Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-11 / 111. szám
4111. számi, MAÖTAB SZÓ Május 11. -es újítást tartalmaz. E szerint a közigazgatási hatóságok által magánfelekhez intézett hivatalos iratok kézbesítése rendszerint postai uton történik, de e mellett a kényszer kézbesítések is érvényben maradnak. Az ötödik cím az ügyvitelről szól és ebben felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy mindennemű közigazgatási ügyvitelt az eljárásban a szóbeliség és közvetlenség lehető érvényesítésével, a telefon és távíró hálózat igénybevételével, az időszaki jelentések, kimutatások, nyilvántartások kevesbítésével, lehetőleg egyszerű nyomtatvány minták megállapításával rendeletileg szabályozzon. A hatodik cím a pénzkezelésről szól és megállapítja, hogy a közigazgatási hatóságok a közpénzeket az eddigi hosszadalmas eljárás helyett rendszerint postatakarékpénztári uton továbbítsák. A VII. cím záróhatározatokat tartalmaz, melyek általánosságban felhatalmazzák a kormányt, hogy a törvényben meghatározott alapelvek szerint rendeleteket bocsásson ki. Mint jeleztük, a javaslat, mely igen üdvös alapelveket tartalmaz, teljes mértékben csak e rendeletek kibocsátása által nyer nagy gyakorlati jelentőséget. De hisszük, hogy e rendeletek mindenben meg fogják állani helyüket s ha abból a műhelyből kerülnek ki, amelyekben ez a javaslat készült, elmondhatjuk, hogy közigazgatásunk óriási lépést haladt előre.* A képviselőház közigazgatási bizottsága ma Horánszky elnöklésével ülést tartott a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság a törvényjavaslat előadójának Kristóffy Józsefet választotta meg s a fontos és terjedelmes előterjesztés tanulmányozására néhány napi időt engedvén tagjainak, elhatározta, hogy a törvényjavaslatot a jövő hét végén, alkalmasint pénteken tartandó ülésében fogja érdemleges tárgyalás alá venni. Ezzel az ülés véget ért. Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? Budapest, május 10. A „ Turul“ osztrák szélhámos részvénytársaság üzelmeinek leleplezését, nyomon követte az egész ország közvéleményének felháborodása. Leginkább az üt szeget mindenkinek a fejébe, hogyan nézhették el két esztendeig annak a temesvári gyárnak üzelmeit. Két esztendeje árasztja el már magyar gyártmányok leple alatt „mödlingi“ cipőkkel az országot az a temesvári cég és csak most, egy véletlen folytán sült ki, hogy a legcsúnyább visszaélést követik el azok a subvencionált osztrák gyáros urak. Megszólalt a kereskedelemügyi kormány is félhivatalos lapjában és azt szeretné elhitetni, hogy az a szubvencionált cipőgyár a vele kötött szerződés értelmében nem követett el visszaélést. Minthogy Szegeden rendes üzeme berendezve nem volt, szüksége volt a mödlingi gyártmányokra addig az ideig, amíg gyára rendesen nem működik. Mi ezt az érvelést igen szerencsétlennek tartjuk. Szerencsétlennek azért, mert ez a körülmény nem menti azt a visszaélést, hogy az osztrák gyárakban készült cipőkre rányomták a tetszetős „Turul“ címjegyet, hogy a jámbor közönség magyar gyártmányt lásson bennük. Ez visszaélés a közönség jóhiszeműségével ; csalás, amely annál súlyosabb beszámítás alá jön, mert megtéveszti a magyar ipart pártolni akaró hazafias közönséget. A megtévesztésben való szándékosság pedig kétségtelen, ha szemügyre vesszük a temesvári cégnek Mödlingben készült cipőit. Mindegyiken rajta van a „Turul“ cím. Tehát kétségtelen, hogy már Mödlingben úgy készítették, hogy mint „Turul“ cipők kerüljenek Magyarországon forgalomba. Ez a leleplezett visszaélés igen szomorú világot vet a temesvári kereskedelmi és iparkamara