztő úr! Egy eladó lányom van és két jogász fiam, magam pedig tanár vagyok olyan felekezettel, amellyel csak nagyon ritka esetben szoktak Magyarországon tanári kinevezést kapni az emberek. Ezelőtt mindig azt kívántam, hogy inkább volna négy jogász fiam, mint egy eladó leányom, de most nem bánnám, ha a fiaim is leányokká változnának át. Képzelheti szerkesztő úr, hogy mennyi izgalmat kell kiállanom a fiaim miatt. Nemrég újságolvasás közben részvéttel gondoltam azokra a szerencsétlen apákra, akiknek fiai a búr csatatéren küzdenek, de most már teljesen átérzem az ő fájdalmukat én is. Ha az ebédről lekésnek a fiúk, el vagyok szánva arra, hogy véres lepedőben hozzák haza őket a mentők és amikor reggel az egyetemre mennek, úgy veszek tőlük búcsút, mint ahogy az ősz búr szokta, amikor a fiait a harcmezőre küldi . , , Hiába próbálom őket valahogy leszoktatni az egyetemjárásról. Ezelőtt mindig a kávéházban lopták a napot, de most alig várják a reggeli utolsó falatját, hogy az egyetemre mehessenek vaskos jegyzeteikkel és még vaskosabb botjaik-