eljárására. Annak a kamarának elnöke a széles körökben ismert Fest lovag, aki egyszersmind elnöke a temesvári „ Turul“ cipőgyár részvénytársaságnak is. Márpedig a kereskedelemügyi kormány elsősorban a temesvári kereskedelmi kamara véleménye alapján engedélyezte azt a busás szubvenciót az osztrák gyáros uraknak, így pedig Fest lovag szerepe kicsit különös. Egyrészt a magyar ipar érdekében ajánlja a szubvencionálást, másrészt, mint a szubvencionált társaság elnöke, leplezi a gyár visszaéléseit. Ez az eljárás nem méltó egy magyar kereskedelmi és iparkamarai elnökhöz. Azokkal az akadozó, kínos nyilatkozatokkal amelyek ebben a szégyenteljes ügyben eddig elhangzottak, mi nem elégedhetünk meg. Teljes világosságot követelünk. Mégpedig joggal, mert a magyar adózó polgárok tudni kívánják, hogy adófillérüket mily célokra osztogatják el. Ha nincs visszaélés, tessék az összes szerződéseket, amelyek azzal a temesvári céggel köttettek, nyilvánosságra hozni, ha pedig van visszaélés, ne leplezni tessék, hanem szigorúan büntessék meg a bűnösöket, akik ennyire visszaéltek a magyar kormány és a magyar közvélemény jóhiszeműségével. A ,,Turul" társaság ügyéről újabban a következő részletek kerültek nyilvánosságra: A Turul megalakulása. A Temesvárott alakult Turul-cipőgyár r. t., melynek védjegyével mödlingi cipők foglaltattak le, 1.200.000 korona részvénytőkével alakult, a tőkéből 500.000 korona fordítandó a gyár építésére és berendezésére, a részvényeket öt éven át nem szabad piacra vinni, nehogy ezzel a budapesti piac megterkeltessék. A részvénytársaság és a gyár közt kötött szerződés szerint a gyár kötelezve van magyar anyag beszerzésére, az üzembe helyezés után egy évre 100 munkást kell foglalkoztatnia s öt év alatt munkásainak számát ötszázra köteles emelni, úgy, hogy háromnegyed része a munkásoknak állandóan tiszta magyar legyen. A segédmunkásokat köteles a gyár a kisiparos elemből fölvenni. A gyár magyar elárusító helyein csakis Temesvárott készült árut bocsáthat forgalomba, kivételt csakis azok a cikkek képeznek, melyek Magyarországon egyáltalán nem készíttetnek. Ha a gyár üzemét a segélyezés tartama alatt megszünteti, köteles az egész szubvenciót, mi évi 35.000 fit, egy hónap alatt egyszerre visszafizetni. A gyár eddig semmi állami támogatást nem kapott, mert csak akkor folyósittatik a segély, ha 350.000 korona be van fektetve s legalább 100 munkás dolgozik. A kerületi iparfelügyelő legutóbbi vizsgálatánál konstatálta, hogy a gyárban 5 tisztviselő és csak 42 munkás van alkalmazva, az épületekbe és berendezésekbe pedig 350.000 korona van befektetve temesvári gyártmányt forgalomba nem hozott. A miniszter rendelkezése: Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek rendelete már megérkezett a temesvári kamarához, amelyben elrendeli a gyár megvizsgálását, a kerületi iparfelügyelő pedig arra nézve kapott távirati utasítást, hogy a gyár mai üzeméről tegyen jelentést. A temesvári és szegedi kamara által ezek folytán már megkezdett vizsgálat azt van hivatva kideríteni elsősorban, hogy a „Turul“ védjegy miként került az osztrák gyártmányra. Szegedről táviratoztak ma . A lapok ama hírére, hogy Szegeden a mödlingi cipőgyár ama gyártmányait foglalta le a hatóság, melyek állítólag a temesvári Turul cipőgyár r.-t. gyárjegyét viselték. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a szegedi kereskedelmi és iparkamarát sürgős rendelettel utasította a vizsgálat megtartására. A szegediek tiltakozása. A legnagyobb a felháborodás a Turul üzelmei ellen Szegeden. A sok száz szegedi cipész és csizmadia kisiparos és segédmunkás a maga életérdekeit látja veszélyeztetve, ha a „Turul“, fióktelepe tényleg megnyílik. Hiszen ha magyar gyártmányú cipőket árusítana, még meg volna az a vigasztalása a sok kétségbeesett cipész iparosnak, hogy legalább magyar munkások kapnak kenyeret, de hogy „Mödling“-be vándoroljon a magyar pénz és a mödlingi gyár öljön meg annyi becsületes, derék magyar munkás embert, ez joggal felháborítja a szegedieket. Ez a felháborodás jut kifejezésre a szegedi újságok hasábjain. Az egyik szegedi napilap például a következő erős kijelentésekkel emlékezik meg a „Turul“-ról: A Turul cipőgyár ügye. A tegnapi leleplezett szélhámosságok óriási megbotránkozást okoztak mindenfelé. Koczán János rendőrfőkapitány megindította a kihágási eljárást, egyszersmind a helybeli iparfelügyelőséget is értesítette a történtekről s ez után jut el majd az eset jelentése a miniszterhez. Taschler Andor, az iparhatóság vezetője kénytelen lesz a törvények értelmében az iparigazolványt megadni, még csak azon múlik a dolog, hogy az iparengedély kiállításához szükséges 10 koronát lefizessék, amire a temesvári gyár a múltkor már fölszólítást kapott. Nem képzeljük el azt a nagyfokú szemtelenséget, hogy azt a fióküzletet itt megnyitni merjék. Nálunk, a legmagyarabb városok egyikében és ilyen leleplezett gazságok hírétől megelőzve. Nemcsak a helybeli iparosok és kereskedők emelhetik fel joggal tiltó szavukat, de a nagyközönség is, mely a megnyitás napján fogja bezúzni a szédelgő, külföldi gyáros fióküzletének összes ablakait. Ha már a paragrafusok szerint iparjogot ilyenek után kaphat is, de a lakosság ezt nem fogja tűrni s bármily eszközzel meg fogja akadályozni.“ A hivatalos védekezés. A Budapesti Tudósító című kőnyomatos, amely rendesen akkor szólal meg, amikor baj van, ma délután a következő, tagadhatatlanul ügyesen csoportosított érvekkel áll elő. Nagy kár, hogy a hivatalos cáfolatok iránt nincs meg a kellő bizalom. A közlemény ez: • A temesvári cipőgyár szegedi raktára részére a Mödlingből érkezett cipőszállítmány ügyében — mint illetékes helyről közük — Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter még aznap reggel táviratilag rendelte el a vizsgálatot, amint a napilapok az esetet közölték. Jelentéstételre utasíttattak a szegedi kereskedelmi és iparkamara a konkrét eset, t. i. a Mödlingből érkezett cipőszállítmány ügyében, a temesvári kereskedelmi és iparkamara és a temesvári kerületi iparfelügyelő a gyár által elvállalt kötelezettségek mikénti állása tekintetében. A szegedi kamara távirati jelentése szerint a Mödlingből érkezett cipők talpán egy turulmadár van. Minek alapján a miniszter még tegnap délelőtt a távirat átvétele után azonnal felhívta táviratilag az ezen ügyben eljárt szegedi iparhatóságot a vonatkozó iratok haladéktalan fölterjesztésére, hogy a tényállás megállapítható legyen. A temesvári kamara és az iparfelügyelő is tettek távirati jelentést, melyekből kitűnik, hogy a gyár minden föltételnek eleget tett, melyet az első évre nézve elvállalt, az 1.200,000 korona részvénytőke teljesen be van fizetve, az épületekbe és berendezésbe 400,000 korona van már befektetve, a munkások száma 110, köztük 108 magyar, a gyár a technika legújabb követelményeinek megfelelően van berendezve. Kész cipőket eddig a temesvári gyár még nem hozott forgalomba, mert a munkások fokozatos kiképzésével foglalkozik, folyó évi február hó 4-ik óta, a midőn t. i. az üzemet megkezdette, mint egy 40.000 korona értékű gyártmányt készített, mely azonban még csak félkész állapotban van, kész áru csak néhány hét múlva kerül forgalomba, amikor nagyobb készlete lesz.